hoppá hoppá
ebből is látszik, hogy a digisek már érzik a véget:
Egri Viktor
8 perce ·
Azt mondja a miniszterelnök, hogy elégtételt fognak venni. Azt mondja a fidesz szavazó ismerős, Attila, hogy ez azért erős volt. Azt kérdezem tőle, hogy miért, akik a poltikai barátai, Erdogan, Putyin és a többiek azok nem ezt teszik-e. Nem mond semmit. Nem csak ő, sokuk hintázik enyhe hányingerrel most a dilemmában, hogy hogyan néz majd szembe a maga előtt hűségnek és elkötelezettségnek feltűntetett mozdíthatatlanságával, ha a közvetlen környezetében vesznek elégtételt. Nagy részük a zümmögő rosszérzést elhesegeti. Pedig tudja, hogy álvilágot építenek körülötte. Hogy olyan a világ, amit rajzolnak neki, mint egy a nappali egész falát beborító tengerparti fotó a panel tizedik emeletén. Semmi köze a valósághoz, és ha próbára teszed nem vizes, hanem ápolt leszel.
A miniszterelnök évek óta tesz azért, hogy eltüntesse az egészet, de most megfenyegette az igazság maradékát is. Azon akar elégtételt venni. Az embereken, akik nem értenek vele egyet, mert átlátnak rajta, de annyi eszköz áll rendelkezésükre ennek artikulálására, mintha kútból kiabálnának. Az OLAF-papírokon, a Magyarország felvirágoztatása helyett a barátai gazdagodására költött európai milliárdokon, a Kósa-ügyön, a kilógó lólábon, azon vesz elégtételt. Hogy mer létezni akárcsak zsugorodó foltokban is a világító igazság? És akik nem hagyják elolvadni a maradékát, hogy járkálhatnak még közöttünk? Miért sejlik még át a vakolatlan fal a plakát repedésein?
Nyolc éve hatalmon, kinevezett csatlósain keresztül már majd minden fontos helyet elfoglalva egyre szélesebb jogköröket biztosítva magának, az állam szinte teljes gépezetét és anyagi készleteit saját személyes és párt céljaira használva fenyegeti a gyengéket. A kontextust, a polgárháborús hangulatot a leszámoláshoz évek alatt építve teremtette meg, a mindennapi életünket nap mint nap érintő ügyeket letakarva egy minket csak kevésbé fenyegető problémát sokszorosan felnagyító óriásfotóval. Most még azt akarja, hogy a saját sosemlátott-migránsoktól rettegő hívei után mindenki más is féljen. Az általa áhított tökéletes Patyomkin-ország karnyújtásnyira került.
Azt mondja anyám, hogy a következő hetekben fogjam vissza magam. Azt kérdezi a kollégám, hogy jól átgondoltam-e, amit írok. Azt tartja az egyik főnököm, hogy egyetért, de ezt mégse kéne. Azt mondja a zöldséges, hogy ritka az ilyen bátor ember. Azt mondom nekik: ha ti nem félnétek, vagy erőt vennétek a félemeteken, nem történhetne mindez. Azt mondja a lelkiismeretem, hogy a vélemény szabad, a gondolkodó ember pedig politikus, de meg is kérdezi, hogy felkészültem-e mindenre. Mindig félni akarunk? Milyen világban akarunk élni?
és ebéd mellé:
https://nemzeti.net/brigitte-bardot-nem ... 99217.html