Egy kis szünet után - mert olykor azért babázni is kell
- jöjjön a tizedik Samir-történet.
A betlehemi Születés Temploma már egy hónapja ostrom alatt állt. Ám a húsvét meghozta a maga csodáját, amelyet ezúttal ISM-nek hívtak. Az International Solidary Movement, azaz a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalom aktivistái Palesztinába érkeztek. Ifjú európaiak és amerikaiak, férfiak-nők vegyesen eljöttek ide, Betlehem és Hebron zöld hegyei közé. Zűrzavaros időkben érkeztek: az izraeli vezetők aprólékos tervet dolgoztak ki a palesztinok elűzésére és kiirtására, és az árja Németországhoz hasonló tiszta zsidó állam megteremtésére. Ezek a fiatalok veszélyben élnek, elugrálnak a mesterlövészek golyói elől, s ott maradnak a védtelen falvakban a parasztokkal. S bár néhányuknak zsidók a szülei, elvetik a cionisták által szorgalmazott, „csak zsidóknak”-féle szeparatista terveket. Küzdenek az egyenlőségért.
Amikor az izraeli hadsereg berontott Betlehembe, több mint kétszáz helybéli keresett menedéket a templomban. A Születés Temploma Kr. u. 325-ben épült, a Szentföld három nagy keresztény építménye egyikeként. Csak ez maradt fönn. Ám a zsidókat nem érdekli a templomok szentsége. Bár ebben a tekintetben nem egységes a véleményük. Kook rabbi cionista tanítványainak szent meggyőződésük, hogy az összes templomot minél előbb le kell rombolni, s azután következhetnek a mecsetek. Számukra a kereszténység eltüntetése még a palesztinok kiűzésénél is fontosabb feladat. Tradicionalista ellenfeleik viszont úgy vélik, hogy nem kell elsietni ezt a dolgot, mert majd úgyis elintéz mindent a bosszúállás zsidó Messiása, csak ki kell várni, hogy eljöjjön. A nem vallásos zsidóknak meg egyszerűen minden mindegy. Így aztán a zsidó hadseregnek semmiféle morális problémát nem okoz körülzárni a templomot.
Negyven ottani pap és szerzetes maradt a templomban, valamint kétszáz menekült. Az izraeliek egy teljes hónapon át nem engedték, hogy bárki is vizet vagy élelmiszert vigyen az ostromlottaknak. Az emberek éheztek, és bizony többen éhen haltak. Az ősi szent helyet a hullák és az elgennyesedett sebek bűze töltötte be. A templom körül távcsövekkel és kamerákkal fölszerelt mesterlövészek álltak lesben, és azonnal tüzeltek minden mozgó alakra. Még az ostrom megindítása előtt agyonlőtték a kórista fiút, Johnnyt.
A CNN varázstükrében ez a régi-régi templom is átváltozott, s lett belőle „az a hely, ahol egyes keresztények szerint Jézus született”. A menekültekről azt mondták, hogy „terroristák”. A szerzetesek „túszokká” változtak e mesében. Az ostromlottak jajkiáltását pedig nem közvetítette az izraeliek által irányított nyugati média.
És ebben a reménytelen helyzetben lépett közbe az ISM. A két tucatnyi önkéntes két csoportra oszlott: az egyik csoport elterelő hadműveletet indított, s miközben az elképedt izraeli katonák elkezdték kergetni őket, a másik társaság nekiiramodott, és el is érte a templom kapuit. Amikor a cionizmus eltűnik a színről, e bátor fiatalok nevét kőbe vésik majd a szent hely falán.
Az elterelő hadműveletet végrehajtó csoport tagjait letartóztatták, mivel elkövették azt a bűncselekményt, hogy húsvétkor élelmet vittek a templomban éhező menekülteknek. Első lépésként a férfiakat elkülönítették a nőktől, és a törvénytelen zsidó település, Ecion börtönébe zárták őket. A nőket Jeruzsálembe vitték, aztán bíróság elé állították, és kitoloncolásra ítélték őket. A börtönbe vezető úton az angol lányok leugrottak a rabszállító kocsiról, és elfutottak.
Megmutatták, hogy milyen nagy dolgokat képes végrehajtani egy erőszakmentes és humanitárius akció még az izraeli megszállás brutális körülményei között is. Amikor Samir ezeket a sorokat írja, az emberek még mindig fogságban vannak az elfoglalt Hebronban. Nem követtek el bűncselekményt Izrael területén, mégis kitoloncolásra ítélték őket. Tíz évig nem léphetnek Izrael területére. Egyenlőséget követeltek zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt, Palesztina egész területén.
Az akció lényege valahogy nem akart eljutni az európai és az amerikai nagyközönséghez. Nem meglepő. Sajnálatos. Azt viszont már egyáltalán nem sajnálja a szerző, hogy az ostromzárat áttörő kölykök egyike az ő fia volt.
(10. Az utolsó akcióhősök, The last action heroes)