Hunszi két dolog.
1. Szerintem olyan nincs hogy egy cím a kiscsapatok elleni kötelező meccseken megy el. Mindenki bukik a kicsit ellen is. Minél jobb vagy, annál kevesebbszer. És ez tök ugyanígy áll a rangadókra is. Minél jobb vagy, annál kevesebbszer vernek a közvetlen riválisok. Nincs kicsik ellen jó csapat és nagyok ellen jó csapat. Van persze olyan játékrendszer, ami jobban működik ha magasan védekeznek ellened, vagy ha letámadnak. Van olyan csatár, aki jobb a pozíciós játékban, stb. De csapatot úgy építesz, hogy pontosan tudod kik ellen kell játszanod, milyen kihívásoknak kell megfelelned. A szakmai stáb feladata mindig mindenhol az, hogy olyan csapatot építsen, ami kimaxolja a 38 fordulóban megszerezhető 114 pont begyűjthető részét.
2. Volt már téma, így csak röviden. A tulajdonos nem a játékosok eladásából lát pénzt. Cégérték növelésében gondolkodnak. Nem tulajdonosi döntés a mercato egy-egy lépése. Nem Palotta kényszerítette Monchit hogy Strootmant vagy Radját eladja.
De a lényeg tényleg az, amit Trigo is írt. Ha egy klasszis játékos nagyobb klubba akar menni, akkor menni fog. Monchi feladata az, hogy ebből a lehető legtöbb pénz kihozza és pótolja. A modern fociban van 6-8 klub, akik nem így működnek. Mi nem tartozunk közéjük. Monchi, Sabatini, Spalletti, Garcia vagy EDF szerintem nem hibáztatható azért, mert Pjanic, Marquinhos, Alisson vagy Salah eligazolt. Ha nagyobb klub akar vinni bárkit (BÁRKIT!) tőlünk, akkor az el is fogja vinni. A kérdés csak az, hogy mennyiért és mikor. A hibás döntés számomra az, amikor szándékosan adunk el olyan embereket, akik akár maradhatnának is. Lásd Radja vagy Strootman. Ennél egy nagyobb hiba van, amikor a saját nevelésből nem hozzuk ki a maximumot.
Bielsa? Szerencsére a Lazio játékosoknak nem tanította meg, mi a győzni akarás
(egyébként a másik kedvenc gumicsontom a "kiscsapatok ellen kell megnyerni a scudettot" után, a "győzni nem akaró csapat")