Először azt hittem, hogy Corso írt, aztán már kezdtem értegetni a szöveget, de még mindig bajban vagyok vele.
Az viszont nagyon meglepett, hogy ezt a madárcsicsergést milyen bravúrosan átvezetted az én születésnapomba, jnzsblzs. Szép volt! És atyagatya, te megcsináltad az elemzést, ember!!! Köszi, haver! Aki nem tudná, annak elmondom: tavaly elküldtem jnzs-nek három írást, és ő megígérte, hogy karácsonyi ajándékként az egyiket a saját stílusában agyonelemzi. Nos, akkor a kurucos Perge írását szedte darabokra. És most, egy évvel később szülinapi ajándékként megkapom a novella analízisét is. Ez szenzációs. Köszönöm szépen! Csak nem Szenteste csináltad ezt is?
No, a novella… Egy biztos, ez az írás megelőzte Puzsér Róberték hasonló témájú könyvét. Jóval. Az íróját viszonylag jól ismerem, bár még számomra is vannak kérdőjelek vele kapcsolatban. Elmondása szerint nem irodalmi alkotásnak szánta a művet. Legalábbis nem szépirodalminak. Talán 2-3 nap alatt összedobta. Én mégis találtam benne „művészi” dolgokat. Ez egy novellátlan novella. Már-már avantgárd. Tanárként három olyan dolgot találtam benne, ami a szépirodalmi szárazság mellett számomra jól sült el. Egy: nincs benne leírás, csöpögés, jellemzés. Csak az elején meg a végén egy pici. Kettő: két gyerek beszélget abszolút nem gyermeki módon nagyon súlyos dolgokról. Ilyen eseményekről gyerekek nem beszélnek. Három: az idősíkok. Te is írtad, hogy az író mintha elveszett volna az időben. Szerintem meg tudatosan olyan események kommentálását adja a gyerekek szájába, amelyek csak a jövőben fognak megtörténni. Mintha látnák előre a holokauszttal kapcsolatos utórezgéseket.
Az írótól tudom, hogy a novellának gyakorlatilag egy célja van: a két, ellentétes oldalon álló gyermek dialógusának maszkjában bemutatni a 21. század holokauszthoz történő közéleti hozzáállását. Az acsarkodásokat, a nácizásokat, a hitetlenséget, minden hibát, amelyet a két fél elkövet. És véleményem szerint az olvasót nagy mértékben befolyásolja az is, hogy melyik ideológiai oldalról olvassa a művet. Magyarán holohívő vagy holotagadó. Vagy semmilyen. Kivel tud azonosulni? Simonnal, aki a gőgöt képviseli, és valóban sokat szenved, vagy Jürgennel, aki minden empátiája ellenére a holoszkepszis alkalmazottja. Te írtál egy olyat, jnzs, hogy a mű mindkét fél nézőpontját ismerteti: van egy felfuvalkodott rasszista hólyag és egy értelmes, ártatlan, érdeklődő kisfiú. A te olvasatodban melyik Simon, és melyik Jürgen? Kulcskérdés. Mindenki a saját ideológiáját képviselő szereplővel azonosul, és szinte gyűlöli a másikat, undorodik tőle. Szerintem ez egy zseniális írói húzás. És itt ennél a pontnál valószínűleg téged is elkapott az azonosulás kényszere, jnzs: te is inkább Simonnal szimpatizálsz. Amihez természetesen jogod van, hiszen az olvasó dönt. (Bár még mindig nem tudom, hogy ki a rasszista hólyag, és ki az ártatlan gyermek.) Simon pontosan azt műveli, mint azok a közéleti szereplők, akik náci, beteg, őrült, kiirtandó elemként tartják számon azokat, akik kételkednek a holokauszt akadémiai megtörténtében. Sőt, Simon hozzájuk képest szerintem még kedves is. Jürgen már egy sokkal keményebb dió. Többszöri olvasás után sem lehet igazán kiigazodni a karakterén: nyilván holokausztszkeptikus vagy –tagadó, ám egy tapintatos, jót akaró és segítőkész figura. Minden bizonnyal ezért alkalmazza a szerző az „értelmiségi náci” kifejezést. Jürgen az értelmiségi náci. Hogy az író mennyire azonosul Jürgen vagy Simon gondolataival, az jó kérdés. A műnek talán nem is a tartalmi része a fontos, az gondolatébresztésnek elmegy. Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza. Hanem a mondandónk közlésének a stílusa: Simon végigviszi gőgösségét és fölényes magabiztosságát a művön (rasszista hólyag?), míg Jürgen holokauszttagadó kijelentéseit empátia, részvét és igazságkeresés kíséri. Aki semelyik irányban nincs ideologizálva, annak Jürgen lesz szimpatikusabb még akkor is, ha hallott már a holokauszt borzalmairól. Mert befogadhatóbb a stílusa. És itt jön a kemény dió része. A közéletben vagy a tudományban vajon van-e olyan szereplő, aki Jürgenhez hasonlóan, nem zsidózva, intelligensen el tudja mondani a holotagadó nézeteit? Mert Simonból van ezer. De Jürgenből van-e akár egy is?
Te Jürgent (és ezáltal az írót is, mert szerinted Jürgen az író alteregója) folyamatosan szapulod és ironizálod, amit nyilván megtehetsz. Te, aki oda mer menni Ilan Morékhoz a kuruc.info nevében, és még kérdezel is tőlük, publicisztikai balhét kiváltva ezzel… Te, aki állítólag nem vagy zsidó származású, és nem vesztettél el senkit a holokauszt során… Te is betegnek tartod Jürgent. Akkor mit várjunk egy olyan embertől, akire stimmelnek a fentebb felsorolt tartalmak? Érted, ugye?
Lehet provokálni akart az író? Elgondolkodtatni? Vagy csak szórakozott egyet? Az a baj, hogy a Jürgenek kora lejárt. Most már normális hangnemben sem szabad beszélni a holokauszt esetleges kérdőjeleiről. Szerinted melyik történész vállalná fel a véleményét, ha egy szikrányit is közeledne a nézete a holotagadókhoz? Darabokra szednék egy óra alatt. És igen, a holohívőknek mindenki áltörténész vagy álkémikus vagy álszemtanú, aki nem az ő véleményükön van. Mindenesetre ha az volt a szerző elsődleges célja, hogy mutassa be a szemben álló felek attitűdjét két gyerek álarcában, az majdnem tökéletesen sikerült neki. Jürgent nem tudom még hova tenni, de őt lehet, hogy az író sem. A holokausztról való párbeszéd ilyetén formában lehetetlen. Nekem ez a mű igazi üzenete. Számomra ez egy rébuszokkal teli alkotás, amelyről a szerző tudja, hogy nem szépirodalmi igényű. De üzenete biztos, hogy van. Nem is egy.
A képmutatás magasiskolájának nevezted az írói hozzáállást. Vagy Jürgen hozzáállását. (Továbbra sem tudom eldönteni, hogy mennyire azonosítod Jürgent az íróval.) Ez nekem meredek. Imádom az elemzéseidet, a gondolatlabirintusaidat, de ezzel szerintem mellélőttél. Eltévelyedtél. Az írói állásfoglalás burkoltan az lehet, hogy egy normálisnak és intelligensnek tűnő holotagadóval SEM elegyedik érdemi párbeszédbe egy elvakult holohívő. De hogy ezért képmutató lenne Jürgen vagy a szerző… Te tudod.
A „bazd meg” és a „kretén” kifejezésekért az alkotó nem rajongana. Rosszul esne neki, ezért nem mutatom meg ezt az analízist a „mesternek”. Nem utálna téged ezért, mert felkészült a kritikákra, de fájna neki egy cseppet. Inkább beszélgetne veled, ha tehetné. Kedves, rendes ember, annyira azért ismerem. Nem viselkedne Simonként. Szerintem ezt a személyt lehetetlen Perge Ottóhoz hasonlítani, éppen a stílusa miatt. (Már ha ő Jürgen, ugyebár.)
A „röhejesen szar minőségű igazságkeresés” kifejezést megint csak magára venné a szerző. Azt hihetné, hogy szarkupacnak tekinted az amúgy valóban nem világhírű novelláját. Elemzésed végén megszólítod a nebulót, hogy nem kellene ilyen elegáns-intelligens gúnyiratot megfogalmaznia, mert úgysem fog bejönni. Kit értesz nebuló alatt? Jürgent vagy az írót? Csak mert pár oldallal feljebb Simont illetted a nebuló szóval. A vége egy kissé zavaros nekem így. De hogy erre megint rászántad a drága szabadidődet, azt újfent megköszönöm. Nagyon köszönöm. Ennél meglepőbb meglepetést nem is kaphattam volna. Ugye milyen jó egy kicsit kikapcsolódni a sok kémia közepette?
Summa summárum: elfogadom az álláspontodat. Nagyjából ilyen analízisre számítottam tőled. Én Trigóval ellentétben szerettem olvasni és értelmezni. De most már be kell vallanom valamit: kémikus vagyok ám én is, amolyan vegyi Mátyás király, leveszem hát a laborköpenyemet. Te egy kísérlet része voltál, jnzs. Köszönöm, hogy részt vettél benne. Részben bizonyítottad a hipotézisemet.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen részletesen fogja elemezni a novellámat.
Szerző: Trigoria Dátum: 2016.01.03. 00:52 
