Puzsér Róbert
13 perce ·
Szél Bernadett nap mint nap szilárd meggyőződést sugározva tesz hitet a genderideológia mellett: egyetért Vona Gáborral abban, hogy a nők ugyanazért a munkáért nem kapnak ugyanakkora bért. Nos, szeretném tudni: hol? Hol van ez a munkahely? Miért nem jelenti fel a szóban forgó céget Szél Bernadett? Vajon felelősségteljes állampolgári magatartás ez? Az LMP „miniszterelnök-jelöltje” úgy véli továbbá, hogy nincs kompenzálva a nők „láthatatlan munkája”, ami köztudottan a házimunka. Ezzel szemben a férfiak cipekedését, barkácsolását és fűnyírását mint tudjuk, Soros György finanszírozza. A hím nemű egyedülálló civilek pedig migráns rabszolganőket kapnak a titkos hálózaton keresztül.
Szél Bernadett a fentiek mellett az isztambuli egyezmény ratifikálását szorgalmazza. Megítélésén nem változtat a tény, hogy az egyezmény szövege súlyosan diszkriminálja a férfiakat, a jogrendszerbe emeli a történelmen átívelő patriarchátus fogalmát, a családon belüli erőszakot pedig nem párkapcsolati problémaként, hanem a nők intézményes elnyomásaként azonosítja. Ennek megfelelően: egy családjával erőszakoskodó férfi nem rossz mintákat hoz otthonról, nem alkoholista, nem személyiségzavaros, nem idegbeteg, hanem strukturális férfiuralmat gyakorol valamennyi férfi nevében és valamennyi férfi jóváhagyásával – a probléma tehát az egyezmény szerint nem pszichológiai, hanem társadalmi és politikai jellegű.
Nem hiszem, hogy jogállami vagy demokratikus alapokon áll az a párt, ami egy szélsőséges szekta torz világképét a törvény erejével akarja egy társadalomra kényszeríteni. A családon belüli erőszakkal szemben következetesen fel kell lépni, ahogy mindazokkal az igazságtalanságokkal szemben, amelyek nőket és gyermekeket, férfiakat és időseket, szegényeket és cigányokat, fogyatékosokat és homoszexuálisokat érnek. Csakhogy a genderszekta füttyszavára versenyt táncoló LMP és Jobbik, MSZP és Párbeszéd, DK és Momentum nem megoldani akarja ezeket a problémákat, hanem megosztani a társadalmat, egymás ellen uszítani nőket és férfikat, hogy politikusaik ezért négy újabb éven át vehessék fel jól megszolgált jutalmukat képviselői fizetéseik képében. Remélem, az LMP egésze nem ilyen, remélem, a többség – de legalább Ungár Péter – még hisz a jogegyenlőségben és a centrumpolitikában.
Trigoria írta:
tomm:
nem unod még ezeket az egysorosokat?
nem unod még ezeket az egysorosokat?Nincs neki felnivaloja! Sorosberenc! A gazdi, majd kisegiti...
Egri Viktor
8 perce ·
Azt mondja a miniszterelnök, hogy elégtételt fognak venni. Azt mondja a fidesz szavazó ismerős, Attila, hogy ez azért erős volt. Azt kérdezem tőle, hogy miért, akik a poltikai barátai, Erdogan, Putyin és a többiek azok nem ezt teszik-e. Nem mond semmit. Nem csak ő, sokuk hintázik enyhe hányingerrel most a dilemmában, hogy hogyan néz majd szembe a maga előtt hűségnek és elkötelezettségnek feltűntetett mozdíthatatlanságával, ha a közvetlen környezetében vesznek elégtételt. Nagy részük a zümmögő rosszérzést elhesegeti. Pedig tudja, hogy álvilágot építenek körülötte. Hogy olyan a világ, amit rajzolnak neki, mint egy a nappali egész falát beborító tengerparti fotó a panel tizedik emeletén. Semmi köze a valósághoz, és ha próbára teszed nem vizes, hanem ápolt leszel.
A miniszterelnök évek óta tesz azért, hogy eltüntesse az egészet, de most megfenyegette az igazság maradékát is. Azon akar elégtételt venni. Az embereken, akik nem értenek vele egyet, mert átlátnak rajta, de annyi eszköz áll rendelkezésükre ennek artikulálására, mintha kútból kiabálnának. Az OLAF-papírokon, a Magyarország felvirágoztatása helyett a barátai gazdagodására költött európai milliárdokon, a Kósa-ügyön, a kilógó lólábon, azon vesz elégtételt. Hogy mer létezni akárcsak zsugorodó foltokban is a világító igazság? És akik nem hagyják elolvadni a maradékát, hogy járkálhatnak még közöttünk? Miért sejlik még át a vakolatlan fal a plakát repedésein?
Nyolc éve hatalmon, kinevezett csatlósain keresztül már majd minden fontos helyet elfoglalva egyre szélesebb jogköröket biztosítva magának, az állam szinte teljes gépezetét és anyagi készleteit saját személyes és párt céljaira használva fenyegeti a gyengéket. A kontextust, a polgárháborús hangulatot a leszámoláshoz évek alatt építve teremtette meg, a mindennapi életünket nap mint nap érintő ügyeket letakarva egy minket csak kevésbé fenyegető problémát sokszorosan felnagyító óriásfotóval. Most még azt akarja, hogy a saját sosemlátott-migránsoktól rettegő hívei után mindenki más is féljen. Az általa áhított tökéletes Patyomkin-ország karnyújtásnyira került.
Azt mondja anyám, hogy a következő hetekben fogjam vissza magam. Azt kérdezi a kollégám, hogy jól átgondoltam-e, amit írok. Azt tartja az egyik főnököm, hogy egyetért, de ezt mégse kéne. Azt mondja a zöldséges, hogy ritka az ilyen bátor ember. Azt mondom nekik: ha ti nem félnétek, vagy erőt vennétek a félemeteken, nem történhetne mindez. Azt mondja a lelkiismeretem, hogy a vélemény szabad, a gondolkodó ember pedig politikus, de meg is kérdezi, hogy felkészültem-e mindenre. Mindig félni akarunk? Milyen világban akarunk élni?
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 25 vendég