Szerző: calderoni Dátum: 2010.09.17. 16:56
3 oldalról közelíteném meg a kialakult helyzetet:
1. Említette valaki a héten a klub eladásával kapcsolatos híreket, ami kihathat a játékosokra. Ezt nem értem. Miért hatna ki? Nem mindegy egy játékosnak, hogy ki a tulaj? Játsszon, mutassa meg, hogy van helye a jövendőbeli csapatban. A fizetését mindenki megkapja, nem? Mindenkinek biztos helye van a kezdőben akármilyen sz**ul is játszik, lásd. Totti, Vucinic, De Rossi.
2. Nagyon úgy néz ki, hogy nekünk minden szezon elején edzőt kellene váltani, mert maga az isten se tudja ezeket motiválni.
"A csapatunk erősebb, mint a tavalyi, nincs hiány a lelkesedésben. Ugyanúgy motiváltak vagyunk, mint tavaly"- mondta el Burdisso. Erősebb, ezért nem értjük, hogy mi a lóceruza van veletek? Motivált az apukátok kukikája. Lehet, hogy Burdisso motivált, de a többiek csak sunnyognak, mintha nem is élnének. A motivált játékos nem ilyen, kedves Nicolas. Nem értjük, hogy miért ül le ennyire a csapat a nyári szünet alkalmával? Mi kellene, hogy a nyári alapozás után egy épkézláb formában tudjon játszani mindenki?
3. Ranieri ennyit tud. Kész. A támadó szekciónk egy marék kakit nem ér, pedig hány edző tudna mit kezdeni ezzel a támadó sorral: Totti, Borriello, Menez, Vucinic, Adriano. Hova kell ennél jobb? A Bayern ellen egy nullára amortizált támadójátékkal léptünk a pályára. Ilyen a világon nincs. Szezon végére jöjjön az új tulaj, hóna alatt Carlettoval.