Persze, legyünk pozitívak, de vertünk már épkézláb csapatot? Ja, tudom, az Atalantát. De az inkább hiba volt a mátrixban, mint megalapozott siker.
A hatos (merthogy nem ötös az, ne legyünk szerénytelenek
) veretlenségi széria pedig a Cagliari, Genoa, Empoli, Sassuolo, Lecce, Verona mezőny ellen jött össze három iksz-szel és 2 félidőnyi jó játékkal. Erre azért nehéz azt haluzni, hogy a szezonvégi rangadóinkat majd behúzzuk.
De leszarom hol végzünk, mert a BL már nem lehet meg. Az lenne a fontos, hogy a játék elinduljon. Ezért volt pofánvágós a Verona meccs. Semmit nem mutattunk, csak küzdöttünk. Ahhoz nem kell 7 milkás tréner.
Felölem bukhatunk meccseket, de akkor játszunk úgy, ahogy a Juve ellen az Olimpicoban. LÁssuk, hogy van elképzelés, van rendszer. Imádom a fiatalokat, de ne azért legyen emlékezetes egy-egy meccs, mert Volpato, Bove vagy Gyan megrúgja az első gólját. Nem szabadna hogy az ő extrájukon múljon a győzelmünk ilyen Veronák vagy Genoák ellen. Legyen egy stabil csapatjátékunk, amibe szépen be lehet építeni őket. Ne nekik kelljen intubálniuk a rendszert. Hosszabb távon az nem visz sehová. Se őket, se a csapatot.
Hosszabb távon kell a jó edzői munka. Lásd a szuper-Atalantát.
