Szerző: Zsolti Dátum: 2017.12.25. 15:03
Zsolti hsz-e az offtopikból átemelve ide a helyére - Trigo
Trigo, kérlek szépen ezt a hozzászólásomat ne vegyétek itt zokon, tudom, hogy nem idevaló, meg hogy ilyenkor ezt nem illik, de most van időm meg kedvem, úgyhogy leírok néhány dolgot. Majd törlöd, vagy a zárás feloldása után átemeled a politika topikba.
Szóval... Sokat szoktam agyalni az integráció kérdéséről. Nem azt mondom, hogy ezzel fekszek és kelek, ám mivel tizenegy éve tanítok roma tanulókat, ezért egy minimális rálátásom van a dologra. És a romák beilleszkedése nagyon szoros összefüggésben van a migránsok integrációjával is. Azt már megtanultam, hogy mindig hallgassuk meg a másik véleményét is. Engem őszintén érdekelnek a megoldási alternatívák. Elolvasom és értelmezem a baloldali, liberális vagy bármilyen gondolatokat, lehetőségeket mondjuk a migránsok beilleszkedésével kapcsolatosan. Van, amit helyeselni tudok, van, amit nagyon nem.
Én az iskolában azt látom, hogy amelyik tanulómnak még jelent az valamit, hogy beilleszkedés, az már túl van ezen a folyamaton. Nyilván minden a családon, az egyént körülvevő környezeten múlik. Ahol a szociokulturális háttér elér egy bizonyos szintet, ott nincs miről beszélni. Természetesen ezeket a családokat még jobban kellene segíteni, de nem nagyon lehet. Benti vécé, mosakodási lehetőség, normális ágyak, stb. Sok tanulómnak ezek hiánycikkek.
No már most képzeljünk el egy "szélsőséges" megoldási javaslatot, kvázi utópiát arról, hogy egy liberális gondolkodó hogyan oldaná meg a problémát apró lépésekkel. Mindenféle gúny nélkül, többéves médiatapasztalat alapján így, pontokba szedve.
1. Új lakhatási környezet panelházakban vagy családi házakban.
2. Munkahelyteremtés a felnőtteknek.
3. A halmozottan hátrányos helyzet által igénybe vehető anyagi kedvezmények kibővítése.
4. Az élet minden területén történő keveredés a többségi társadalommal (munkahely, lakóhely, párkapcsolatok, szórakozási lehetőségek, stb.)
5. Minden, a kisebbségeket negatív színben feltüntető vélemény azonnali büntetése, hogy a társadalmi problémák ne eszkalálódjanak.
Nyilván lehetne még sorolni, de nagyvonalakban ezek az alapötletek a migrációs helyzetet integrációval megoldani szándékozók elképzeléseiben is.
Ki fogom verni a biztosítékot: szerintem ezek nemes, jó szándékú gesztusok és javaslatok. Soros György és a hozzá hasonló gondolkodásúak nem akarják elkorcsosítani Európát, nem akarnak sáríát, nem akarják romba dönteni a kereszténységet, hanem jót akarnak. Ma már így gondolom. Hogy az öreg hogy szerezte a pénzét, az most irreleváns, nem számít.
Ami kifogásaim lehetnek az általam felsorolt javaslatokkal, azok a következők:
1. Baromi sok pénzbe kerülnének ezek az integrációs intézkedések.
2. Hogyan reagálna erre a többségi társadalom?
3. Biztos, hogy az integrálandó családok jelentős része beváltaná a hozzá fűzött reményeket, és hosszú évek munkája során beilleszkedne valahogy az adott közösségbe?
4. Ki vállalja majd a felelősséget, ha évtizedek múlván bebizonyosodik, hogy nem váltak be az intézkedési tervek, és kudarcba fulladtak ezek a programok?
Fradista, én ezeket a kérdéseket teszem fel magamban, miközben elismerem a segítő emberek, civil szervezetek áldozatos munkáját. Remélem ez nem fröcsögés, hanem józan gondolkodás. Soros nem akarja káoszba süllyeszteni Európát, de a tevékenysége - minden nemes szándék ellenére - alapvetően káros lesz. Szépen lassan át fog alakulni a közbiztonsággal kapcsolatos érzésünk, meg fog változni Európa kulturális identitása, bizonyos állandó és szilárdnak hitt értékek veszendőben vannak. Természetesen erre mondhatják Sorosék, hogy ha egy kicsit "áldozna" a többség, akkor a kisebbségnek is jobb lenne. Ha az integráció elősegítése érdekében feladnánk bizonyos dolgokat az életünkből, akkor évtizedek keserves munkájával megvalósulhatna az élhető multikulturális társadalom. Mondják ők. Meg kell próbálni. Történelmi hiba lenne, ha nem próbálnánk meg. Állítják. Én meg azt kérdem, hogy ki vállalja majd a felelősséget, ha megpróbáljuk, és nagyon nem jön be? Persze a válasz borítékolható: a politika, a többségi társadalom, stb. A kisebbségek kötelességeit senki nem fogja firtatni. Ha csak egy picit is firtatnák, fradista, hidd el, hogy nem irogatnék ide. Csak hogy ez így nem fair: miközben az életben nap mint nap szenvedek bizonyos roma gyerekek viselkedése miatt az iskolában, azt olvasom a 444-en és az abcúgon, hogy a kialakult társadalmi környezetben a tanárnak meg kell újulnia, továbbképzésekre kell járnia, alkalmazkodnunk kell az új helyzethez. Ilyenkor összeszorul a gyomrom és az öklöm. Nekem kell megváltoznom, akit a cigány gyerekek nagyon kedvelnek amúgy, és nagyon kedves és emberi vagyok hozzájuk. Hogyan változzak meg, ha egy társadalmi réteg képtelen alkalmazkodni az én jóságomhoz és segítőkészségemhez? Érted...
De hogy ne csak okoskodjak, leírom az én integrációs pontjaimat, amelyek az évek során alakultak ki bennem.
1. Ha egy családnál megállapítják hatóságilag a halmozottan hátrányos helyzetet, akkor kapják tovább az eddigi segélyeket és kedvezményeket.
2. Lakásfejlesztési támogatás - kőkemény ellenőrzéssel. Aki nem tartja be az előírt kötelességeket, a támogatás azonnali megszüntetése.
3. Munkahely. Ha közmunka, akkor közmunka. A szakmával rendelkezőket megpróbálni elhelyezni. Nagyon nehéz ügy. Nagyon.
4. Egy családsegítő szolgálathoz hasonló közvetítői munka segítségével nyomonkövetés. A családokat hetente látogatná egyfajta mediátor, aki közvetítene a roma családok és a többségi társadalom között. Normakövetés, iskola fontossága, viselkedés otthon, az iskolában és az utcán. És még ezer téma. Át kell alakítani a romák gondolkodásmódját. Kínkeserves, akadályokkal kikövezett út. Tudom, hogy a romának is inkább pénz kell (nekem is), de számomra ez a 4-es pont a legfontosabb. Nyomonkövetés nélkül nincs integráció. Személyes beszélgetések tömkelege nélkül minden integrációs támogatás halott pénz. Ha ez elmarad, akkor nincs az a kormány, amely el tud indulni az integráció útján.
Konklúzióként az a személyes véleményem, hogy ez lenne a járható út, de már ez is MEGVALÓSÍTHATATLAN úgy, ahogy én gondolom. A roma családok nagy többsége be sem engedné a mediátort. És ugyanezt gondolom a migránsok tömeges integrációjáról is. Én mindössze három külföldön élő emberrel (Németország) beszéltem erről a kérdésről, és mindegyiknek lesújtó véleménye volt a lakóházukban élő migránsok viselkedéséről. Haza is jöttek mindannyian. Németország három különböző pontján éltek, több migráns család közelében, és nem kértek belőlük. Persze ez lehet, hogy csak véletlen, valószínűleg több ellenpélda is van. De én azt vallom, hogy tömegesen nem lehet sikeres a beillesztés. Túlságosan nagy a kockázat. És aki fél a kockázatoktól, azt nem szabad fröcsögőnek nevezni. A liberális megmondóembereknek - ha valóban nincs semmi összeesküvés a háttérben -, meg kell érteniük ezeket a félelmeket. De számomra például felfoghatatlan, hogy mi megy a német vagy inkább a svéd médiában. Nekem ez már nem befogadás és emberi kedvesség, hanem önsorsrontás.
Mindent egybevetve: engem minden olyan megoldás érdekel, ahol nekem és a családomnak csak egy KICSIT kell feladni az eddig szokásaimból azért, hogy mások boldoguljanak. Benne vagyok. Ám ha már a biztonságunkat, a komfortérzetünket veszélyeztetné egy változás, azt már nem támogatom. És uram bocsáss én azt érzem, hogy a legkedvesebb szír, afgán vagy iraki családok tömeges betelepítése megváltoztatná az életmódomat. Húsz cigány család beköltöztetése megváltoztatná egy lakótelep addigi békésnek tűnő életét. Aljas dolgok ezek, de ki kell őket mondani.
A párbeszédet a liberális oldal szélső rétegei nem tűrik. A kurucinfó jobban eltűri a problémák megbeszélését, mint mondjuk a svéd fősodratú média.
És engem ez háborít fel. Mert én józan eszű megoldáspárti vagyok. De amit az EU egyes képviselői művelnek, az nem józan. Az sem, amit a kurucinfó csinál tíz éve, de amit a 444, az abcúg, az index vagy bármilyen általam is napi szinten olvasott liberális média ajánl megoldásként, az sem normális. És ők nagyon le tudják ám nézni az aggódókat. Megmondják, hogy kirekesztő vagyok. Hogy gyűlöletkeltő. Mert ők megmondhatják.
Szóval bármilyen integrációt addig támogatok, amíg megvalósítható.
A kockázatosakat nem akarom kipróbálni.
Egyet viszont fenntartok: lehet, hogy nem jól raktam össze a világképemet; lehet, hogy eltolódtam jobbra; lehet, hogy tartogat még meglepetéseket az élet, úgyhogy lehet, hogy Ferenc pápa jobban látja a dolgokat, mint én.
