Sziasztok,
bocsánat, hogy csak most jelentkezem, de az utazásunk elején volt a meccs, azt követte még pár kultúrsokkot okozó nap Rómában!
Ha őszinte akarok lenni, már hetekkel a meccs előtt is naponta többször eszembe jutott, hogy nemsokára élőben láthatom a csapatot. Ahogy említettem, kb. 22 éve az életem része a csapatnak való szurkolás.
Kis bevezetésként, szerintem a klubnak most leginkább három dologra van szüksége: 1) egy a csapat operatív működésében résztvevő tulajdonosra, 2) a klub anyagi biztonságának megteremtésére és 3) a csapatlégkör kialakítására. Azért is írtam jelenidőben, mivel habár mindenben történt előrelépés, rengeteg munka van még hátra. Nekem eddig szimpatikus a tulajdonosi jelenlét, tetszik Pinto munkája is, Mourinho kapcsán is eddig a pozitív pszichológiai hatások érvényesülnek. A légkör tényleg alkalmasnak tűnik mindenfajta fejlődésnek, a nagy kérdés az lesz, a nehézségekkel majd hogy küzdenek meg, mind klubvezetés, mind edző, mind játékosok/csapat szintjén. Ezt abszolút nem pesszimista érzettel írom, inkább a föld talaján maradva. Bizakodva, de óvatosan. Olaszországban azért szenvedélyesebben és szélsőségesebben élik meg a hullámhegy-hullámvölgy kombókat.
Na de elkalandoztam. A meccsről: Kb. 2,5 órával a meccs kezdete előtt érkeztünk a stadionhoz, a Tribuna Tevere középső részére szólt a jegyünk. Busszal mentünk ki a stadionhoz, a busz teli volt fiatal szurkolókkal. A legtöbbjük Zaniolo mezben. (a héten amúgy több Store-ban is megfordultunk, szinte mindenhol ahol mezt vásároltak, a 22-es számot és Zaniolo-t vasaltatták a mezekre) Mikor leszálltunk a stadion közelében a buszról, belecsöppentünk a miliőbe: hangulatos kajáldák, utcán kiabáló, rigmusokat skandáló emberek, mindenkin sál, mez, stb… Ezt követően irány be a stadionba, a COVID miatt több helyen is volt ellenőrzés, de jól szervezett volt minden, pár perc alatt bent is voltunk. Feltankoltunk piával, irány a lelátó. A stadion egy csoda. Jött a bemelegítés, majd bemutatták a keretet. Amit írtam Zaniolo-ról az itt is látszott, szerintem Ő a top kedvenc, mellette Pellegrini és Abraham a reakciók alapján. No meg persze Mourinho, de a marketingesek is itt dolgoznak szerintem a leginkább
(a Store-okban külön Mourinho fal van pólókkal, naplókkal, bögrékkel, sálakkal, stb…)
A rengeteg Totti, De Rossi mez mellett itt-ott feltűnt pár Batistuta, Perrotta, Tommasi, stb.. (+ egy számomra kedves 2001-es Francisco Lima mez
).
A játék szerintem nem volt szép, nagyon veszélyes volt az a taktika szerintem, hogy a 2 szélső védőt sokszor lehagyva a Sassuolo gyors szélsői a középső védőkre vezették lendületből a labdákat, életveszély volt. Nálam itt voltak a gyengepontok: Karsdorp és Vina.
A közönség elképesztő volt. A kanyar az egyenlítőgólt követő nehezebb periódusban is buzdította a csapatot, és látszott is a csapaton, hogy hatással volt mindez rájuk, küzdöttek. Ahogy többen is írtátok, lett ebből egy adok-kapok, amiből - így a végeredmény ismeretében – mi szurkolók jöttünk ki a legjobban. Kb. a 88. perben odafordultam a Feleségemhez, és mondtam neki, hogy milyen élmény lenne, ha az utolsó pillanatokban megszereznénk a győzelmet
Közben a helyiek olaszul mondták nekem a magukét, amikor kimaradt egy helyzet, én magyarul/angolul szintén nekik
Valamiért végig azt éreztem, hogy a végén meglesz. És jött Fáraó. Hihetetlen amúgy a rúgótechnikája, számomra külön öröm volt, hogy Ő rúgta. Tavaly, mikor visszatért rossz volt sajnos nézni a játékát, a lassúságát, de sohasem felejtem el azt a bizonyos BL menetelést, amelynek Ő is részese volt, szurkolok neki, hogy visszatérjen. Katarzis volt, önkívületi állapotban ugráltam és üvöltöztem az olasz szurkolótársaimmal.
Aztán jött egy két perces hidegzuhany Scamacca góljánál, ott majdnem lelőtték a bulit, de aztán kiderült, hogy les, és folytatódott a fesztiválhangulat.
A himnusz és a végén a Grazie Roma brutális élőben. Megérintik az embert.
Még élveztük kicsit a stadionban a hangulatot, majd elindultunk az utcán hazafelé hömpölygő tömeggel. Nem balhéztak, csak énekeltek, dudáltak, örültek.
Hatalmas élmény volt, hatalmas meccs. Mázlistának érzem magam, de közben meg úgy éreztem ez jár!
Buzdítok mindenkit, aki még nem volt kint az Olimpico-ban, hogy hajrá, át kell ezt a hangulatot élni!
Forza Roma, Forza Lupi!