Na, F. Totti, tegnap agyaltam egy kicsit.
"Használtam" a módszeredet.
Mi idegesít a legjobban a csapat körül ? Először ezt kellett tisztáznom magamban. Már ez sem volt könnyű.
Nem José Mourinho személye. Abban is vannak elég gáz dolgok, de elvileg annak megvan a magyarázata.
Nyilván a játékunk, a taktikánk az, ami elfogadhatatlan számomra. Nem néhány meccsre, hanem egy szezonra. Ám magamat is megleptem azzal, hogy van, ami ennél is jobban zavar. Mégpedig az, hogy ki van azzal tisztában, hogy mi... hogy is mondjam, mert ez is hülyén jön ki..., hogy mi nem vagyunk annyira jó csapat. Nagy küzdők vagyunk, farkasok, de nem vagyunk jók. Mert ahogy írtad, F. Totti, trollkodunk. Örkényi módon, groteszkül, feje tetejére állítjuk a világot. Mert így is el lehet jutni oda, ahol most vagyunk. Nem kell hozzá korszerű, modern, fogyasztható foci. No már most... Ha valaki ezzel tisztában van, és így szurkol, így élteti Josét, hogy közben pontosan tudja, hogy ez egy "vicc", egy középső ujj felmutatása a futballnak, akkor talán én is bele tudnám magam élni egy ilyen közegben újra a szurkolásba. Csak hogy én azt érzem, hogy sem itt a fórumon, pláne nem kint Rómában, nem így gondolnak Mourinhóra az emberek. Edzőzseninek, és nem pszichológus zseninek tartják. Úgy gondolják, hogy mi nagy csapat leszünk az El-kupával. Lehet, hogy nem így van, de nekem így jön le. És rájöttem, hogy engem ez jobban frusztrál a nézhetetlen játéknál. A Mourinho-mágia szakmai irányból való megerősítése. Mert az egy lufi. Soha senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy ő szakmailag egy komplex edző. Hiszen a saját szemünkkel látjuk hétről hétre: nem támadunk. Ha igen, akkor a vak is látja, hogy sok rendszer nincs benne. A kénytelen-kelletlen felívelt labdákról nem is beszélve. Viszont ezt a mágiát ki kell tudni alakítani. És ő kialakította. Kinek sikerült ez így edzőként ? Hááát...No ez kemény. Le a kalappal. Idomította a hírhedt római közeget.
Szóval szerintem megfejtettem magam.
Természetesen a közönség ezután is szakmai zseninek fogja tartani őt. És minél több eredménye lesz, annál jobban fog ez engem frusztrálni. Ez nem járható út. Ezen a vonalon nem leszek jobban.
És most kéne keresnem ugye egy pozitív, egy élvezhető pontot Joséban. Paradox módon én ezt abban találom meg, hogy ha trollként gondolok rá. Imádom, amikor megöleli a játékosait, imádom, amikor rázza és üti a plexit a szurkolók felé, imádom, ahogy mosolyogva pizzázik a vonaton, imádom, ahogy a tortaszeletet odaviszi Pellegrininek és imádom, ahogy nyilatkozik szívről és lélekről. Itt nem érdekelnek a marketingfogások.
De hogy tudom összeegyeztetni az én troll-Mou képemet a nagy többség edzőzseni-Mou felfogásával...? Ez itt a kérdés. Mert jelen pillanatban kioltják egymást.
Ha ez sikerülne nekem, akkor a nézhetetlen játékot kéne még valahogy megemésztenem, ám az jóval könnyebben menne.
No hát meglátjuk.
Köszi, F. Totti.