adamasr írta:Huh, ezeket az interjúkat olvasva hétről-hétre, mindig kavarognak utána bennem a gondolatok.
Az elmúlt időszak hangulata teljesen elnyomta szerintem a legfontosabbat: a klubot.
Én a klubot szeretem. Soha egy játékos, soha egy edző nem lehet fontosabb a klubnál. Soha. Még anno Totti sem volt az. Pont amiatt, mert imádta ezt a csapatot, a római mezt.
Azt hiszem ez a legnagyobb bajom Mourinho-val. Neki a legfontosabb saját maga. És e cél elérése érdekében használ mindenkit (játékosok, szurkolók, sajtó, stb...). Szomorú.
"...Unico grande amore..." Forza Roma, Forza Lupi!
Hasonlóan látom. Én úgy mondanám, hogy keményen nárcisztikus, fantasztikus manipulátor.
Ami jobban bánt, hogy ez átmegy. Mert ő nyer.
Valóban Konferencia Ligát senki más edző nem nyert előtte Rómában,
mert ez a kupa nem létezett.
De lehet, hogy nagyobb teljesítmény volt BL-ben csoportelsőnek lenni
Atletico Madrid és Chelsea előtt, kiverni a Barcelonát, kis híján bejutni
a fináléba Liverpool ellen, mint megnyerni a kupát, ahol az út a döntőbe
a Trabzonspor, a Zory Luhansk vagy a Bodo Glimt testén át vezetett,
s közben a sorozat alatt elszenvedted történelmed egyik legszégyenteljesebb vereségét (6-1).
Ez a kreditje. Bármely más edző egy évben két elbukott derbivel, ilyen bajnoki
szerepléssel, játékkal már rég keresztre lett volna feszítve. Őt szeretik.
Valamiben tehát mégis ügyes.
Nagyobb teljesítmény volt kis híján bajnoknak lenni 2010-ben, mint 7. helyre befutni most.
Akkor 35 000 szurkoló volt a stadionban a bajnoki címért harcoló ASR meccsein,
most 60 000 néző kíváncsi minden héten erre a látványos focira. Tehát valamit igenis tud...