AS Roma - Liverpool, BL elődöntő, visszavágó.
Egy éve vagy mondjuk a szezon elején ha valaki ezt mondja nekem, akkor csak mosolyogtam volna egy jót...
Továbbjutottunk a halálcsoportból, legyőztünk egy nagyon kellemetlen ukrán ellenfelet, a negyeddöntőben pedig búcsúztattuk a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) csapatát, a Barcelonát. Azon a felejthetetlen estén csoda történt - és most ott vagyunk a BL döntő kapujában.
Az angolok elleni első meccs utána most is csoda kellene, de mint tudjuk csodák nem mindig történnek... vagy mégis?
Kb. 16 éve szurkolok a csapatnak, sok mindent éltem át: láttam Tottit játszani, láttam őt férfivá érni és visszavonulni, láttam fantasztikus római győzelmeket, összetartást, örömöt, sok-sok szenvedést és szégyenteljes meccseket is. A játékosok, edzők, elnökök jönnek-mennek, egy dolog örök, az hogy a csapatod mellett vagy, a hűség.
A nemzetközi porondon ilyen magasságokban én még láthattam a Rómát. Bármilyen eredmény is születik ma este, büszke vagyok a csapatra, hogy eljutott idáig és hálás vagyok a sok szép pillanatért, a varázslatos meccsekért! Azokat már nem veheti el tőlem senki.
Köszönöm, hogy ROMANISTA lehetek!
FORZA LA MAGICA!