Kaptam egy privát üzenetet ma délelőtt, amelyet a szerző engedélyével bemásolhatok ide. Lehet csodát tesz az illető velem. Nagyon kellett nekem egy ilyen, és egy kicsit segít visszaadni a hitemet. Nagyon éleslátó, megnyugtató írás.
"Hali,
inkább nem a közös oldalra küldöm. És direkt nem reagáltam akkor sem, mikor
kiöntötted a szíved egy kommentben. Priviban akartam, csak eddig nem volt
idő és apropó. Baromira és tényleg őszintén sajnállak. Viszont hidd el,
hogy van kiút. Én ugyanaffelé robogtam, mint te. Utáltam a győzelmeinket
(kivéve a rangadókon), mert minden gól, minden pont José ittlétét
támogatja. És így nem is szívesen néztem a meccseinket. A nulla alá esett a
lelkesedésem. Kakasülőt is ezért hagytam abba. Ha néztem is a meccset,
utáltam figyelni. Nem is volt jó a játékunk, de jobban zavart, hogy mindez
Mourinhoért történik. És a faszom fog neki szurkolni. Mert egy önelégült,
egoista, hazug, manipulátor. Gyűlöltem már az érkezésekor, de nem mertem
még senkinek leírni. Te vagy az első:D
Egyébként ez addig fajult, hogy haverjaimmal is összevesztem. Pl Szaniszló
Csabival sokáig nem is beszéltünk a Rómáról, mert ő José-fan
lett. A fórumra is alig néztem be. Bomlasztani nem akartam és bizsergett az
ujjam minden egyes komment után, hogy kiosszam a kommentelőket.
Idegesített, hogy nem tehetem. Illetve tehetném, de értelme
nem lenne, csak ártanék hosszútávon. Magamnak és a fórumnak is. Vagy egy
éve a feleségem kérdezgeti, hogy miért nem akarok meccsre menni. Neki sem
mertem elmondani milyen szarul érzem magam. Nem szeretem azt a csapatot,
amelyiket imádok. Teljes tudathasadás....
Muszáj volt kezdenem ezzel valamit, mert a csapat, a fórum és a barátaim
baromi fontos részét jelentik az életemnek. Nem dobhattam el. És tényleg
komoly meló volt. Szerencsére csináltam már végig ilyen tréninget.
Megkerestem azt a pontot, ami a legjobban gátol, amit a legjobban utálok
(nyilván José volt az) és kerestem benne valami pozitívat. Tök mindegy mit,
csak minimálisan pozitív legyen. Ez volt Mourinho pedagógiai érzéke. De
lehet hogy nálad más lenne ez. Keress benne valami pozitívat. Sármos,
világlátott, felvállalja a konfliktusokat, sikerorientált, öregszik, de
küzd, akármi...
És elkezdtem csak ezzel foglalkozni. Csak erről olvasni, csak erről írni,
csak erről beszélni. Eltelt vagy fél év és a többi elkezdett tompulni.
Pedig most is tudom, hogy utálom Mourinhot, az embert. Gyűlölöm. Okádok
tőle. Pontosan látom milyen számító, mit miért csinál és utálom, hogy
tömegek kajálják be a hülyeségeit. De nem zavar annyira, mert tudom, hogy kurva jó pszichológus és
motivátor. Pontosabban nem vagyok biztos ebben sem, de most már hiszem. Ez
az álláspontom és ezt képviselem. Azaz kicsit ez vagyok most én. Magamat
pedig nem fogom utálni. Sőt akarom, hogy elismerjenek. Ezért érvelek mindig
ezzel, ezért vezetek mindig mindent vissza erre. Magyarán egoizmussal az
egoizmus ellen. Szép, mi?
Mivel pszichológus nem vagyok, sőt kifejezetten nem értek hozzá, így lehet
baromságokat írtam, de nálam működött. Egy próbát neked is megérhet, de ha
nem működik, ne okolj érte
Eljön még a mi időnk. Így vagy úgy José menni fog. Róma pedig
köztudottan örök
Szóval fel a fejjel, lesz ez jobb! Addig is kitartás!"
Köszönöm még egyszer, F.Totti, sokkal jobb kedvem van. Akár a szurkoláshoz is.
És neked is, Trigo, snatch, és mindenkinek, aki tanácsokkal látott el.
A Mou-fanoknak és minden Roma-drukkernek kupagyőzelmet kívánok!
(És egy új edzőt.
)