Trigoria írta:Én abba gondolok bele, hogy ezek a srácok hétről hétre jó csapatokban tolják Európa-szerte egész jó teljesítményt nyújtva (néhol rosszabbat, néhol nem játszanak, de néhol kifejezetten klasszist), erre hazajönnek és ezt bakizzák össze. Nem felejthettek el focizni. Két eset van.
Vagy totál magunk alatt teljesítettünk kivételesen. (Persze ha nem, akkor is ki lehet kapni a hollandoktól.) De ebben az esetben nem értem a földig gyalázásukat.
Vagy Egervári nem jó kapitány. Ebben az esetben sem értem az egész válogatott fikázását.
Ha az észteket sem verjük (megjegyzem piszok nehéz lesz az is) és a törökökkel sem tudunk szorosat játszani, na AKKOR el lehet mondani, hogy kész ennyi volt, a "szerethető" válogatottat lehúzhatjuk a klotyón, a következő évtized is kuka.
Amúgy most szidta őket ez a hvg-s cikk, az nst, de még az nso IS! Én ennyit olvastam el nagyjából, csak hogy tisztában legyek a közhangulattal, de semmi másért.
Szerintem az egész közeg legnagyobb rákfenéje az edzői társadalom és az a bohóckodás (kár, hogy nem vicces), amit felénk uefa-liszenszes edzőképzésnek hívnak. A játékosokat nagy divat szidni, de ez a réteg messze a leggyengébb láncszeme a labdarúgásunknak. Belterjes sarlatánok gyülekezete. Te mész ide, ő megy oda, ha itt megbuksz, akkor se búsulj, nem maradsz munka nélkül, maximum mész az MLSZ nevében pályákat avatni, meg a tévébe észt osztani. Ettől függetlenül ők jól érzik így magukat, mert hozzáértés nélkül is megélnek a szakmájukból(?). Csak mi szívjuk meg, mert eredménye az abszolút nincs, ha csak nem tekintem annak azt a hétköznapokban általunk is hasznosítható ezernyi kifogást, ami az elmúlt évtizedekben termelődött: túl meleg/hideg van, szemébe sütött a nap, front van, nem értek össze a srácok, rossz a pálya, bevág a bugyi, csúnya a mez, a játékos depressziós meg persze falábú, meg különben is a bíró egy díjnyertes köcsög. Az sajnos viszont esélytelen, hogy akár klubszinten, vagy válogatott szinten ezen urak több éves munkája(?) alatt kivehető legyen, hogy az adott csapat mit akar játszani a pályán, de arra szerencsére futja, hogy a studióban ülve elemezgessék, hogy Mourinho miért ilyen borzasztó taktikával kezdett a Barca ellen, az meg egyenesen érthetetlen, hogy ez a nímand, talán Wenger a neve, miért nem hoz be több csatárt, mikor hátrányban a csapata. Ha esetleg egy külföldi szakember - aki nem teljesen fogalmatlan - a sors szerencsétlen fintora folytán hazánkban köt ki, akkor edzőinktől csípőből indul az össznépi köpködés (lásd Matthaus, Sousa), a tanulásra, fejlődésre való áhítozás helyett. Nem csoda, hogy a külföld ebből nem kér. A játékosok kihasználva az EU-csatlakozásunkat egyre nagyobb számban mennek külföldre játszani. Edzőinkért azonban valahogy azóta sem kapkodnak eszeveszett elánnal, pedig tőlük igazán tudhatnák, hogy ők maguk semmivel sem rosszabbak, mint nyugat-európai kollégáik. Az nem gond, hogy a tények, ennek az ellenkezőjét támasztják alá. Sokatmondó, hogy két szakemberünk, akik talán érnek valamit európai szinten, azok sem ebből az ocsmány közegből jöttek (László-német; Bölöni-román). Persze, ebben az egészben semmi meglepő nincs. Hogy is mehetne ez másképp, mikor a modern futballelmélet elsajátításának hazai vezetője és letéteményese az a Mezey doktor(sic!), akinek a nevéhez a magyar labdarúgás utóbbi 40 (vagy több) évének legnagyobb kudarca (Irapuato) fűződik. Elgondolkodtató...
Ez az ember oktatja leendő trénereinket, és ő bábáskodott szerethető f*szrajz Sanyi bácsi komoly tálentummá érésénél is. És, hogy végre reflektáljak arra is, amit írtál.
Ezek a srácok nem felejtenek el focizni. A helyzet az, hogy fogalmuk sincs, hogy mit kéne játszaniuk a pályán, merre kéne helyezkedniük, és egyáltalán mit kér tőlük az edző. Nem találják a helyüket, mert nem mondják meg nekik, hogy hol is van az. Improvizálásra vannak kényszerítve, mivel értékelhető, modern taktika az nincs. Így nő meg az esély az olyan gyermeteg hibákra, amiket a hollandok ellen is láthattunk, pláne ha egy olyan spílert küldenek fel egy számára idegen posztra, aki jó, ha 10 tétmeccset játszott az elmúlt 1 évben. Hogy mit keres, akkor a válogatott keretben? Rejtély. Ez az edző felelőssége. Ezek után számomra különösen visszataszító, amikor Sanyi bácsi azt mondja, hogy ilyen egyéni hibákkal nem lehet mit kezdeni, ezzel mintegy a játékosok nyakába varrva a vereséget, egyúttal felmentve magát a felelősség alól. Gusztustalan.
Azt hiszem kicsit belelovaltam magam.