Szerző: Zsolti Dátum: 2014.02.16. 19:43
Akkor egy hosszabb részlet.Mindenkire rábízom,hogy hogyan értelmezi,illetve hogyan vonatkoztatja magára.
Sartre így kezdi a Vádirat az antiszemitizmus ellen című művét: "Ha valaki országának, vagy saját magának bajait egészen vagy részben annak a körülménynek tulajdonítja, hogy a közös-ségben zsidó elemek is vannak; ha a dolgok állapotán úgy vél segíteni, hogy a zsidókat meg-fosztja bizonyos jogaiktól, kirekeszti bizonyos gazdasági és társadalmi funkcióiból, kitiltja őket arról a területről, vagy mindannyiukat kiirtja; az ilyen emberről az mondják, hogy anti-szemita felfogású. Ez a szó: felfogás, meggondolkodtat..."
Majd így folytatja: "Hajlandó vagyok elismerni, hogy lehet valakinek véleménye a kormány szőlőtermesztési politikájáról, vagyis a megokolások alapján eldöntheti, hogy helyesli-e vagy ellenzi az algériai borok szabad behozatalát: ebben az esetben ugyanis anyagi dolgok meg-szervezésének elbírálásáról van szó. De tagadom, hogy véleménynek lehessen nevezni egy doktrínát, amely kifejezetten bizonyos személyekre irányul. A zsidó, aki az antiszemitának céltáblája, nem sematikus lény, akit kizárólag a működése határoz meg a közigazgatási jogban, vagy helyzete és cselekedetei, a Code Napoleon szerint. A zsidó személy, zsidóknak gyermeke, felismerhető a külsejéről, a hajának színéről, esetleg a ruházatáról és - tartozik a gondolatoknak abba a kategóriájába, melyeket a szabad véleményalkotás joga véd."
Sartre az antiszemitizmus okai vizsgálva következő megállapításra jut: "Egy fiatal asszony azt mondja nekem:>>Elviselhetetlen kellemetlenségeim voltak szűcsökkel, megloptak, elégették a rájuk bízott szörméket. Nos, látja, mindegyikük zsidó volt.<< De miért választotta inkább a zsidók elleni, mint a szűcsök elleni gyűlöletet ? Miért a zsidókat vagy a szűcsöket inkább, mint egy bizonyos zsidót, egy bizonyos szűcsöt ? Ennek oka, hogy megvolt benne az antisze-mitizmus előfeltétele."
Sartre megállapítása a következő: "Korántsem a tapasztalatból fakad a zsidóról alkotott véle-mény, éppen ellenkezőleg, az előzetes elképzelés megvilágításában látják a tapasztaltakat; ha nem léteznének zsidók, az antiszemiták bizonyára felfedeznék őket."
Sartre szerint: "... semmiféle külső tényező sem váltja ki az antiszemitából az antiszemitizmust. Az antiszemitizmus szabad és totális választása egy bizonyos egyéniség-típusnak; globális beállítódás, melyet valaki nemcsak a zsidókkal szemben ölt magára, hanem általában az emberekkel, a történelemmel és a társadalommal szemben egyaránt; szenvedély és ugyanakkor világszemlélet is."
E "világszemléletet" Sartre szerint bár az egyén önmagában alakítja ki, de csak a közösségben, az emberek tömegében érvényesülhet, mert: "Ez a mondat>>Gyűlölöm a zsidót<<, azok közé tartozik, amelyeket csoportosan mondanak; ezzel a mondattal az ember tradícióhoz és közös-séghez köti hozzá magát..."
Milyen is ez az antiszemita ?! Sartre így válaszol: "Olyan ember ez, aki fél. Persze nem a zsi-dóktól, hanem önmagától, a lelkiismeretétől, a szabadságától, az ösztöneitől, a felelősségeitől, a magánytól, a változástól, a társadalomtól és a világtól, vagyis mindentől, a zsidók kivételé-vel. Gyáva ember, aki nem akarja bevallani magának a gyávaságát. Gyilkos, aki visszafojtja és cenzúrázza ölési hajlamait, de megfékezni nem tudja őket, és mégsem merészel másképpen ölni, mint in effigie, képletesen, vagy a tömeg személytelenségében... Az >>antiszemita<< egy szóban való kifejezése az emberi állapottól való félelemnek. Az antiszemita az az ember, aki kérlelhetetlen szikla, dühöngő vihar, pusztító villám akar lenni: minden, csak nem az ember." A fenti kérdésre tehát itt a Sartre-i válasz, de ki is az antiszemita célpontja ? Természetesen a zsidó egyén ! Ki hát a zsidó egyén ? Sartre szerint: "Zsidó az az ember, akit a többi ember zsidónak tart: íme az egyszerű igazság,..."
Az egyéni definíció után Sartre a zsidó létet is meghatározza: "Ez talán egyik értelme a zsidó Kafka >>A per<< című regényének. Mint a regény hőse, úgy a zsidó is egy végtelenül hosszú perben áll. Nem ismeri a bíráit, s ügyvédeit is alig, nem tudja, mivel vádolják, de tisztában van vele, hogy bűnösnek tartják. Az ítéletet mindig felfüggesztik egy kis időre, s ő igyekszik azt kihasználni, hogy ezer módon bebiztosítsa magát; de minden vaktában megkísérelt elővigyá-zatossága csak még súlyosbítja a bűnössségét. Még ha külsőleg fényesnek látszik is a helyzete, ez a véget nem érő per összemorzsolja belülről, és néha - mint a regényben is, mikor azt állítják, hogy elvesztette a pert, - az emberek megragadják, elhurcolják és leölik a külváros egy sötét zugában." "Zsidónak lenni annyit tesz, mint kivetetten és elhagyatottan élni zsidó helyzetben és ugyanakkor saját személyében felelni az egész nép sorsáért és természetéért."
De vajon mi indukálja az antiszemitizmust ? Sartre szerint: "... nem a zsidó karaktere váltja ki az antiszemitizmust, hanem éppen ellenkezőleg, az antiszemita teremti meg a zsidót. Az el-sődleges jelenség tehát az antiszemitizmus, amely visszafejlődött társadalmi képződmény és prelogikus világfelfogás."
Összegvén és megkísérelvén Sartre gondolatainak szintetizálását a következőket állapíthatjuk meg: A zsidóellenesség mitikus világképpé válásában látja Sartre az antiszemitizmus specifi-kumát. Szerinte az antiszemita mítosz manicheus világképen alapul, amelyben a Zsidó a Jóval örök harcban álló Gonosz megtestesítője. Az antiszemitizmus mitikus jellege teszi lehetővé, hogy az antiszemita zsidóképében ellentmondásmentesen megfér a zsidó tőkés és a zsidó szo-cialista, a zsidó imperialista és a zsidó kommunista. A manicheus antiszemitizmus Zsidója ugyanis nem az eleven, érdekei szerint ésszerűen cselekvő zsidó, hanem a "gonosz szelleme", maga a "rossz akarat", akit egy metafizikai princípium hajt a Rosszra. "Őtőle ered a Gonosz ezen a földön, minden, ami a társadalomban rossz (krízisek, háborúk, éhínségek, felfordulások és forradalmak), közvetlenül vagy közvetve neki tulajdonítható."
A zsidók gyűlölete -Sartre vélekedése szerint- az antiszemiták kisebbrendűségű érzéseit fedi; a zsidók megvetése az önmegvetéstől való szorongásból ered. Az a csoport, amely képes megőrizni a csak őrá vonatkozó jellegzetességeket egy nem hagyományteremtő közegben, ki-váltja a többségi társadalom dühét, s ha e csoport mentalitása érinthetetlennek, vagy értékei-ben hozzáférhetetlennek bizonyul, akkor a környezete előbb-utóbb kedvét fogja lelni e csoport tagjainak egyéni sebezhetőségében, legyőzhetőségében. "Sartre szerint a zsidóság éppenhogy karakterisztikus pozitív tulajdonságaival vált ki kontrollálhatatlan indulatokat. Az antiszemi-tizmus -és általában a fajüldözés a valamikori kannibalizmus és emberáldozati jelleg jegyeit viseli magán: az elsajátíthatatlan vagy érthetetlen iránti pusztítás vágyát."
Nos,én látom Sartre-ban a tenni akarást,a humanitást.De ha látná,hogy ma a zsidóság egy része hogy használja ki és fordítja visszájára ezt az egész helyzetet,akkor forogna a sírjában.Ha Sartre nem volt bértollnok cionista,akkor most értetlenül állna a világ dolgai előtt.
Az általa leírt dolgok szinte teljesen a visszájára fordultak.
Nagyon könnyű ezt a szöveget darabokra szedni így 2014-ben.
Ezek az amúgy megértést és elfogadást szorgalmazó állítások ma már nem nagyon állják meg a helyüket.Véknyan.
Mindenesetre köszönöm neked,fradista,hogy szóba hoztad Sartre-t,és elhintetted azt a francia mondatot.
Ma is tanultam valamit.
Köszönöm.
Akár helytállónak is nevezhetnénk az általad leírtakat.
