F.Totti írta:Totti az utolsó két évében gyakorlatilag emberhátrány volt. Az öltözőben meg egy megkerülhetetlen, faraghatatlan gránittömb.
Nyilván óriási ikon és szobrot érdemel a pályafutásáért, de végén már kontraproduktív volt a jelenléte. Akkor is ha ő fordította meg a Toro meccset, vagy ő lőtt gólt a derbin. Sokkal több pont ment el rajta, mint amennyi jött miatta.
Pl ha nincs rohaft nagy mázlink, akkor a búcsúmeccsén szépen kizúgtunk volna a fix BL helyről. Eszeveszett káosz volt a pályán, mikor muszájból betette Spalletti.
Ha muszájból, ha nem...de végül nyertünk és azt nem vonhatjuk kérdőre, hogy bár nem volt aktív már az utolsó 2 évben, de még mindig olyan passzokat adott, mint senki más a pályán, szóval, amikor becserélték, egy percig nem éreztem úgy, hogy na...akkor ennek lőttek, itt ment el a meccs.
Az egója tényleg megvolt...de kérdem én, kinek ne lenne meg, ha rá épűlne éveken keresztűl egy csapat. Buffon is hasonló helyzetben volt, annyi a különbség, hogy ő egy kicsivel könnyebben engedte menni ezt a hajót s úgy döntött játszik máshol, de Ferencnek a csapat volt az élete gyerekkorától...alap, hogy beijedt kicsit, hogy vége és képtelen volt kimondani. Én teljes mértékben megértem, azzal viszont én sem értek egyet, hogy most utólag megy a sárdobálás. Teljesen felesleges. Annyival le kellett volna zárja az egészet, hogy bár imádta a játékot és szeretett játszani, de úgy döntöttek (közösen és nem más helyette) a csapatnak így jobb lesz, ha ő más szerepkörben lesz...ez a mondat pedig tökéletes lezárása lett volna az egésznek. Le lehetett volna írni, hogy maradni szeretett volna stb stb. de úgy a történet zárása az kellett volna legyen, hogy bár nem akart menni, de engedett az egójából és mégis megtette, most pedig azon van, hogy legalább olyan hasznos legyen az új szerepkörében a csapat számára, mint játékosként. Na de...ez egy ideális világ lenne, ha minden happy enddel végződne
