Offtopic - politika, közélet (AS Romától független, 18+)

[fradista romanista]

Ez abszolút helyénvaló, de azért előbb nézz utána a személyeskedés definíciójának

[Trigoria]

fr:
ez egyrészt egy fikció volt, egy félelem ha úgy tetszik
másrészt a Jobbik addig nem is tud "komoly" eredményt elérni, amíg ellenzékben van és 2/3 ellen küzd
harmadrészt: lehet hinni és lehet nem hinni a Jobbikban. Én még hiszek, mert nincs más választásom. Te nem. Ezzel nincs gond.
negyedrészt: a személyeskedést és mások minősítését viszont nem tűröm/tűrjük itt! Se tőled se senkitől, se velem se mással szemben! Ezt jól jegyezd meg!

[fradista romanista]

Naív barátom, vedd már észre, hogy a Jobbik egyetlen "komoly" eredménye, hogy az ilyen feldmayerek még jobban fontoskodhatnak.
Tényleg nem tudom, a vona-féléknek van nagyobb szükségük a feldmayer-félékre, vagy fordítva. De hogy szimbiózisban élnek, az tény.

[Trigoria]

egyébként nem tudom, hogy csak én érzem így (és még sokan mások), vagy tényleg így van, de az utóbbi 1 talán 2 évben az, ami ebben az országban zsidó irányításra és értük folyik, annak pár évben belül a teljes és immáron nyílt(!) hatalomátvétel lesz a vége
Nagyon furcsa ezt átélni. Olvasom már évek óta a kurucot, jó pár éve tolódtam már el szélsőjobbra, de ilyet azelőtt nem éreztem, ilyen híreket azelőtt azért nem nagyon olvashattam.
Komolyan kezdem azt gondolni, hogy a 2014-es választásoknak nem csak a kormányzás, de maga az országunk lesz a tétje! És mivel azt gondolom, hogy a Jobbik nem tud nyerni nyilván, ezért a következő 4 év durva lesz. Simán benne van, hogy 2018-ra nem lesz már Jobbik, mert betiltatják. Zsidók bevándorlását segítő és előkészítő törvények, majd 2018-től nyílt és tömeges bevándorlás. Közben a magyarság kiűzetésének folytatása. Cigány-magyar konfliktus kiélezése. 2018-tól az izraeli hadsereg állandó jelenléte (eleinte csak a zsidó közösség védelme miatt, később pedig rendcsinálás miatt "marasztalják őket"). Zárt és őrzött zsidó lakónegyedek, majd kerületek, majd Budapest...

...jó lenne felébredni a rémálomból...

[Zsolti]

A nyolcadik etap:

Egy 2001 augusztusában írt esszé alapján: Most, hogy az F-16-osok ismét bombázzák a palesztin városokat, Martin Indyk a New York Timesban kijelenti, hogy „az erőszak egyre fokozódik”. A BBC és a CNN is csatlakozik hozzá. Bush a maga Olümposzáról újabb felszólítást bocsát ki, hogy „szakítsák meg az Erőszak ördögi körét”.

Izraelben és Amerikában a zsidó elit azt akarja, hogy folytatódjék a palesztin felkelés. Nem békét akarnak, hanem alacsony intenzitású konfliktust. A harc lehetővé teszi az izraeli vezetők számára, hogy egyben tartsák heterogén közösségeiket. A háború alkalmat kínál a zsidó vezetőknek szerte a világon, hogy folytassák a világzsidóság újjáélesztését célzó fáradságos munkálkodásukat. Ezért nincs értelme az „Erőszak” ellen szónokolni. Amíg a szupremacionista zsidó állam létezik, addig az gondoskodni fog az erőszakról.

A Reuters ezt jelentette 2001. augusztus 3-án: „Az izraeli rendőrség megostromolta a Templom-hegyet, miután a palesztinok kövekkel dobálták meg az odalent, a Siratófalnál imádkozó zsidókat.” De hát miért kezdték a palesztinok kövekkel hajigálni a zsidókat? A történetből kihagyták a legfontosabb részt, az alapkő-sztorit, így az átlagolvasó azt szűrte le az egészből, hogy azok a vad muszlimok merő rosszindulatból megtámadták a békésen imádkozó zsidókat. A híradás mindenhol követte az izraeli irányvonalat.

De mi is ez az alapkő-sztori? Képzeljük csak el, hogy egy vasárnap reggel elindulunk a templomba. A templom előtt egy kisebb csapat áll, katonák és rendőrök szoros védőőrizetében, és éppen egy hatalmas hirdetőtábla felállításán szorgoskodik, s a táblán ez a felirat olvasható: „Ezen a helyen 2001-ben zsinagóga épül.” A háttérben buldózermotorok zúgása hallatszik, meg a hangszóróból egy rabbi hangja, aki áldást mond az új zsinagógára.

A zsidók közül sokan, de keresztény-cionista szövetségeseik is úgy gondolják, hogy le kell bontani a jeruzsálemi Sziklamecsetet, s annak romjain zsidó templomot kell felépíteni. Nos, a történet elejére visszatérve: a köveket azért dobálták a palesztinok, mert csak így tudtak tiltakozni a szent helyük lerombolása ellen.

A nyugati média általában muszlim-zsidó összeütközésnek állítja be a konfliktust. A zsidók jó része viszont zsidó-nem zsidó csatát lát benne. Más szóval Jákob és Edom harcát. Edom a hagyományos, kódolt megnevezése az európai és amerikai nem zsidóknak. A zsidó misztikusok szerint a zsidók Messiása nem a keresztény Messiás, nem az a szelíd Jézus, aki az egész emberiségnek hozott üzenetet. A zsidók Messiása örök szolgaságra veti a Föld népeit, s a választott népet a világmindenség urává teszi. Az ő Messiásukat „Antikrisztusnak” nevezték el azok az egyházatyák, aki nagyon is jól ismerték a zsidó tanítást. Egyes zsidók világuralomról és az Antikrisztus örök királyságáról álmodnak. Csak most már nukleáris fegyverrel is rendelkeznek, harci gépekkel és hadihajókkal, gazdagsággal, USÁ-val, keresztény cionistákkal és engedelmes nemzetközi médiával.

Tíz évvel ezelőtt Nahum Barnea izraeli újságíró a következőket írta a Jediot Ahoronotban: „Az 1970-es és 80-as években rendkívüli módon megnőtt az amerikai külpolitikára gyakorolt zsidó befolyás. E befolyás eredményeképpen Izrael kapja az amerikai külföldi segélyek legnagyobb részét. De ez a befolyás mítoszokat is generált. Ez a mítosz elvezet bennünket Cion bölcseinek jegyzőkönyvéhez, ahhoz a könyvhöz, amelyben kijelentik, hogy a világot a zsidók kormányozzák. A zsidók évtizedeken át keményen küzdöttek Cion bölcseinek mítosza ellen, az antiszemitizmus morbid megnyilvánulásának minősítve azt. Most a zsidók a maguk előnyére használják ki ugyanazt a mítoszt. Néhányan még hisznek is benne.” Israel Shahak hozzáfűzte: „A kormányzó Likud párt őszintén hisz a mítoszban, avagy a zsidó világuralomban és a nem zsidók szolgasorba taszításában.”

A zsidóknak van egy vitatkozási hagyományuk: eltúlozzák opponenseik kijelentéseit, s így könnyebben cáfolhatóvá teszik azokat. Samir szerint senki sem gondolja, hogy a zsidók kormányoznák a világot. Túl félelmetes feladat volna az. A kérdés az, hogy van-e a zsidókban egy globális mértékű uralmi ambíció. Hogy szeretnék-e kormányozni a világot. Nos, egyesek szeretnék, mások meg csendben egyetértenek velük.

A kabbala szerzője a hagyomány szerint az I. századi misztikus, Simeon ben Johai, akinek legismertebb tanácsa így hangzik: „Tipord el a kígyók legjobbjainak fejét, öld meg a nem zsidók legjobbjait.” Sok izraeli érzi a gyűlölet és az uralkodás ősi szellemének újjáéledését. Az izraeli internet csevegőfórumain találkozunk olykor durva dolgokkal is. Idézik például az egykori zsidó költő, Uri Zvi Greenberg egyik régi költeményét, amelyben a szerző a nem zsidók kiirtására szólít fel.

Ez a hangulat átszivárog a zsidó diaszpórába is. Az atlantai Zsidó Közösségi Központban nemrég egy vitát rendeztek. Egy megfigyelő ezt írta nekem: „Leginkább egy rabbi kijelentésein döbbentem meg. Miközben hangsúlyozta, hogy ő nem cionista, kijelentette (magnóra vettük), hogy az ő meglátása szerint Izrael létrehozásának végső célja az, hogy ez az állam a hatalom és a gazdagság világellenőre legyen. A zsidók végül is megbuktatják majd a világ kormányait, és a világ vezetésére alkalmas pozíciókat foglalnak el. S mindez érzései szerint néhány éven belül bekövetkezhet.”

(8. Az erőszak alapköve, Cornerstone of violence)

[Zsolti]

Szép volt,Trigó!
Bár az ökölharcnak jobban örültem volna. Trigó vs. Németh Sanyi bácsi.

[Trigoria]

egyre jobban élvezem az olvasásukat

közben mellékesen jegyzem meg, hogy én tegnap végérvényesen elintéztem, hogy ne hozzanak több hit gyülis hetilapot a karunkra
Felhívtam a Hetek szerkesztőségét, ahonnan visszahívott egy óra múlva egy kompetens személy, és kulturáltan megbeszéltük: naná, hogy semmi engedélyük erre hivatalosan nem volt (bár talán nem is kell), csak a HÖK bólintott rá pár éve, hogy egy ember erre jár és itt hagyja a cuccot. De mivel már a HÖK is nemet mond, és én sem akarom látni ezeket, így megegyeztünk, hogy annak valóban semmi értelme hogy ők hozzák én meg kidobom, ezért köszönik hogy szóltam, és nem hozzák többet.

http://kuruc.info/r/26/111660/
ezeken meg felk..rom az agyam

[Zsolti]

A hetedik:

Manapság nem könnyű meglátogatni Józsefet. Az ideges izraeli katonák úttorlaszokkal vették körül Nablusz városát. Samir azért jött ide, hogy felkeresse a Szentföld egyik legszebb síremlékét, József sírját. József a Biblia és a Korán történeteinek a hőse. A helybeliek mindig is tisztelettel tekintettek a síremlékre. Egyszerű, kupolás, nemrég felújított építmény ez, ott áll Szihem ősi dombja mellett. Nincs olyan nap, hogy ne lehetne látni itt palesztin parasztasszonyokat, hogy leróják a tiszteletüket.

Pár hónappal ezelőtt József sírjával volt tele minden hírműsor és tudósítás. (Samir 2001 februárjában írta ezt az esszét.) Nablusz lakói küzdöttek az állig felfegyverkezett izraeli katonákkal József földi maradványai felett. Körülbelül negyven palesztin halt meg az ütközetben. A tűzpárbajok képsorai bejárták a világot. A képernyők virtuális valóságához csatlakozott azoknak a szakértőknek a hangja, akik felsorakoztatták a zsidó szent helyekkel szembeni arab gyűlölet megdönthetetlen bizonyítékait.

A feldúlt sír meséje hosszú ideig vezető hír maradt. A nagy nemzetközi újságok kemény hangú vezércikkeket írtak a témában. Egy idecsöppent marslakónak az lett volna a benyomása, hogy a palesztinok legfőbb kedvtelése a zsidó szent helyek meggyalázása. És ez csak egy eset a nagyon sok közül.

Samir romokra számított, de a sír ott ragyogott ősi szépségében. A nabluszi önkormányzat a legjobb kőműveseket fogadta fel, és eredeti állapotában állíttatta helyre a szent építményt. József sírját már nemzedékek óta tisztelték és látogatták a nablusziak, aztán az izraeliek 1975-ben elfoglalták. Egy kabbalista szekta Jichak Ginzburg rabbi által vezetett jesivája lett belőle. Ginzburg rabbi a Jewish Weeknek adott egyik interjújában kijelentette, hogy egy zsidónak joga van kivágni egy nem zsidónak a máját, ha ezzel megmentheti saját életét, mivel egy zsidónak az élete összehasonlíthatatlanul értékesebb, mint egy nem zsidóé. Az interjú készítője megkérte őt, hogy kissé tompítsa ezt a kijelentést, de a rabbi nem visszakozott egy jottányit sem.

Egy évvel korábban Ginzburg tanítványai megrohantak egy közeli szomszédos falut, s az egyik szektatag megölt egy tizenhárom éves kislányt. Letartóztatták, és bíróság elé állították. Ginzburgot a védelem tanújaként idézték be, s ő eskü alatt kijelentette, hogy egy zsidót nem lehet elítélni egy nem zsidó meggyilkolásáért, mivel a „Ne ölj!” parancsolata csak a zsidók megölését tiltja. Egy nem zsidó megölése legfeljebb vétség lehet, mivelhogy nem lehet összehasonlítani egy zsidó vérét és egy nem zsidó vérét. Egyik kabbalista eszmetársa, Izráel Ariel rabbi ezt írta 1982-ben, a szabrai és a satilai mészárlás idején: „Bejrút Izrael földjének a része… Vezetőinknek habozás nélkül be kell hatolniuk Libanonba és Bejrútba, és megölni ott mindenkit. Még az emlékük se maradjon meg.”

Az író szerint kétségtelen, hogy sokan vannak, akik zsidónak tartják magukat, de mit sem tudnak őseik kissé kétértelmű vallási hagyományairól és erkölcseiről. Ginzburg és szektája népszerűbb az amerikai zsidók körében, mint Izraelben. Azonban mind az izraeli kormány, mind az amerikai zsidók támogatásban részesítették Ginzburgot.

Most, mint 1975 előtt is, bárki felkeresheti ezt a sírhelyet. Persze ha át tudnak vergődni az izraeli ellenőrzőpontokon. József hazatért azok közé az emberek közé, akik mindig is tisztelték őt. Szabadon látogatható, csak kéretik a tankokat otthon hagyni.

Kanyarodjunk vissza az elejére! Szóval… A palesztinok a katonai támaszpontot támadták, nem a szent helyet. Jeruzsálem, Betlehem és Hebron szent helyei biztonságban lesznek palesztin kézben, ahogy biztonságban voltak eddig is. Újfent kiderült, hogy az amerikai tömegmédia nem megbízható forrás. És ha a médiacézárok félrevezettek bennünket Palesztina ügyeiben, akkor miért gondolnánk, hogy más ügyekben viszont tisztességesek?

(7. Az újralátogatott József, Joseph revisited)

[Zsolti]

Ja,és tegnap ballagott az osztályom.A tablónkra Wass Albert-idézetet írattam.Nyírő Józsefet nem mertem.

[Zsolti]

Köszönöm a biztató szavakat,igyekszem,igyekszem.Most még a kislányom is engedi.
Az az igazság,hogy rosszul fejeztem ki magam,mikor azt írtam,hogy már kijegyzeteltem a könyv lényegét.Már elolvastam kétszer, és alá van húzva a lényeg. Ám a begépelést napról napra végzem,úgyhogy így megy az adagolás.A hosszabb,20-30 oldalas cikkeket egyelőre nem zanzásítom,először a 10 oldal alattiakkal szeretnék végezni.Pedig lehet a hosszabbak az igazán mély,oknyomozó írások.
A politikai hangulatom meg folyton változik.Egyszer azt érzem,hogy igenis van remény,rá pár órára pedig azt,hogy veszendőben a haza.Mikor a jobbikos majálist vagy a mai anticionista tüntetést nézem,akkor reménykedek, ellenben ha azt látom,hogy Viktorunk hogy nyal segget kipában,akkor megint eluralkodik rajtam az elesettségérzés.
Szégyellem,de olyan 3-4 évvel ezelőtt engem is simán be tudtak volna etetni minden fogyaszthatóval:elmentem volna zsebkendővel Auschwitzba,felvonultam volna az Élet Menetén,tüntettem volna Gyöngyösi ellen.És szerintem ugyanolyan ember vagyok,mint akkor.Okosabb nem lettem,de tájékozottabb igen.Küldetésemnek tekintem,hogy az emberek ismerjék meg a másik oldalt is.Soha nem fogok vezérszavakat használni azért,hogy az emberek szavazzanak a Jobbikra,de joguk van arra, hogy megismerjenek egy valósághűbb képet.Fel kell szabadítani a közbeszédet úgy,hogy közben az állásoddal és az egzisztenciáddal játszol.
Nem arról vagyok meggyőződve,hogy a Jobbik elhozza a Kánaánt.
Csak arról,hogy ők nem azok,aminek beállítják őket.
Nekem az is elég,ha valaki erre rábólint.Nem kell,hogy rájuk szavazzon.Csak tájékozódjon.
Izrael Samir egyébként baromi messze áll a Jobbiktól és a radikális nacionalizmustól.
A legviccesebb azonban az,hogy az író nézetei mégis a Jobbik által elmondottakhoz állnak a legközelebb.
Nekem a suliban még egy dolgot kellene végrehajtanom.Egy jó beszélgetést kéne folytatnom az egyik legkedvesebb kollégámmal,a munkaközösség-vezetőmmel,aki szintén magyartanár,Chelsea-drukker,irtózatosan jó humora van,és baromi kedves és csendes.
Csak balliberális.Esterházy,Parti Nagy Lajos,Nádas Péter,stb.
Mindig mosolyog rajtam,mikor szóba hozom a zsidókat vagy a Jobbikot.Azt mondja,hogy én vagyok az egyetlen jobbikos,aki normális.Hobbifasisztáknak nevezi őket.Az én akciómat pedig ifjúkori elfajzásnak és félrelépésnek minősíti.
Alapvetően le se szarnám a véleményét,de baromira kedvelem.Nagy tag.
Az összefoglalókat pedig hamarosan folytatom.

[calderoni]

Folytasd is zsolti, olvasom én is attól, hogy nem jelzem

[Zsolti]

Íme hát a hatodik összefoglaló:


Palesztinában, Nablusz városában járunk, ahol Izrael Samirt egy Husszein nevű barátja vezeti egy föld alatti labirintusban. Ez máshol elviselhetetlen bezártságot jelentene, itt azonban véd és eltakar, mint az anyai ölelés. Itt ugyanis nem az alagutaktól félnek az emberek, hanem a nyílt terektől. Golyók fütyülnek a levegőben, s csapódnak be valahol a falakba. A várost fél éve, április óta ostromolják, s a zsidók időnként rálőnek a lakókra. Nabluszban az ember sosincs egyedül: minden lépésüket a mesterlövészek tekintete követi.

Besurrantak egy modern épületbe, s felmentek a második emeletre az internet-kávézóba. A kávézó tele volt: sok fiatal fiú és leány, dacolva a mesterlövészek fenyegetésével, idejött erre a sajátos menedékhelyre. Voltak köztük harcosok is, akik a lövöldözések közötti szüneteket használták ki: AK géppisztolyukat föltették a monitorok tetejére, és cseteltek egy kicsit netes barátaikkal.

Samir is küldött egy üzenetet innen egy izraeli fórumra, és gyorsan meg is kapta a választ Tel Avivból egy bizonyos David Silvertől: „Én aztán nem sajnálom és nem siratom el őket. Én mindegyiküket elzavarnám a pokolba. A gyerekeikkel, a lányaikkal, a fiatalasszonyaikkal és a nagyanyjukkal együtt, a hazugságaikba vetett együgyű hitükkel és a visszataszító ravaszkodásukkal együtt, a türelmükkel és bánatukkal, a nevetésükkel és sírásukkal, az ételükkel, a büszkeségükkel és hősiességükkel, a bosszúvágyukkal és a munkaerejükkel együtt. Kifelé! Az apjuk, a férjük és a nagyapjuk is egy rohadt gyilkos, gyilkosok csodálói, gazemberek, tolvajok, gyávák és beteges hazudozók. A kiűzés után lehet, hogy elkezdik keresni a barátságunkat, de én erre nem építenék.” Hát, ennyit „a zsidók veleszületett részvétérzéséről és erőszaktól való irtózásáról”, ahogy azt Jean-Paul Sartre írta 1945-ben.

A mai városi háború fantasztikus állapotokat teremt: a számítógépek rá vannak kapcsolva a világhálóra, két lövöldözés között kinyit a pékség, s az ifjú harcosok a helyi egyetemen holnap esedékes vizsgájukra készülnek. Nehéz felfogni, hogy ott, a völgy túloldalán ugyanilyen életkorú fiúk vannak, akiket azért küldtek ide a tengerparti kisvárosokból, hogy leverjék és megalázzák Nabluszt. Ekkor hirtelen nagy robbanás rázta meg a házat, a monitorok képe összezavarodott, majd elsötétült. A fiatalok fölpattantak, lerohantak a lépcsőn, ki az utcára. Az izraeliek ilyen idő tájban gyakran küldenek felderítőket a városba. Betörnek a házakba, és kínzókamrákba hurcolják az embereket. A katonák már több mint százezer palesztint és számtalan libanonit kínoztak meg.

Ezekkel a fiatal fiúkkal és lányokkal a világ második vagy harmadik legerősebb serege áll szemben, amelyet még az egyetlen szuperhatalom is támogat. Ha az izraeliek akarnák, bármikor, éjjel-nappal betörhetnének az óvárosba. 2002 véres áprilisában több mint ezer embert mészároltak le Nabluszban. Egy nyolctagú család akkor halt meg, amikor tankok és páncélozott buldózerek rájuk döntötték a házukat a város szélén. Egy másik házat F-16-os harci gép bombázott. A romok alól nagy nehezen tudták csak kiemelni két idős nő holttestét.

Ám a város mégiscsak él. Amikor szünetel a lövöldözés, az emberek előbújnak az otthonaikból, és kijárási tilalom ide vagy oda, elmennek a piacra. A mecsetek tele vannak, bár nem nyújtanak biztonságot: az izraelieket nem zavarja, ha templomokat kell tűz alá venniük.

Palesztinában a zsidó uralom véres volt és kegyetlen, de eléggé rövid életű. A zsidó hódítók a Kr. e. II. század második felében igázták le a vidéket. Városait lerombolták, a helybéli lakosságot elűzték, rabszolgává tették, vagy másodrendű bennszülött zsidóvá minősítették, mint például Galileában is. A népnyúzó adóztatás, a népirtás és az apartheid akkor is igen elterjedt gyakorlat volt. Miután a római hadsereg leverte a lázadó zsidókat, a leszerelt római katonák összeházasodtak a csinos helybéli nőkkel, és újjáépítették a Nablusznak nevezett várost.

Samirék közben megérkeztek Husszein házához. A tetőn állnak, és nézik az előttük magasodó, nagy, sötét Átok-hegyet, rajta az izraeli katonai állással. Fények villannak föl és homályosítják el a csillagokat, ők pedig máris szaladnak lefelé, ahogy egy nehéz géppuska elkezdi sorozni a várost.

(6. A Hold városa, The city of the Moon)

[Zsolti]

És köszi, Trigó!
Hamarosan folytatom.

[Zsolti]

http://alfahir.hu/nalunk_vagy_otthon_bu ... alis_video

Csak nincs veszve még minden...
Sok gyűlölködő, antiszemita család.Tomboló antiszemitizmus.
Másképpen: óriási tömeg,rengeteg család és gyerek,minden korosztály,király programok,jó zene.
Az index ocsmány módon dezinformálta olvasóit a Jobbik-majálisról.
Perzse lehet neki volt igaza.

[Trigoria]

nagyon jó ezeket olvasni

[Zsolti]

Az ötödik rövidke kis történet:



Valamely év március 3-án (ez nem derül ki pontosan, talán 2001 volt) egy palesztin embernek egy második világháborús karabéllyal sikerült leterítenie egy egész csapat, állig fölfegyverzett zsidót, katonát és telepest vegyesen. Egymás után lelövöldözte őket, majd sértetlenül elmenekült. Ezzel a tettével egy csapásra lerombolta az izraeli katonai dicsőség túlburjánzott mítoszát. Izrael támogatói többé nem nyilatkozhattak megvetően az arabok bátorságáról. Ez az úr visszaszerezte a palesztinok becsületét.

Az ilyen magánakciók egészséges alternatívát kínálnak az öngyilkos merénylők morbid attrakcióival szemben. Samir már régóta szeretné lebeszélni palesztin testvéreit erről az őrültségről. Megérti a sahidok, azaz a mártírok motivációit, tiszteli a bátorságukat, de mélységesen helyteleníti a tetteiket. Ezek az akciók ellentétes hatást érnek el, eredménytelenek és értelmetlenek. A szerző biztos abban, hogy egyes öngyilkos szervezetekbe vastagon beépült az izraeli elhárítás. Ezek az élő bombák ugyanis túl gyakran robbannak fel rosszkor és rossz helyen, rosszul megválasztott célpontoknál. S ezen robbantásokat sajnos nagyszerűen fel tudja használni az izraeli propagandagépezet.

A Haramije-szorosnál lezajlott ütközet történetét bárdoknak kellene megénekelniük. Egy tíz ellen, a Magányos Harcos lecsapott a palesztinai zsidó uralom leggyűlöltebb szimbólumára, egy ellenőrzőpontra, ahol az unatkozó, túltáplált és szadista izraeli katonák naponta alázták meg, verték meg, s néha ölték is meg a helybelieket.

A katonák épp az ütközet előtti napon hajtottak végre egy kegyetlen és gyáva gaztettet. Férje kíséretében egy szülés előtt álló palesztin nő érkezett az ellenőrzőponthoz. Az őrök átengedték őket, s aztán utánuk lőttek. A férj meghalt, a terhes nő megsebesült, kórházba került, és ott szülte meg a gyermekét. A katonák semmi büntetést nem kaptak, de a hadsereg sajnálkozását fejezte ki a túlélőknek.

Az izraeli hadsereg legfőbb törekvése az, hogy kiszolgáltatottá és védekezésre képtelenné tegye a helyi lakosságot. Fegyvertelen civileket is gátlástalanul meggyilkolnak. Kedvenc áldozataik a gyermekek, kedvenc fegyverük a mesterlövészpuska. Ám a szorosnál történt, ellenőrzőpont elleni rajtaütés halálos csapást mért az izraeliek beteges felsőbbrendűségi komplexusára. A hadsereg úgy reagált az akcióra, hogy általános támadást indított a palesztin falvak és városok ellen. Amikor a szerző ezen sorokat írja, a katonák a mentősökre lövöldöznek, akik megpróbálják elvonszolni a sebesült civileket. Amerikai harci gépeikkel izraeli pilóták egy gázai iskolát bombáznak vaktában. Saron tábornok korábbi hőstettének, a szabrai és a satilai mészárlásnak a megismétlésére készülnek.

Samir szerint Saron túltett még Hitleren is: a náci diktátor ugyanis gondosan kerülte, hogy nyíltan adjon parancsot a zsidók meggyilkolására (kényes téma, de mint írtam, nem nagyon kedveli Hitlert), míg a zsidó vezető leplezetlenül szólított fel a televízióban a gójok megölésére.

Azok az izraeliek, akiknek még van lelkiismeretük, nem óhajtanak közvetlenül részt venni az etnikai tisztogatásokban. Ez dicséretes dolog, de önmagában még kevés. Ernst Thalmann és Joe Slovo példáját kell követnünk. Ők átálltak a front másik oldalára, és beálltak a küzdő palesztin harcosok közé. A Guardian című brit napilapban Jonathan Freedland hősöknek nevezte az izraeli tiltakozókat.

(5. Ütközet Palesztináért, The battle for Palestine)

[Zsolti]

A negyedik történet:

Egy 2001-es írás alapján: a gázai övezetbe senkit nem engednek se ki, se be. Szögesdróttal vették körül, kapuit lezárták. Ez több mint egymillió palesztin lakhelye. A föld legjobbjait, a potenciális palesztin elit több ezer tagját gyilkolták már meg. Izraelnek minden fegyvere megvan, a palesztinoknak csak a kövek maradnak, és könnyű kézifegyverek.

Egy tizenhárom éves fiú, Farrisz Odeh volt az az ifjú palesztin Dávid, aki Gáza peremvidékén szembeszállt a zsidó Góliáttal, ahogy azt Laurent Rebours AP-fotóriporter halhatatlan felvétele megörökítette. Ezen a képen Farrisz követ hajít egy páncélozott szörnyetegre. Egy falusi kölyök hidegvérével szállt szembe az ellenséggel. A kép október 29-én készült, november 8-án pedig egy izraeli mesterlövész lelőtte a fiút.

Ez a gyerek hős volt, a kiolthatatlan emberi szellem jelképe. Furcsa, de a gyermek családnevének jelentése „lovag”, utóneve pedig azt jelenti, hogy „visszatérés”. A fiúcska által képviselt szellemiség teljesen idegen az olcsó, kommersz hedonizmustól, napjaink fő ideológiai irányzatától, melyet bőségesen adagol nekünk az amerikai popkultúra. Ez az ifjú lázadó izraeli katonai megszállás alatt született, s az izraeli katonákkal való harcban esett el. Ott a helye egy templomban, földijének, Szent Györgynek az ikonja mellett.

A zsidó kézben lévő amerikai sajtó azonban fáradhatatlanul munkálkodott Farrisz emlékének kiradírozásán, mivel igazán nem hiányzott neki a hősi szenvedélyek elterjedése. A Washington Post elküldte saját tudósítóját, Lee Hockstadert Palesztinába, hogy rombolja le a harcban elesett gyermek emlékét. Hockstader riportjai kötelező olvasmányok lehetnének az újságíró-iskolákban, a dezinformáció tantárgy keretében. Amikor izraeli tankok és ágyúnaszádok lőtték a védtelen Betlehemet, a zsurnaliszta ezt írta: „Betlehem bibliai városában az izraeli katonák és a palesztinok tankokkal, rakétákkal, helikopterekkel, géppisztolyokkal és kövekkel vívják a harcot egymás ellen.” Nem lepődnénk meg, ha Hockstader úgy mesélne a II. világháborúról, hogy abban atombombákkal harcoltak egymás ellen az amerikaiak és a japánok. Ez az ember jogosnak tünteti fel a polgári lakosság elleni izraeli támadásokat, és riportjaiban a palesztinok nem egyebek őrült terroristáknál. Az a megbízatása, hogy erősítse a zsidó fölényt, és bemocskolja a palesztinokat.

No, de térjünk vissza kis hősünkhöz, Farriszhoz! Hockstader célja az volt, hogy deheroizálja a fiút. Elment Gázába, és azt jelentette, hogy Farrisz rossz gyerek volt, nem engedelmeskedett a szüleinek, kerülte az iskolát, kamasz fenegyerekként viselkedett, szinte kívánta a halált. S egy mesterlövész nagy kegyesen teljesítette ezt a kívánságát. Hockstader nem felejtett ki semmit: a kölyköt akkor lőtték le, amikor kőért hajolt le, s ezért meg kellett ölni. Az újságíró szerint attól lett híres, hogy nagy hűhót csaptak a halála körül.

Samir szerint a palesztinok elég békés parasztok és városlakók. Tudják, hogyan kell gondozni az olajfát és a szőlőt, szimbiózisban élnek a természettel. Szép kőépületeik mindenhol megtalálhatók, verseket írnak, és tisztelik a szent sírokat. Nem harcias nép ez, és semmiféleképpen sem gyilkos hajlamú. Döbbenten és hitetlenkedve néznek bele a zsidók által irányított sajtó tükrébe, amelyben véres terrorista álarccá maszkírozták át az arcukat. Ugyanakkor ezek a parasztok igenis meg tudják nekünk mutatni, hogy mi a hősiesség, amikor valamilyen ellenség el akarja venni a földjeiket.

A palesztinok a bibliai Izrael, az őshonos lakosság valódi leszármazottai, akik elfogadták Krisztust, és örökre a Szentföldön maradtak, míg azok, akik elvetették Krisztust, arra ítéltettek, hogy mindaddig idegen földön kóboroljanak, amíg be nem látják vétküket. Az izraeliek tisztában vannak ezzel. Tel Aviv genetikai laboratóriumaiban a „zsidó DNS” kutatói büszkén lobogtatnak minden olyan vizsgálati eredményt, amely nem túl meggyőzően a zsidók és a palesztinok vérrokonságát próbálja bizonyítani. Jól tudják ugyanis, hogy ingatag alapokon áll a zsidók igénye a büszke Izráel névre. Az izraeliek palesztinok akarnak lenni. Háromezer évvel ezelőtt a hegyvidéki törzsek (a bibliai Bné Izráel) végül is megtalálták az együttélés módját a partvidéki tengeri népekkel, és együtt lettek a Biblia szerzőinek és a mai palesztinoknak az ősei.

Nem lehetetlenség, hogy a történelem megismételje önmagát, és a két testvér nép megint egymásra találjon. Hogy aztán a gyermekek tankönyveiben egymás mellé kerüljön Farrisz Odeh, Dávid király és Szent György alakja.


(4. Óda Farriszhoz, avagy a lovag visszatérése; Ode to Farris or the return of the knight)

[Trigoria]

nagyon tanulságos
amcsiban ez kb titokban, nálunk jelenleg épp teljesen nyilvános zajlik ugyanez

azta...
http://kuruc.info/r/3/111367/
így kell eltüntetni/elűzni egy majdnem 1 milliós kisebbséget
döbbenet gyorsan

[Zsolti]

Aki olvasgatja néha,annak íme a harmadik fejezet :

Új kísértet járja be Amerikát. Országunkban (a T/1. mindig a szerzőre vonatkozik) sok fontos és meg nem választott ember tartozik ehhez a kisebbségi csoporthoz (a zsidó elithez). Különböző pártokhoz tartoznak, és mégis ugyanazokra a következtetésekre jutnak. A külföldnek szánt amerikai segélyek 90%-a megy a jómódban élő Tel Avivba. Ők irányítják nálunk a sajtót, a televíziót, a mozit és az egyetemeket. És nekünk mégse szabad észrevennünk ezt az elefántot a nappali szobánkban.

Csak a legbátrabb emberek merik szóba hozni ezt a dolgot, mint például Edgar Steele: „Amerikában egyszerűen fülsüketítő már az a hallgatás, ami a zsidókat körülveszi.” Amikor Samir 2001 nyarán egy UNESCO-konferencián említést tett a zsidó médialordokról, a hallgatóságnak elállt a szívverése.

1991-ben már egyszer szétverték az iraki hadsereget az amerikaiak, és megöltek 200 000 irakit. Most megint a harc szélén áll az USA. Egy demokrata kongresszusi képviselő, Jamer Moran ezt merészelte mondani a szavazóinak: „Ha a zsidó közösség nem támogatná oly erősen ezt az Irak elleni háborút, akkor mi nem mentünk volna bele.” Edward Said, a leghíresebb palesztin származású amerikai filozófus így szólt: „Egy mérhetetlenül gazdag és erős köztársaságot hatalmába kerített egy maroknyi összeesküvő, akik közül senki sem választással került a hivatalába, s így nem is érintheti őket a nyilvánosság nyomása.”

Hál’istennek számos olyan zsidó származású amerikai létezik, akiknek nem tetszik a nem választással pozícióba került, antidemokratikus zsidó hatalom. Edward Herman például azt írja, hogy „az Egyesült Államokban egy nagy hatalmú Izrael-barát lobbi működik, amely az amerikai segélyek és az Izraelnek nyújtott védelem kikényszerítésével Izraelt tolja előre, s mostanában az Irak elleni háborút szorgalmazza…” Tény tehát: a Bush-kormány stratégiai jelentőségű döntéshozatali pozícióit kettős lojalitású hivatalnokok foglalják el.

A szervezett zsidóság sürgette a háborút, s közben tagadta, hogy bármi köze is lenne az egészhez. Robert Jackson demokrata párti képviselő: „New York ad otthont az otthonuktól távol élő zsidók többségének; és a zsidó közösség sok tagja gondolja úgy, hogy a háború szolgálja leginkább Izrael állam érdekeit.” New York körzetében minden újság zsidó kézben van. Hogyan is működik a tipikus zsidó logika? Először is kiforgatják és eltorzítják az ellenfél racionális érveit, azután jön a szidalmazás. Az utolsó fázisban pedig az ellenlábas végérvényesen meg van semmisítve. A legtöbb zsidó nekivadulva, nagy vehemenciával veti bele magát a vitába.
A 19. század végétől létezett egy anyagilag erős, titkos zsidó szervezet, amely újságokat vásárolt föl és tett tönkre. Új lapokat főként zsidók alapítottak. Zsidó forrásokból tudjuk, hogy igazak azok az állítások, miszerint a zsidók titokban a sajtó tönkretételén munkálkodtak Németországban és Franciaországban is. Ha már most minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a franciaországi zsidók titokban felvásárolták és hosszú évekig bomlasztották a francia sajtót azzal a céllal, hogy eltorzítsák a nemzeti párbeszédet, és végül beletaszítsák a felkészületlen Franciaországot a felesleges második világháborúba -, nos, akkor vajon továbbra is képtelen feltételezés az, hogy az amerikai zsidók titokban a kezükbe kaparintották az országos médiát, s most beletaszítják az USÁ-t egy szörnyűséges harmadik világháborúba?

Zeev Hefetz, Begin miniszterelnök egykori szóvivője ezt írta egy amerikai napilapban: „Irak lefegyverzése csak a kezdet a Közel-Keleten…az arab és az iráni kultúrák irracionálisak…és a háborún kívül már semmi más megoldás nincsen az arab társadalmak kollektív mentális egészségének megjavítására.” Ezt a lefegyverzést persze amerikai katonák fogják végrehajtani, ám a parancsokat a Pentagonban fészkelő héjafiókák adják majd ki. Jehuda Bauer, a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékintézet igazgatója a következőket mondta: „A zsidók nem egy nemzet, nem is egy vallás. A zsidók egy civilizációt képviselnek, és megvan a civilizáló küldetésük. Nem tűrhetik el az iszlám konkurens civilizációját, ahogy nem tolerálhatják a kereszténységet vagy a kommunizmust sem. S ez az, ami miatt elkerülhetetlen az iszlám elleni háború.”

Bushnak föl kellene fognia, hogy félrevezette őt ez a nagy hatalmú, sehol senki által meg nem választott kisebbség. Az elnöknek többségében zsidó tanácsadói vannak. Liebermann, Kelly és Kucinich nyíltan hangoztatják zsidó kapcsolataikat, és kinyilvánítják rendületlen lojalitásukat a zsidóság és Izrael állama számára. A mai amerikai politikai felállásban nincs reális alternatívája a zsidó befolyásnak. Aminek be kell majd következnie, az egy új amerikai függetlenségi háború a közbeszéd demonopolizálásával. Ezt a médiában és az egyetemeken kell elkezdeni.

(3. Midász király füle, Midas ears)

[Zsolti]

Nálam van a persely, tomm.

[tomm]

már most leszögezném, hogy mélységesen fel vagyok háborodva önnön bűnösségemtől és bármikor hajlandó vagyok akár hitelből is befizetni egy becsületkasszába a holokauszt túlélői számára

egyébként ha a zsidó holokausztban a zsidókat irtották, akkor a náci holokausztban a nácikat? ill. vica-versa

[Zsolti]

Siratófal...
Hú,mi lesz itt jövőre.
Holokausztból lesz a kenyér is.

[Xaba]

ezeket akkor is le kell írnod ha a kutya se olvassa, hogy a lelkednek jót tegyél
de így hogy én tuti hogy olvasom, így egészen biztosan haszna is van
amúgy sem olvasok már könyveket, de egy ilyen összefoglaló nagyon hasznos nekem is
szóval köszi előre is!

Én is olvasom! Vagyis el fogom olvasni, mihelyt befejeztem a projektem;)



http://alfahir.hu/jeruzsalem_utan_magya ... _siratofal

[Zsolti]

A második szösszenet:


A következő cikk a törökök politikai szerepéről szól egy 2003-as isztambuli beszéd alapján. 2003 februárjában ötven ártatlan civilt, palesztin nőket, gyermekeket és férfiakat öltek meg Saron tábornok katonái. Nem messze annak a sok ezer török katonának a földi maradványaitól, akik hősiesen védelmezték Palesztinát a cionisták által vezetett brit hadsereg ellen.

Samir felteszi a nagy történelmi kérdést. Miért rombolták le az Oszmán Birodalmat? Ezért általában az európai imperializmust szokták vádolni. De Gázában létezik az angol katonák temetője is. Ők azért haltak meg, hogy Palesztinát kiragadják a törökök kezéből, és megbuktassák az Oszmán Birodalmat. Angliának nem sok haszna lett ebből. Közkatonáikat, tisztjeiket és politikusaikat kíméletlenül gyilkolták a cionisták. Kilencvenkét brit alattvalót ölt meg a mi (Samir) későbbi miniszterelnökünk, Menahem Begin egy robbantásos merényletben. A cionisták meg akartak szabadulni a török pásztortól, hogy elrabolhassák a nyájat.

A török birodalom romjain egy merész, új világ épült ki. Először is Irakot kell lerombolni, azután pedig Iránt, Szaúd-Arábiát és Szíriát. Ezt a tervet Saron tábornok fogalmazta meg sok évvel ezelőtt, 1966-ban újrafogalmazta a cionista neokonzervatív Richard Perle és Douglas Feith, és mostanában (a könyv 2004-ben jelent meg) felkarolta Wolfowitz Cabal. Nos, ezek az emberek irányítják az USA külpolitikáját. Az amerikai zsidók fizettek a ma az izraeli falakat elborító óriásposzterekért, amelyek felszólítanak az al-Aksza mecset elfoglalására. Arra készülnek, hogy lerombolják a Sziklamecset aranykupoláját, ahol a Próféta találkozott Ábrahámmal, és összekötötte az iszlámot a korábbi isteni kinyilatkoztatásokkal. Ezt a műveletet akkor fogják végrehajtani, amikor majd amerikai rakéták támadják Bagdadot. De ezt csak úgy tehetik meg, ha a dolog felett szemet huny Törökország és annak kormánya.

„Önök a Közel-Kelet pásztorai voltak - mondja Samir -, de most a farkasnak segítenek. Önök a népek urai voltak, s most a bálványimádók szolgáivá lettek.” A szerző szemléletváltást vár a törököktől. Az európai imperializmus fantomja mögött a zsidó-kazár birodalom feltámadt szelleme rejtőzik, a judeo-amerikai birodalom kísértete. A 7-9. században a kazárok, ez a türk nép a hatalmat birtokló zsidó elit ágyútöltelékévé vált. Ez a szellem most újra előbújt, hiszen Bush elnök egy kazár bégre emlékeztet, mások által manipulált, formális uralkodóra. Maguk az amerikaiak nem sokat fognak profitálni ebből a vállalkozásból, és ugyanígy járnak a törökök is.

A Mammon Templomának, a Wall Street-i Világkereskedelmi Központ tornyainak lerombolását a félig-meddig legendás Al-Kaida csoport számlájára írják. Azóta másfél év telt már el, és bár Amerika elfoglalta Afganisztánt, és több ezer embert vetett fogságba, erre az égvilágon semmiféle meggyőző bizonyítékot nem talált. A szakértők azt mondják, hogy egy repülőgép-ütközés nem rombolhatta volna le a tornyokat. Törökországnak a jó oldalra kellene állnia ebben a háborúban.

(2. A nagy király városa, The city of the great king)

[Trigoria]

ezeket akkor is le kell írnod ha a kutya se olvassa, hogy a lelkednek jót tegyél
de így hogy én tuti hogy olvasom, így egészen biztosan haszna is van
amúgy sem olvasok már könyveket, de egy ilyen összefoglaló nagyon hasznos nekem is
szóval köszi előre is!