Ricky Alvarez átigazolásának története kicsit másképp
Sabatini és Marcelo Simonen haverok voltak már ősidők óta. Annak idején együtt itták végig Buenos Aires összes kocsmáját olyan durván, hogy a végén Sabatini a legutolsó szójatermesztő parasztban is Maradonát látott. A lényeg, hogy országos cimborák voltak Marceloval. Meg is lepte Sabatinit, hogy 2011 májusában hívást kapott tőle...
S: - Csá Marcelo!
M: - Szevasz komám! Van egy kis gondom.
S: - Mondd! Tudod, hogy haveroknak mindent.
M: - Gáz van. Le vagyok égve. A ház dőledezik, a limómat le kellene cserélni, az asszony pedig sír, hogy nem adok neki pénzt vásárolni.
S: - Rossz hírek, de hogyan segíthetnék?
M: - Van egy fiatal - de már annyira - középpályásom, aki hol játszik a Velezben hol-nem. A mentalitása rosszabb, mint Adrianoé, az izületeiről pedig ne is beszéljünk...
S: - Vegyem meg tőled ezt a játékost? De biztos hallottad, hogy most már a Roma a kenyéradóm, a nem valami libaterelő csapatnál vagyok...
M: - Nem, nem félreértesz. Tudom, hogy Lamelát akarod. Arra kérlek csak, hogy mesélj a firkászoknak arról, hogy Lamela már nem biztos, hogy elérhető. Ez jó neked, mert addig kiesik a River is - tudod, ezt már lezsírozták, emlékszel talán, hogy hogy mennek itt a dolgok... Szóval neked jó, mert Lamela addig a kutyának nem kell majd és zsebpénzért megveszed, az én kis Rickymet pedig benyeli valamelyik nagy klub nagy zsozsóért. Tudod, hogy mennyit számít a szavad az átigazolási piacon.
S: - Hmmm... Most mondasz valamit...
És így történt, hogy a Roma orra elől az Inter merda elhalászta Ricky Alvarezt. Hogy hitelesebb legyen a történet Sabatini az átigazoláskor még jókat morgott az újságíróknak, mutatva, hogy nincs túlságosan jó kedve, majd a markába röhögött egy jó nagyot és elutazott a Copa Americára Erik Lamela szerződésével a zsebében...
Remélem nem aludtatok el közben...