Hozzászólás a hírekhez

[Zsolti]

Beindult a dialógus-cunami.
Közös vonás, hogy a végén mindegyikben a f.sz rossz oldalán állunk.

[Trigoria]

- Mr Allegri? habalabalhalbblblabalh PSG habalabalabalblbllka?
- PSG?
_ PSG habalahabala PSG.
- Jövök.

[tomm]

- Ciao Max, itt Fienga! Érdekelne a csapatunk kispadja?
- Mennyi pénzetek van az igazolásokra?
- Nem sok, de erős az utánpótlásunk.
bip...bip...bip...bip...bip....

-nen te adtad el a sajat nevelesu olasz balhatvedeteket bagoert?
-nem egeszen, egy tal lencseert adtam el.
Akkor anyaddal szorakozzal te r.... g... k.... f.... Bip meg bip meg bip...

[tomm]

Hetek ota? A juve elleni csodameccs ota nem olvastam errol...
De tokmindegy, mert mikor olvastam is , a hetfwju sarkany hihetobb mesenek tunt....

[F.Totti]

- Ciao Max, itt Fienga! Érdekelne a csapatunk kispadja?
- Mennyi pénzetek van az igazolásokra?
- Nem sok, de erős az utánpótlásunk.
bip...bip...bip...bip...bip....

[Hunszi]

A PSG épp meneszteni készül a Tuchelt. Ki az új célpontjuk? Hát persze, hogy az az Allegri, akivel mi már elvileg "hetek óta" tárgyalásban állunk

[snatch]

Pletykaszinten erről van szó, igen

[mcsabi]

Il 5 ottobre scorso a Trigoria è andato in scena l’incontro fra l’avvocato Contucci, quattro rappresentanti della Curva Sud e ceo della società giallorossa Guido Fienga. I tifosi hanno consegnato all’amministratore delegato due raccolte di firme per il ripristino del vecchio stemma. Fienga ha chiarito che, se dal punto di vista commerciale chiamarsi Roma, soprattutto all’estero, è assai più efficace di «AS Roma», si verrà incontro ai tifosi dal punto di vista identitario. Nella prossima stagione, infatti, la seconda maglia avrà come stemma quello vecchio.

Jól értem, hogy jövőre a régi címer lesz a második mezen?

[tomm]

En meg csak ledettozom.
Mocskok!

[F.Totti]

Hogy itt nem legyen off, én ilyenkor csak annyit fogo írni, hogy 'rohadj meg Fonseca, rohadj meg Fienga'.

[snatch]

29 éves, egy szívvel - lélekkel Romanista.... PSG mezben... brühühüü

[Trigoria]

Én ezeket már a Florenzi topikba írom

[mcsabi]

Florenzi ismét betalált. A csapat történelmének legnyomorultabb 9m-ja lesz ez...

[F.Totti]

https://www.forzaroma.info/rassegna-sta ... resh_ce-cp

Völler súg Friedkinnek. Milyen meglepő. Nekem meg valami azt súgja, hogy sokkal nem leszünk előrébb, mint Pallottával Baldinivel.
A Rangnick - Völler vonal nem tudom mennyire erős, de abból akár profitálhatunk is. Nyilván kockázatos kísérlet lenne mindkét fél részéről, de megnézném hogy komoly tulajdonosi támogatással tud-e építkezni Rangnick Rómában. Ezer buktató lenne és majdnem biztos hogy sokkal kevésbé lenne sikeres mint a saját hazájában, de hátha. Más reményünk úgyse nagyon van.

[Trigoria]

elolvastam ezt is, ha már sosem hallottam róla:
https://valogatott.blog.hu/2014/06/19/n ... so_mosolya

más kor volt az biztos

[F.Totti]

És ha szabad spoilerezni, akkor egy rómás történet belőle (van még jónéhány, de nekem ez volt a legérdekesebb) :

ROMA–LAZIO, 1979. OKTÓBER 28.

Ahogyan az gyakran megesik a curvában, az igazi nevét senki sem tudta. Mindenki csak úgy ismerte, Lo Zigano (a Cigány), mert folyton rongyos ruhákban járt. Tizennyolc éves volt, és tíz esztendeje járt a Stadio Olimpicóba a Roma meccseire.

Zigano a számos olyan római család egyikéből származott, amely mindennapos kenyérgondokkal küzdött. Apja munka­nélküli hegesztőként néha gyümölcsöt árult a Piazza Vittorio Emanuelén, ahol a család lakott. Zigano, amióta kicsapták az iskolából, alkalmi munkákból próbált segíteni a szüleinek: dolgo­zott pincérként, autószerelőként, és néha rablásokban is részt vett.

A Roma futballcsapata volt az egyetlen, ami értelmet adott az életének. „Miben kellene hinnie egy tizennyolc éves fiatalnak?”, kérdezte egyszer. „Milyen célt tudnak mutatni a felnőttek az új generációnak? Az én ideálom a Roma.”

A bordó-sárgák szurkolótáborából az egyik barátjának Geppót tartotta, a hosszú hajú költőt, aki dalokat írt az ultráknak. Néhány hónappal korábban, 1978 márciusában a két fiú berontott a római újság, az Il Messaggero szerkesztőségébe, mert feldühítette őket, ahogyan a lap az ultrákról írt. Geppo és Zigano elmagyarázta, kik az ultrák: „Mi vagyunk az igazi szurkolók […] adunk és kapunk is pofonokat.” A fiúk elmesélték, miért fajult el az romások és a

laziósok közti ellentét. Az előző derbin a Lazio-tábor kifeszített egy drapériát, amely szerint a Roma-ultrák „ugyanúgy végzik majd, mint Taccola” (a játékos, aki 25 éves korában meghalt). A Roma-ultrák egy olyan üzenettel válaszoltak, amelyben remélik, hogy lesz még „tíz, száz, ezer” Re Cecconi (a Lazio-futballista, akit 1977-ben lelőttek). Egy másik drapériával is utaltak a kékek játékosának tragédiájára: „Tabocchini [az ékszerész, aki véletlenül lelőtte Re Cecconit] megtanította nekünk, hogy egy lazióst meg­ölni nem bűn.” Az Olimpico az első stadion, ahol a futballisták védelmében játékoskijáró alagutat építettek, 1977 októberében pedig a biztonsági kamerákat is üzembe helyezték.

Ezek után nem csoda, hogy az 1979. októberi Roma–Lazio derbi igencsak feszült hangulatban zajlott. A főváros falaira felfir­kált üzenetekben mindkét oldal a másik halálát kívánta. „Ezek nem csak szavak voltak”, meséli egy idősebb ultra. „Tényleg azt akartuk, hogy az ellenséget megkéseljék vagy lelőjék.”

A mérkőzés előtti napon Zigano vett három nagy tengerészeti jelzőrakétát egy üzletben a Piazza Emporión, darabja tizenötezer lírába került. Geppóval és a többiekkel együtt egy feltekert drapéria belsejében becsempészte a rakétákat a stadionba, egy alumíni­umcsővel együtt, amit a kilövéshez akart használni. A feszültség tovább nőtt, amikor a laziósok észrevették, hogy a romások vala­hogy betörtek a stadionban lévő raktárukba, és ellopták az összes rakétájukat. A romások pedig akkor gurultak dühbe, amikor a Lazio-tábor egy, a Roma sérüléssel bajlódó kapitányát szidalmazó transzparenst mutatott fel: „Nyomorék Rocca, a halottak nem tá­madnak fel”. Egy másik drapérián ez állt: „bordó-sárga holokauszt”.

Fél kettőkör Zigano betöltötte az egyik rakétát a csőbe, és kilőtte. Az átrepült a Curva Nord felett, ahol a Lazio-tábor foglalt helyet, egyenesen ki a stadionból. A körülötte állók tapsoltak és éljeneztek. Ez az egyik legszebb rakéta, amit valaha láttak. Zigano betöltött egy újabbat, és azt is kilőtte. Ez átrepült az egész stadionon, egyenesen a Curva Nordba.

Vincenzo Paparellinek, a harminchárom éves autószerelőnek ott sem kellett volna lennie. A szezonbérlet a testvéréé volt, de odaadta Vincenzónak a nagy meccsre. Ült a nézőtéren a felesé­gével, Vandával és két gyerekükkel, tökmagoztak és szotyiztak. Aztán Vanda hirtelen hallott egy puffanást.

„Hallottad ezt?” – kérdezte a férje felé fordulva. A rakéta a férfi bal szeméből állt ki, aki azonnal összeesett. A nő ösztönösen megpróbálta kihúzni a rakétát, de megégette a kezét. Vincenzo lecsúszott a földre. A körülötte ülők mind felálltak, és ordítva hívtak segítséget, de Paparelli ekkor már nem élt.

A Curva Sudon a romásoknak fogalmuk sem volt arról, mi történt. Láttak valami mozgolódást a túloldali lelátón, de mást nem. Mivel a többiek bátorították, és azt énekelték, „Morirete tutti” („Mind meghaltok”), Zigano kilőtte a harmadik rakétát is, de az célt tévesztett, és a stadion mögötti üres atlétikai pályán landolt.

A Lazio-szurkolók – akik közül sokan kézzel kötött kék-fehér sapkát viseltek – leszedték drapériáikat. Sokan kimentek a sta­dionból, hogy a másik oldalon összecsapjanak a Roma-drukke­rekkel. Többen bekiabáltak Pio Wilsonnak, a Lazio angol-olasz csapatkapitányának, hogy a meccset félbe kell szakítani (ez nem történt meg). A romások ekkor már sejtették, hogy történt va­lami. Zigano hallotta, hogy a bent maradt Lazio-szurkolók azt kiabálják, „Gyilkosok”, és kisurrant a stadionból, abban bízva, nem ismerik fel.

A következő tizenöt hónapban bujkált Bergamóban, Milánó­ban, Bresciában, Pescarában, sőt még Svájcban is. Néha vonatra is szállt, de általában stoppolt, és ahol csak tudott, alkalmi munká­kat végzett. Zigano szó szerint a tűzzel játszott, ráadásul anélkül, hogy felmérte volna tettének következményeit. Bujkálás közben felhívta Paparelli testvérét, hogy elmondja, mennyire sajnálja, ami történt, és megígérte neki, feladja magát. Svájcban még in­terjút is adott két újságírónak, akiknek bevallotta: „Tönkretettem az életem azzal a marhasággal […] az a szegény ember meghalt. De az én életem is tönkrement, mert mindörökké viselnem kell ezt a terhet.” 1981. január 25-én valóban feladta magát. Bíróság elé állították, és bűnösnek találták emberölés bűntettében, amiért hét év nyolc hónap börtönre ítélték.



Számos más következménye is lett ennek a rettenetes gyil­kosságnak. A Lazio Eagles nevű ultracsoportja heves viták után úgy döntött, végleg átköltözik a Curva Nordra (addig csak a városi derbiken tanyáztak ott, amikor a déli lelátót a Roma-tábor foglalta el). Úgy érezték, az számukra immár szent hely. Először 1979. december 9-én, egy Lazio–Udinese meccsen gyülekeztek ott. A laziósok egy dalt kezdtek énekelni a Fanfara dei Bersaglieri (A lövészek fanfárja, az olasz gyalogos elitalakulat indulója) dal­lamára arról, hogy „megbosszuljuk Vincenzo Paparelli halálát”.

A mérkőzés egy sötét korszak kezdetét jelentette az ultrák számára. „Az előtt a nap előtt”, írta emlékirataiban Vicsor, „ez játék volt, divat, a fiatalok szórakozása, de utána számomra és sok barátom számára ez többé már nem játék, hanem egy minden­napos csata lett […] mindenkiben ugyanaz a gyűlölet tombolt, mint bennem.”

A következő években fővárosszerte számos helyen jelentek meg „Tíz, száz, ezer Paparellire” vágyakozó graffitik, vagy olya­nok, amelyek a laziósokat azzal gúnyolták, hogy „Rakétát a po­fátokba!”. Vincenzo Paparelli fia, Gabriele még a kilencvenes években is hordott a kocsija csomagtartójában egy ecsetet és egy vödör festéket, hogy eltüntesse az apjára emlékeztető feliratokat, nehogy édesanyja meglássa azokat.

A Roma-szurkolóknak megtiltották a CUCS-drapéria hasz­nálatát, amelyen szerepelt a „Commando” szó. Szintén tiltólistára kerültek az üstdobok és a katonai felszerelések. Nem biztos, hogy emiatt, de tény, az ultramozgalom legnépszerűbb dala ebben az időszakban született meg, amelyet ma is szinte minden lelátón hallani ilyen vagy olyan formában. Ez ugyanaz a „Red River Valley”-átirat, amit a Cosenza ultrái is énekelnek. Zeneiségével és reménykedő szövegével, hogy egy napon majd a zászlók újra lobognak és a dobok is visszatérnek a lelátókra, olyan, mint azoknak a himnusza, akik az Úr és az Ígéret Földje újbóli eljö­vetelét várják. Változik a tempó, amikor újra és újra megismétlik a sorokat, majd rögtön lelassul, hogy az ember minden ütemet érezzen és szinte egy hipnotikus álomhoz hasonló állapotba

kerüljön: „Ha a zászlók az ég felé emelkednek,/az üstdobok újra megszólalnak,/csak egy kiáltás hallatszik majd,/a Roma újra győz az ultrákért.”

Az igazán különleges nem is az előadásmód volt, hanem az, ahogyan az „ultra” szó bekúszott a dalokba. Az imádat gyakran átvándorol egyik bálványról a másikra, és már az ultramozgal­mak fennállásának első évtizede során egyértelművé vált, hogy a szurkolók nemcsak a csapatukról, hanem saját magukról is énekelnek. Világi istenüket, a mezt felváltotta egy olyan isten, amely magában a csoportban öltött testet. Számos olyan kulti­kus mozgalomhoz hasonlóan, amelyben az emberekhez jóval közelebb álló gyülekezet – akár önmaga, akár a vezetője – tölti be a természetfeletti szerepét, egyes ultrák is elkezdtek hinni abban, hogy már az ő közösségük és nem a csapat az, amelyet tilos bántani, szidni vagy gúnyolni.

[snatch]

Fiúk, lányok! Ha valakit érdekel a héten megjelent "ULTRA – Az olasz futball sötét oldala" című könyv, az asroma.hu webshopban meg tudjátok rendelni-venni. 4990 ft helyett 3990 most, ez valami 20%-os bevezető ár, ehhez tartom magam én is.

https://shop.asroma.hu/termek/ultra-az- ... et-oldala/

[F.Totti]

Duplán a mi fiúnk:
https://twitter.com/OfficialASRoma/stat ... 0153974784

[F.Totti]

Ha tényleg ezt a jófésült hamburgi csókát akasztjuk le sportdirinek, az nagy dealnek néz ki. A pasi kb abból él, hogy ő scoutolta Vidalt ... balhátvédnek, azaz ez is inkább mázli, mint tudás. Ja meg abból hogy jól lehúzta Fabianskival a Swanseat. Mondjuk Olaszországba jó ajánlólevél, ha tud lopni/csalni/hazudni. A két nagyobb leverkuseni igazolása (Paulinho és Weiser) közül egyik sem jött be, a HSVvel sem sikerült visszajutni, így gondolom nem a sportszakmai sikerei miatt kell nekünk.
A legcsodásabb az lenne, ha Rudi Völler haverját is hozná. Ha van tuti visszalépés Fonsecához képest, akkor Völler komoly esélyes erre.

[F.Totti]

https://www.milanlive.it/2020/10/11/pioli-stipendio-allenatori-serie-a/
Ha már volt szó a játékosok fizetéséről, pár napja közzétették az edzőkét is, jelenleg a serie a-ban Fonseca a második legjobban fizetett...

Először én is kiakadtam rajta, de a 2,5M azért nem egy veszett összeg. Persze ezért a teljesítményért, ez is brutális túlfizetés. Mindenesetre a végkielégítés nem lehet akadálya a kib.szásának.

[mcsabi]

https://www.milanlive.it/2020/10/11/pio ... i-serie-a/
Ha már volt szó a játékosok fizetéséről, pár napja közzétették az edzőkét is, jelenleg a serie a-ban Fonseca a második legjobban fizetett...

[Aquilani]

D'Agostino és Aquilani nem csak római szinten volt jó játékos, simán máshol is azok lehettek volna. A mostani Roma kiemelkedő játékosai lennének. Imádtam őket.

Abszolút! Alberto-nak kár volt elmennie Angliába, köztudott, hogy az olaszoknak nem szokott beválni a PL. Utána nem is tudta megközelíteni a római formáját, esetleg még a Fiorentinában voltak felvillanásai, de hullámzott a teljesítménye plusz ugye azok a fránya sérülések hátráltatták.
Akit még érdemes lenne megemlíteni, mint sajátnevelés és eltékozolt játékos, az Verde. Benne még lett volna fantázia.

[Trigoria]

Nekem ugyebár a három muskétásból (AA, DDR, Totti) ÁbrándostekintetűAlberto volt a kedvenc. Szavak nincsenek rá mennyire sajnáltam a távozását. Mint most Flonak kb.

Cercit is imádtam tudjátok. Torinoban szárnyalt. Nálunk nem volt jó.

a mostani töltelékemberekről biztosan nem lesznek ilyen stabil emlékeim, a neveken kívül szerintem nem sok minden fog beugrani.

nekem még a nevük sem. Nem vicc

[snatch]

D'Agostino és Aquilani nem csak római szinten volt jó játékos, simán máshol is azok lehettek volna. A mostani Roma kiemelkedő játékosai lennének. Imádtam őket.

[F.Totti]

jaja F.Totti, meg ne sértődj már azon, hogy Pellébe mi kevesebbet látunk bele páran. )

A tököm se sértődik, b@sszázok meg

Amúgy nekem D'Agostino volt a nagy kedvencem. Szerintem sokkal jobb volt mint AA. Emlékszem arra a ballábas kiflire, amit a Poolnak vert az első amcsi túrán. Zseniális volt. Aztán hazajötttünk és egyből kikölcsönöztük Bariba, majd Messinába.

Mondjuk az ő életútja megér egy külön posztot. Normális háttérrel akár Giannini szint is lehetett volna. Mindig rá emlékeztetett. Rettenetesen sajnáltam