No,egy kis szünet után jöjjön a kilencedik fejezet zanzája!
(Nagyon helyes,hogy közben volt egy kis vitácska.Legalább nem haldoklik a topik.
)
Betlehem csendes volt. Most először azóta, hogy október 20-án (2001) izraeli Merkaba tankok dübörögtek be Krisztus városába, hogy végrehajthassák Saron dédelgetett tervét, Palesztina visszafoglalását. Jeruzsálemi keresztények érkeztek, hogy felmentsék ostromolt szomszédaikat. Egy Szolidaritási Konvoj jött különféle felekezetek püspökeinek és papjainak vezetésével. Magasba emelt keresztekkel és zászlókkal áttörték az izraeli blokádot, hogy végigvonuljanak a Születés Temploma felé. A helybéliek előbújtak rejtekhelyeikről, hogy csatlakozzanak a menethez. Jeruzsálem és Betlehem együtt áll vagy együtt bukik. Betlehem tulajdonképpen Jeruzsálem elővárosa. Samir gyakran szokott ide járni.
Múlt vasárnap egy izraeli orvlövész megölt egy tizenhat éves kórista fiút, Johnny Thaljiehet, aki a templom lépcsőjén állt, s akinek a szelíd arca most egy sebtében kinyomtatott plakátról tekint reánk. Az izraeli televízió nagyrészt elhallgatta az inváziót, és csak békés képeket mutatott, ahogy a baráti tankok ott állnak a csendes utcákon. Csakhogy előző este Jeruzsálemben nagy zsidó tömeggyűlés volt, amely felszólított minden nem zsidó kiűzésére a Szentföldről. A tévé közvetlenül az invázió előtt közölte, hogy az izraeli zsidók kétharmada támogatja ezt a végső megoldást.
A templom belső falait ragyás foltokként borították a golyónyomok: az izraeli harckocsizók Krisztus bölcsőjén gyakorlatoztak géppuskáikkal. Jeruzsálem zsidó polgármestere, Ehud Olmert szétromboltatta a városban nemrég feltárt keresztény kolostorok és templomok maradványait, hogy még az emlékét is eltörölje a szentföldi keresztény jelenlétnek. Ez ugyanaz a polgármester, aki további három palesztin házat romboltatott le azon a délelőttön, amikor Samirék Betlehem utcáin sétáltak.
Nem véletlen egybeesés, hogy ez az invázió éppen akkor kezdődött, amikor az amerikai légierő Afganisztánt bombázta.
Saron kormánya nyilvánvalóan ki akarta használni az afganisztáni hadjáratot, hogy elterelje a figyelmet saját palesztinai hódításairól. Miközben Közép-Ázsia sivatagaira figyelünk, miközben Amerika frászt kap a borítékokban küldött fehér poroktól, miközben a segélyszervezetek nem bírnak az éhező afgánok tömegeivel, s miközben az angol-amerikai hadiflotta blokád alá veszi a fontosnak tűnő iraki vagy szíriai helyszíneket, nos, addig az izraeliek elragadják a maradék Palesztinát is, és kiradírozzák Krisztus emlékét a saját szülőföldjén.
Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy valamennyire az izraeliek keze is benne van a szeptember 11-ei eseményekben. Az Egyesült Államokban Izrael támogatói keményen szorgalmazták az afganisztáni és a többi háborút. Talán elképzelhetetlen, hogy a tornyok éppen azért dőltek le, és Afganisztánt éppen azért bombázták, hogy Saron megkapja a soha vissza nem térő lehetőséget a Végső Megoldásra? Az amerikai tömegmédia megindította az arabellenes és általában rasszista szólamok újabb hullámait. Bush elnök azonban azonnali izraeli visszavonulást követelt. Szóban. Az USA első embere semmit sem tett.
A szolidaritási menet a nagytemplom után átvonult Bét Dzsallába, Betlehem testvérvárosába. Bét Dzsalla két kórházát találat érte, s a vaktában lövöldöző izraeliek tíz embert öltek meg. A gyászoló családok ott álltak a templomkertben, és halottaik fényképeit szorongatták. Különösen megindító volt Rania Eliasz sugárzó szépsége, azé a húszéves lányé, akit saját hálószobájában ölt meg az izraeliek lövedéke. Éppen modellt ült a fényképésznek. Abban a fehér menyasszonyi ruhában, amelyben most eltemették.
Egy ellenőrzőpontnál egy nagydarab, barna bőrű keleti zsidó taxis vette föl Samirt. „Egész életemet az arabok között töltöttem. A feleségem is azt mondja, hogy lélekben én arab vagyok. Nekünk együtt kell élnünk. De most, hogy folyik ez a háború, nincsenek turisták, nincs jövedelem és nincs remény. Jeruzsálem és Betlehem együtt áll vagy együtt bukik.” Mondta a taxis. Hát igen, a hivatalos agymosás ellenére a vízválasztó mindkét oldalán hallgatólagos megértés uralkodik: a Szentföldet nem lehet megosztani. Mindannyiunknak egyenlőnek kell tekintenünk mindkét részét. Van itt elég hely imádkozni, játszani és olajfát nevelni. A tankoknak viszont el kell tűnniük az Izrael és Palesztina közé húzott mesterséges határral együtt.
(9. Konvoj Betlehembe, Convoy to Betlehem)