Aktuális meccs

[Zsolti]

Kupát nyerni nagy dolog. Ilyen ágon nem bravúr, nem csoda, de nagy dolog. Ezt épeszű ember nem vitatja.
A cinikus része: remélem a "nyerek" szlogen egyszer majd termel annyi pontot, hogy akár az 5. helyet is megszerezhetjük vele a Serie A-ban. Azért az se lenne rossz.
De ennél nagyobb az esélye annak, hogy jövőre BL-t nyerünk, és maradunk 6.-ak...
Vagy kiesünk a csoportból, 6.-ak leszünk, és megnyeri az Olasz Kupát. Mindig lesz valami, ami körül pörögni fog a hype, miközben a többi sorozatban kullogunk.
A Sevillát Mourinho megeszi reggelire, ezt kábé mindenki tudja.

[tomm]

En esdig csiptem zsozet, de most, hogy bejutottunk az el-dontobe mar en is utalom

[F.Totti]

Ja, az még nem volt talán téma, hogy Olaszország. Ahogy Marco is írja, José szereti ezt a közeget. De talán ennél is fontosabb, hogy a stílusa, a módszere itt működik a legjobban. Egyrészt mert egy sokkal melegebb, intuitívabb, érzelmesebb világ, mint Európában bármelyik másik ország, másrészt a taktikai képzettség messze a legmagasabb. Így ami az ő gyengéje, az itt pont alapból erős.
De a legfontosabb, hogy a fogadó közeg messze itt a legmourinhokompatibilisabb. Amikor leigazoltuk és nyafogtam, pont ezt vetették fel nekem: 'nyugi, ha valahol működhet még José, az pont a Serie A". Gyorsan meg is követem azt akit emiatt leoltottam 2 éve.

[marco24]

Emlékszem arra, hogy amikor a sógorom küldött egy sms-t, hogy José lett az edzőnk. Villámcsapásként ért és nem jó értelemben. "Oh bmeg" feeling volt. Nagyon bennem volt az a reálos szemkinyomós pillanata. Rühelltem a faszit, de azt elismertem (elvégre ez a munkám), hogy kommunikációban jó. Ahogy abban is, hogy elterelje a figyelmet a játékosokról. Egy egoista, nagyarcú fazon.

Aztán azon gondolkodtam - ez nekem beégett - amit Pjanic nyilatkozott, amikor a Juventushoz ment és elmondta, hogy a mentalitás a különbség. A zebráknál mindenki úgy áll hozzá, hogy ők lesznek a bajnokok. Ez az, ami mindig is hiányzott a csapatunkból. A hit, a meggyőződés. Ahogy Novak Djokovic kimegy a pályára, vagy viselkedik, akkor is, amikor épp vesztésre áll. Ez hiányzott belőlünk. (És ez az, amit Dzekoban vagy Maticban én látok és aminek bizonyos megnyílvánulásai miatt Edint szerintem sokan nem szerették.)

Arra jöttem rá, hogy José pont ezt tudja nekünk megadni. Az átlagosból különlegeset csinál. Mint teniszben Magnus Norman Stan Wawrinkából. A Top20-ból háromszoros Grand Slam győztest. A mi csapatunknak szerintem pont erre van szüksége. Mentalitást kell váltani és erre José a legjobb.

De idő kellett, amíg megszerettem. Azért szerettem meg, mert (1) van véleménye (2) van koncepciója (3) rend van az öltözőben (4) idehoz játékosokat, akik különben sosem jönnének (5) megtanít minket nyerni. Nekem nagyon tetszett az, hogy a hülyegyerek Zaniolo ki lett rakva. Ki nem állhatom a hisztigépeket. De az előzőekből az utolsó a legfontosabb. A nyerni akarás.

Az is tetszik, hogy a fontos játékosaink nem jönnek azzal, hogy ők menni akarnak. A játékosok szeretik őt valamiért.
Én szinte minden edzőnket megszerettem, Del Neri a kivétel és Luis Enrique akit még valamiért nem csíptem.
A focink nem tetszik, de annak örülök, hogy most először érzem azt 20 év alatt, hogy nem átjáróház a védelmünk.

Másrészt szerintem José öregszik és változik. Szereti Olaszországot, jól érzi nálunk magát és - ez rossz hír lesz - hosszú távra tervez itt. Anno nagyon akart ő Sir Alex után a következő korszakos edző lenni MU-nál. Nálunk olyan projekt van, ahol minden adott hozzá és lehet, hogy hosszú regnálásra kell számítani. Én még adok neki időt a játék kapcsán, eredmények terén pedig rendben van lelki világom.

[F.Totti]

Na az gyönyörű keresztrefeszítés lenne. Álljak bele egy "nem szeretem Josét" véleménybe, miközben épp a klub legnagyobb nemzetközi sikerét készül elérni, ráadásul egy olyan emberrel hivatkozva, aki valószínűleg többet tud a klubról, mint bárki az országban. Az már ehhez képest csak apróság, hogy rá sem tudnám venni ilyesmire.

Mondjuk olyan podcastot ismerek, ahová talán meg tudnám magam hivatni és Róma fan az egyik gazdája, de vele meg nem annyira vitatkoznánk, mert sok mindent hasonlóan lát.
José iszonyú megosztó. Ezt szerintem azok is elismerik, akik istenítik. Edzők közt ebben biztosan nr1

[ericcartmen]

Nem is tudtam, hogy F.Totti jóban Szaniszló Csabival. MIk derülnek itt ki?
F.Totti, nem akarsz elmenni a podcastjába? Bár nem szokott vendégeket hivni, de azt meghallgatnám, ahogy ütköztetitek a véleményeteket.

De hogy egy picit releváns is legyek, nekem ez a módszer nem menne. Hiába van egykét pozitivuma Josénak, túl sok a (nekem) negativ.
Én azt csináltam a szezonban, hogy nem gondoltam arra, hogy ő az edző, csak a klubnak, a csapatnak drukkoltam. Vártam a meccseket, főleg a rangadókat. Mondjuk ez általában a meccs elejéig tartott, de legalább addig nem arra gondoltam, hogy mikor lesz új edzőnk végre.

[Zsolti]

Kaptam egy privát üzenetet ma délelőtt, amelyet a szerző engedélyével bemásolhatok ide. Lehet csodát tesz az illető velem. Nagyon kellett nekem egy ilyen, és egy kicsit segít visszaadni a hitemet. Nagyon éleslátó, megnyugtató írás.

"Hali,
inkább nem a közös oldalra küldöm. És direkt nem reagáltam akkor sem, mikor
kiöntötted a szíved egy kommentben. Priviban akartam, csak eddig nem volt
idő és apropó. Baromira és tényleg őszintén sajnállak. Viszont hidd el,
hogy van kiút. Én ugyanaffelé robogtam, mint te. Utáltam a győzelmeinket
(kivéve a rangadókon), mert minden gól, minden pont José ittlétét
támogatja. És így nem is szívesen néztem a meccseinket. A nulla alá esett a
lelkesedésem. Kakasülőt is ezért hagytam abba. Ha néztem is a meccset,
utáltam figyelni. Nem is volt jó a játékunk, de jobban zavart, hogy mindez
Mourinhoért történik. És a faszom fog neki szurkolni. Mert egy önelégült,
egoista, hazug, manipulátor. Gyűlöltem már az érkezésekor, de nem mertem
még senkinek leírni. Te vagy az első:D
Egyébként ez addig fajult, hogy haverjaimmal is összevesztem. Pl Szaniszló
Csabival sokáig nem is beszéltünk a Rómáról, mert ő José-fan
lett. A fórumra is alig néztem be. Bomlasztani nem akartam és bizsergett az
ujjam minden egyes komment után, hogy kiosszam a kommentelőket.
Idegesített, hogy nem tehetem. Illetve tehetném, de értelme
nem lenne, csak ártanék hosszútávon. Magamnak és a fórumnak is. Vagy egy
éve a feleségem kérdezgeti, hogy miért nem akarok meccsre menni. Neki sem
mertem elmondani milyen szarul érzem magam. Nem szeretem azt a csapatot,
amelyiket imádok. Teljes tudathasadás....
Muszáj volt kezdenem ezzel valamit, mert a csapat, a fórum és a barátaim
baromi fontos részét jelentik az életemnek. Nem dobhattam el. És tényleg
komoly meló volt. Szerencsére csináltam már végig ilyen tréninget.
Megkerestem azt a pontot, ami a legjobban gátol, amit a legjobban utálok
(nyilván José volt az) és kerestem benne valami pozitívat. Tök mindegy mit,
csak minimálisan pozitív legyen. Ez volt Mourinho pedagógiai érzéke. De
lehet hogy nálad más lenne ez. Keress benne valami pozitívat. Sármos,
világlátott, felvállalja a konfliktusokat, sikerorientált, öregszik, de
küzd, akármi...
És elkezdtem csak ezzel foglalkozni. Csak erről olvasni, csak erről írni,
csak erről beszélni. Eltelt vagy fél év és a többi elkezdett tompulni.
Pedig most is tudom, hogy utálom Mourinhot, az embert. Gyűlölöm. Okádok
tőle. Pontosan látom milyen számító, mit miért csinál és utálom, hogy
tömegek kajálják be a hülyeségeit. De nem zavar annyira, mert tudom, hogy kurva jó pszichológus és
motivátor. Pontosabban nem vagyok biztos ebben sem, de most már hiszem. Ez
az álláspontom és ezt képviselem. Azaz kicsit ez vagyok most én. Magamat
pedig nem fogom utálni. Sőt akarom, hogy elismerjenek. Ezért érvelek mindig
ezzel, ezért vezetek mindig mindent vissza erre. Magyarán egoizmussal az
egoizmus ellen. Szép, mi?

Mivel pszichológus nem vagyok, sőt kifejezetten nem értek hozzá, így lehet
baromságokat írtam, de nálam működött. Egy próbát neked is megérhet, de ha
nem működik, ne okolj érte

Eljön még a mi időnk. Így vagy úgy José menni fog. Róma pedig
köztudottan örök

Szóval fel a fejjel, lesz ez jobb! Addig is kitartás!"

Köszönöm még egyszer, F.Totti, sokkal jobb kedvem van. Akár a szurkoláshoz is.
És neked is, Trigo, snatch, és mindenkinek, aki tanácsokkal látott el.
A Mou-fanoknak és minden Roma-drukkernek kupagyőzelmet kívánok!
(És egy új edzőt. )

[Zsolti]

Ezek tuti szívből jönnek.
Csak felhasználja őt image-építés céljából is.
K.rva jó nézni, amikor egy edző állatkodik, én imádom.

[Trigoria]

az biztos

[Ferkosz]

Így van, nem ismerjük, igy adott a lehetőség, hogy szabadon válasszunk. Te marketingnek látod, én majdnem megkönnyeztem. Én jobban jártam! :):)

[Trigoria]

ki miért néz focimeccset ugyebár. Nekem ez akkor sem szép, ha lehet benne szépséget találni. Nem szórakoztat. Az olasz védekezőfoci a kedvencem, mindig is az volt. De ez mégsem tetszik. Ez van.
De ettől még örülök a döntőnek. Évekkel ezelőtt megőrültem volna ezért, most meg csak örülök, mert tudom, hogy évek múlva jól fog mutatni a vitrinben (ha megnyerjük). Zsoltinak igaza van, hogy Mou egy életre beírja magát aranybetűkkel a klub történelmébe, és istenítik majd utólag. De mindegy, 1-2 kupa az 1-2 kupa.

Ferkosz: az a videó... én elfogult vagyok, én már abban is azt látom, hogy ott a kamera az arcában, és ez a világnak szóló ünnepléstípus, a marketing. Persze valószínűleg csak részben az , és lehet kis részben, de.... nem tudok már máshogy ránézni. Valszeg akkor tudnék, ha privátban ismerném, és látnám milyen ott.

szerk: Xaba, egyszerre ugyanazon vitrines gondolat.

[Xaba]

én úgy vagyok ezzel, hogy hosszútávon nézem az időszakokat.
Mou játéka szerintem is kvázi nézhetetlen. De attól függetlenül nézem és szurkolok.

A következő években, amikor már rég más lesz az edző, más lesz a csapat, más lesz akár a játék is... És a legvalószínűbb forgatókönyv szerint nem nyerünk semmit a kövi 5 évben. Jó lesz visszagondolni arra, hogy van 1-2(?) kupa a vitrinben. Teljesen biztos vagyok benne, hogy 5 sikertelen év után nem úgy fogok visszaemlékezni a Mou időszakra, hogy milyen szar volt a játék. Hanem az marad meg, hogy szereztünk kupát/kupákat a vitrinbe.

Sz"r a. játékünk? AZ!
Érdekel ez most? Igen!
Fog érdekelni 5 év múlva? NEM!

[F.Totti]

Zsolti, a játékunkat már rég nem figyelem. Így kevésbé is zavar. Tegnap este pl rákerestem pár meccsre és nem találtam még olyat, ahogy 30% alatti labdabirtoklásnál 1-es xG-n és alig 1 feletti xT-n tartották volna az ellenfelet.
És most keresem a magyarázatot, hogy ez miképp történhet meg. Főleg a második a csoda kategória. Mert ha töketlen a támadójáték, a mezőnyfölény akkor is magas xT-t generál. És nincs ilyen meccs. Valamit nagyon jól csináltunk, csak épp nem látszik a képernyőn. Trollkodunk.
De közben rohadtul tudjuk mit és mikor engedhetünk. Minden játékosunk hihetetlen magabiztos. Valahogy ebben kell meglátni a szépet. Én tegnap megtaláltam. Ha van tét, nem nehéz. A Salernitana vagy a Monza ellen? Hát akkor nem a legkönnyebb. De tekintsük azokat felkészülési meccsnek

[Zsolti]

Ha lerakja az alapköveket, akkor az én érvelésem összeomlik.
Kérdés, hogy ti meddig bírjátok ezt nézni? Nyilván a döntőre félretesztek mindent, esetleg jövőre a BL miatt is elfogadjátok ezt a stílust. De ti utána is tudnátok ezt tovább élvezni? Ezt őszintén kérdem.
Mert ha csak úgy tekintetek Mou-ra, mint egy átmeneti sikeralapozóra, akkor kezdem megérteni a hype-ot. De ha mint hosszabb távú megoldásra, akkor soha nem fogom érteni.
(A pszichológiát meg én is nagyon fontosnak tartom. Én is ebben tartom magam jónak. Ezért élvezem még úgy-ahogy a tanítást. Pedig ez csak egy szelete az oktatásnak, és nem is tartják olyan fontosnak. Mou-nak ezt a részét maximálisan elismerem.)

[Ferkosz]

https://football-italia.net/video-mouri ... l-fashion/

[F.Totti]

Marco, ez egész egyszerűen nem igaz. A keretünk minősége és értéke is top4-es volt a szezon előtt. Nem véletlen, hogy mindenki (itt is) alapelvárásként jelölte meg a BL helyet. A padunk semmivel nem vékonyabb, sőt még jobb is, mint a például a Milannak. És akkor nem is a Nápolyról, lazioról vagy az Atalantáról beszélek. Az ELben nem találkoztunk olyan csapattal, akiknek értékesebb vagy mélyebb kerete lenne.

Az ami a támadóinkkkal történik kódolva van Mouruinho játékfilozófiájában. Oda tényleg minimum Dybalának, de inkább Ronaldonak kell lenned, hogy ezt támadóként tartósan kezelni tudd. Az állandó feszültség, a folyamatos 120%-os koncentráció eszméletlen teher, ami elsősorban rajtuk csattan. A sérülések pedig szintén legalább annyira köszönhetőek a túljátszatásnak, mint a genetikának vagy a balszerencsének. Legalábbis ezt feltételezhetjük okkal.

Mourinhonak vannak érdemei. tényleg van amiben zseni, de ne kajáljunk már be neki mindent. Ő még Madridban és Londonban is sírt, hogy vékony a kerete. Meg sírt azért, mert ellene voltak a bírók és peches volt a sérülések miatt. Visszatérő mintázat ez nála. Imádom, mint pedagógust. Nagyra tartom, mint motivátort. Világelső manipulátor (és most nem negatív értelemben használom a szót). A valaha volt egyik legnagyobb edzőpszichológus. Elfogadom menedzserként. De az állandó rinya megmosolyogtató. Soha nem fogok felülni neki.

[marco24]

Mit kellene csinálnia? Tele vagyunk sérültekkel? Tele.
Van minőségi padja az edzőnek? Hát... nem nagyon. Eredmény kell? De még mennyire! (Mondjuk ki, kell a BL!) Úgyhogy, eredményt hozott. Azzal főz, amije van, ez pedig a csapatépítés, amikor kevésbé kvalifikált játékosokból gyúrt ütőképes csapatot. Bove 180 perc és győztes gól egy EL elődöntőben. Ezt még ízlelgessük egy kicsit...

Tök őszintén. A csatáraink többsége keresi a kaput. Bellotti nem lő gólt. (Az nem José hibája, ha 5 méterről kapussal szemben elk.rja egy olasz válogatott, lásd Bologna elleni meccs.) Nem kalkulálhat azzal, hogy majd lövünk 4-5 gólt. Most nem. Volt egy terve és azt tűpontosan végrehajtotta úgy, hogy közben mindkét meccsen tovább nőtt a sérültjeink száma. Azért ez is valahol brutálisan nagy edzői húzás. Én nagyon szeretném, ha ott tartana a cégem, hogy bárki kiesik, be tudok azonnal tenni valakit a helyére, akivel pont ugyanúgy eredményesek vagyunk. Semmi flix-flax, csak megcsinálja ugyanúgy a munkát hiba nélkül.

Szerencséje volna? Mivel? A sorsolással? Talán. De Gini sérülésével nem. LLorente sérülése, Smalling sérülése, Dybala porcelánbaba "használhatósága", Bellotti bordatörése, Karsdorp keresztszalag, Kumbulla keresztszalag, Zaniolo hülyegyerek különszáma (ki emlékszik már arra...), Solbakken nem játszhat az EL-ben, stb. Nem vádolnám azzal, hogy szerencsés.

És végül: kupadöntő újra. Ahogy Snatch írja, erre azért felfigyel a focivilág. Mit akarnak a játékosok? Kupadöntőben játszani. Na így lehet Dybalakat és Maticokat igazolni semmiért és ezért fognak hozzánk jönni nulla igazolási pénzért minőségi játékosok. Ismét leírom: José az elmúlt 2 kupaszezonban letette egy Grande Roma alapkövét. Tök mindegy, hogy attraktív-e a játékunk. A szép jövőnk most kezdődik és ezért nem fikázni kell az öreget szerintem, hanem hálásnak lenni érte (meg Friedkinéknek).

A tegnapi játékunk nem volt szép. De ahogy egyik ismerősöm mondja: Eredményekben mérettetünk meg.

[F.Totti]

Még egy kulcs van a szezonunk és úgy általában José értékeléséhez, de persze erről is volt már szó.

El kell fogadni, hogy egy meccs nem csak ott dől el, amit látunk. A sikernek csak egy része az, amit taktikának, játékfelfogásnak, csapatjátéknak hívunk. A szemünk a képernyőn ezt látja. És amikor bárkit megkérdeznek, hogy hogyon játszott egy csapat, akkor erről kezd beszélni. De legalább ilyen fontos összetevő az, ami a játékosok fejében, vagy a játékosok és a stáb között nem látható módon zajlik. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor ehhez még hozzáadom a fizikai és technikai képzettséget és meg is van a siker 3 nagy összetevője (és mindezekhez nélkülözhetetlen a Mastercard). A harmadikban kicsit sem vagyunk lemaradva az élvonaltól. A másodikban pedig kevesen olyan jók, mint mi. Az elsőt pedig opportunista módon úgy választja meg Mourinho, hogy illeszkedjen a másik kettőhöz. ezt muszáj elfogadni. Olyan Romában, a római lehetőségekkel soha nem lesz, hogy mindháromban top csapatunk legyen. Sőt megkockáztatom, hogy ilyen Münchenben, BArcelonában, Madridban vagy Manchesterben is csak időszakosan áll össze top szinten. Párizsban pedig hiába a létező Mastercardok legnagyobbika, még egyszer sem sikerült.

Pechünkre pont az első és a harmadik szummáját hívjuk focinak. Zseniálisan focizott például az 50es években aranycsapatunk. Mindenki a csodájára járt és a mai napig emlegetik. De a Sarri-féle Napoli focija is emlékezetes volt és sorolhatnánk. Baromi nehéz ettől elvonatkoztatni, mert gyerekkorunk óta ez a foci. Nekem egy év kemény lelki tréning alatt sikerült átállítanom magamat arra, hogy ne csak ezt értse labdarúgás alatt. Nem állítom, hogy nem hiányzik, de azt viszont bizton mondhatom, hogy sokkal-sokkal jobb így most Roma meccset nézni.

[Hunszi]

Amúgy az ismerőseim 90+%-a nem nézi a meccseket, csak azt látja hogy döntőzünk. Özönlik a gratuláció. Szóval játéktól függetlenül lehetek büszke
(Durva kontraszt, hogy ugyanezek az emberek az első Spalletti-éra konstans ejakulációt okozó focija idején azt sem tudták hogy létezik a csapatunk. Most meg simán azt hiszik, hogy jobbak vagyunk pl a Nápolynél)

Ne is mondd, a Mou hype nagyon durván él. Nap, mint nap annyi random poszt jön velem szembe, ahol a Roma van méltatva Mou telejsítménye miatt. Ha a döntőt sikerül behúzni, akkor olyan marketing felhajtás fogja körüllengeni a csapatot, amilyen még soha. Ezen pedig csak erősítene, hogy a szuperkupában is ott lennénk.

[Zsolti]

Én sem a meccseken belüli szerencsére gondolok. Ott mindig kell a szerencse. A sorsolásra. De az is lehet, hogy a Barcát vagy az MU-t is kivertük volna ilyen védekezéssel. Nem tudom.
Ferkosz, rám sose neheztelj. Tényleg tudom, hogy én vagyok a hunyó. Max még Trigo és eric ilyen, csak kevésbé drasztikusan. Amit most ti éreztek, valószínűleg én is éreztem már más fórumtársam kapcsán.
Snatch, minden nagyobb csapattal játszottunk már 4 meccset. Mindenki ellen negatív a mérlegünk.

[snatch]

Szerencse csak ahhoz kellett hogy 2 éve alatt úgy jussunk 2 kupadöntbe, hogy közben egy top30as csapat se jöjjön szembe.
De ez persze nem a mi hibánk
Biztos jobban érezném magam, ha a krémet vertük volna oda-vissza, de rossz érzésem egy csepp sincs, azért mert nem így volt. A "mi lett volna, ha..." kérdések totál értelmetlenek.

okés, hogy nem jött ún. top30, de pl a Sociedad ott van a La Liga 4. helyén jelenleg, vagy a Feyenoord, amelyik holland bajnok lesz (vagy már lett, nem is tudom). És a Leverkusen is mióta Xabi van, szárnyal a bundásligában.

[snatch]

Mourinho nagy csapattal eddig csak a Serie A-ban találkozott. Az eredmény ismert. Bőven negatív a mérleg.

bocs Zsolti, hogy ezt az egyet ragadom ki az egészből, de ebben nem vagyok azért annyira biztos, ráadásul a így is van, akkor is túlzás a bőven. Idén vertük az intert, a juvét is, oké a milant nem, de ők se minket. Egyedül a Napoli az, amelyik 2x 1:0-ra legyőzött minket (a lációt nem sorolom ide, nem nagy csapat... )
szóval nem olyan tré az a mérleg.

[Ferkosz]

Én értem.

[F.Totti]

Kérlek Zsolti, azt mondd már el nekem, hogy ha ugy van, ahogy irod, akkor miert nem irja vagy mondja egyetlen szakíró, egyetlen szakértő sem, hogy szerencsénk van? Hogy Josenak szerencséje van? Miért azt emlegetik, hogy szar ugyan nézni a jatekot, de meg van szervezve és ez ilyen, ahelyett, hogy azt emelnék ki, hogy csak gyenge csapatokat kaptunk es azert vagyunk a döntőben? Ha ugy van, ahogy írod, akkor miert csak te írod, más miért nem látja?

Szerencsére hivatkozni, mint elsőzámú okra, egyetlen szakértő sem fog, mert attól ő is mezei nézőnek tünne. Inkább megfejti azt, ami nem is létezik.
De esetünkben mégcsak nem is ez van most. Meccseken belül nincs extra szerencsénk. Amikkel találkoztunk, azokat jogosan vertük. Nem kellett a szokásosnál több mák. Szerencse csak ahhoz kellett hogy 2 év alatt úgy jussunk 2 kupadöntbe, hogy közben egy top30as csapat se jöjjön szembe. Ez valószínű hogy még senkivel nem történt meg.
De ez persze nem a mi hibánk
Biztos jobban érezném magam, ha a krémet vertük volna oda-vissza, de rossz érzésem egy csepp sincs, azért mert nem így volt. A "mi lett volna, ha..." kérdések totál értelmetlenek.

[F.Totti]

Amúgy az ismerőseim 90+%-a nem nézi a meccseket, csak azt látja hogy döntőzünk. Özönlik a gratuláció. Szóval játéktól függetlenül lehetek büszke
(Durva kontraszt, hogy ugyanezek az emberek az első Spalletti-éra konstans ejakulációt okozó focija idején azt sem tudták hogy létezik a csapatunk. Most meg simán azt hiszik, hogy jobbak vagyunk pl a Nápolynél)