Mérkőzés után enyhe kis feszültség volt bennem, úgy gondoltam, hogy se olvasni, se írni nem szeretnék semmit. Ki is kapcsoltam gyorsan mindent. Tegnap este kezdtem el végigolvasni az újságokat, fórumokat. Ezer dolog forog a fejemben. A legjobban persze az zavar, hogy pont a számomra talán legellenszenvesebb, bundás, doppingos, arrogáns genny csapat ellen lett megalázva a Roma.
A mérkőzés katasztrófa volt. A harmadik gól után eszembe jutott Zsolt néhány nappal korábbi hozzászólása, amiben emlékeztetette rá, hogy nehezen emésztettem meg a Manchester elleni 7-1-et. Na a szombati meccs első félidejében benne volt egy újabb hasonlóan szégyenletes 7-1... A szörnyű, hogy három forduló alatt lett mennyből a pokol. Inkább 5 félidő alatt...
Ami egészen biztos, hogy probléma: nincs a Romának egy igazi tulajdonosa. Nem is tisztázottak a viszonyok, ki hoz döntéseket, ki miért felel. Nincs egy elnök, aki 24 órában ott van a csapat mellett, ha kell dicsér, ha kell kritizál és számon kér, ha kell erőt ad… Ezt nyilván a játékosok is érzik. Most állítólag majd elutaznak az amerikaiak Rómába, hogy érdeklődjenek, ugyan mi van a csapat háza táján...
Amit Zeman számlájára írok: ő mindig is annak a hírében állt, hogy ha nem kap meg senkit azok közül, akiket ő kért a nyáron, akkor is csöndben van, neki jó lesz a harmadik, negyedik számú jelölt is egy-egy posztra... Vasárnap Taddei mint jobbhátvéd tragédia volt (mint bal is). De valamiért mégis ő játszott és nem Piris... majd játszott jobb oldali védőt a 18 éves, egyébként középső védő Marquinhos... Zeman valószínűleg túlzottan hisz a játékosaiban is és abban, hogy az ő elképzeléseit képesek megvalósítani. Valószínűleg a saját elképzeléseiben is túlzottan hisz. Láttam már néhányszor a csapatait játszani, a szombatinak semmi köze nem volt egy Zeman csapathoz, inkább hasonlított LE tavalyi csapatához. Fizikális fölény, egész mérkőzésen letámadás, két labdaérintésből hosszú előre passzokkal két pillanat alatt az ellenfél kapuja elé érni, ahol létszámfölénybe kerülni, helyzetet kialakítani... Vasárnap ebből talán 3 percet láthattunk a második félidőben. A tavalyi Pescara nemes ellenfele lehetett volna a Juventusnak, a mai Romát megalázták...
A Romanista a vasárnapi címlapján három játékost emelt ki (bár túlzás kiemelésnek nevezni, inkább akik elfogadhatót nyújtottak): Florenzi, Castan, Destro... Érdekes, mind a hárman új igazolások. Érdekes a köztudottan Roma szurkoló edző Serse Cosmi véleménye is:
„Azt láttam, hogy csupán egyetlen játékos hajtja végre Zeman elképzeléseit, Florenzi.” Maga Florenzi pedig mit mondott a találkozó után?
„A csapat kb. 10 %-át csinálja annak, amit Zeman kér tőlünk…”
A legnagyobb csalódás számomra (meg olvasva a többi újságot, fórumot, hozzászólást még sokak számára) De Rossi. Sokan a szemére vetik, hogy míg a válogatottban a lelkét kihajtja, addig a Roma mezében 3-4 éve gyakorlatilag árnyéka korábbi önmagának, lézeng a pályán, hosszú, ötlettelen előreívelt labdái rendre pontatlanok, vagy csak oldalra passzolgat. Mindezt évi 6 millió euróért. Persze a szurkoló érzelmileg elfogult, mert római és Roma szurkoló. Ezért ha róla van szó, könnyebben felejtünk, könnyebben megbocsájtunk, érzelmileg döntünk. Racionálisan nyilvánvalóan el kellett volna adni őt a nyáron annyi pénzért. Mert a Romának az utóbbi négy évben nem volt olyan nagyon a hasznára. Érzelmileg persze máshogy látom... Ha valakinek csendben kell volna maradnia a Juventus elleni mérkőzés után az pont ő volt.
Egy érdekes elemzés szerint De Rossi Zeman ellen játszik, számára nyűg, amit a cseh kér tőle. Az írás azzal fejezi be, hogy Zeman előtt két út van, vagy most nincs tekintettel nevekre és hierarchiákra és De Rossit azonnal kihagyja a következő találkozón, vagy De Rossi újra játszik, de akkor a cseh gyenge és veszít. Feltéve, hogy egyáltalán van-e alapja a felvetésnek, az ember ilyenkor melyik kezét harapja meg? Tudom, a legtöbben érzelmileg nem ragaszkodnak Zemanhoz, én igen. De De Rossihoz is. Viszont leginkább azért mégiscsak az AS Romához.
Másik észrevétel, ami elgondolkodtató (ezt is többen megjegyezték és a csapat, főleg az öregebbek szemére vetették): a fejjel nagyobb Bonucci összeakaszkodik Florenzivel… a Romából pedig nincs egy játékos sem, aki odalépne a kicsi Florenzi mellé és valami erőt demonstrálva elküldeni a Juventus játékosát a melegebb éghajlatra. A karakter hiánya, az egymásért kiállás hiánya…
Az pedig nyilvánvaló tény, a Juventus jelenleg erősebb csapat, mint a Roma. Emblematikus ez a kép a kispadról... Ha Perrotta nem lenne ott, akár egy ifi csapat kispadja is lehetne… 17, 18, 20 éves gyerekek. A másik oldalon Isla, Lucio, Bendtner, Quagliarella, Asamoah, Giovinco...
Nyilván a szerelem vak. Róma, AS Roma, Zeman, De Rossi... nekem mind érzelem. Vívódik bennem az érzelem és a ráció. A csapat nagyon fiatal, a játékosok többsége a nyáron érkezett, a cseh csapatai október, novemberben szoktak szárnyalni... Szóval szeretnék hinni abban, hogy ebből lehet még mindezek ellenére valami jó. Hogy októberben a csapat szárnyalni fog, jön 16 pont a következő 6 mérkőzésen és újra az Inter meccs utáni hangulat lesz úrra a honlapokon, újságokban.
És a játékidő sem ártana már az úriembernek. Destro majd áttöri a gátat és szerintem jobb lesz, én Castannal elégedett vagyok (nem világklasszis na de nálunk ki az? 
