Jókora kihagyást követően egy újabb Izrael Samir-történettel jelentkeznék, immáron a tizenkettedikkel.
Nyári szünet van, vagy mi a fene, úgyhogy most már remélem több időm lesz írni.
Jöjjön egy nagyon szomorú kis "mese"
:
A Jeruzsálembe vezető útért súlyos harcok folytak az 1948-as palesztinai polgárháborúban. A síkság cionista zsidói elfoglalták Jeruzsálem virágzó nyugati felét, és megkaparintották a semleges zsidó területeket is. Etnikai tisztogatást rendezve elűzték a nem zsidókat, a helyi zsidókat pedig gettókba terelték. Amerre csak haladtak, a földdel tették egyenlővé a palesztin falvakat. A harcok 1948 áprilisában fejeződtek be (ahogy T.S. Eliot mondta, április a legkegyetlenebb hónap), Izrael május 15-én kinyilvánította függetlenségét.
A halálnak sok neve van. A palesztinok Deir Jasszinnak hívják. 1948. április 9-én éjjel az Ecel és a Lehi zsidó terrorista csoport rátámadt a békés falura, és lemészárolt mindenkit, férfiakat, nőket és gyermekeket. Az író most nem akarja föleleveníteni a levágott fülek, a fölmetszett hasak, a megerőszakolt nők, a fölgyújtott férfiak, a kőfejtőbe hajigált hullák vagy a gyilkosok által rendezett diadalmenet véres történetét. Lényegét tekintve minden tömegmészárlás egyforma. A Deir Jasszin-i vérengzést azonban különlegessé teszi három mozzanat.
Egy: itt rengeteg a dokumentum és a szemtanú. Kimerítő jelentéseket írtak az eseményről. Ez csupán az egyik palesztinmészárlás volt a sok közül, melyeket a zsidók követtek el az 1948-as háborúban, de a többi nem kapott ekkora figyelmet.
Kettő: a Deir Jasszin-i mészárlásnak végzetes következményei voltak. A szörnyű hír hallatán tömegesen menekültek el az emberek a környékbeli palesztin falvakból, s így a zsidók nyugat felől zavartalanul közelíthették meg Jeruzsálemet. A menekülteket mind a mai napig nem engedték vissza.
Három: a gyilkosok karrierje. Az Ecel és a Lehi bandák két parancsnoka, Menahem Begin és Jichak Samir később Izrael miniszterelnöke lett. Egyikük sem mutatott semmiféle megbánást, s élete végén Begin olyan házban élt, ahonnan szép kilátás nyílt Deir Jasszinra. Semmi nürnbergi bíróság, semmi megtorlás és semmi bűnbánat. Csak virágokkal telehintett út egészen a Nobel-békedíjig. Begin büszke volt erre a hadműveletre, és a gyilkosokhoz írott levelében gratulált nekik a hazafias kötelesség teljesítéséért. A hadműveleti parancsnok, Júda Lapidot szintén nagy karriert futott be. Begin az oroszországi zsidók Izraelbe kivándorlását szorgalmazó kampány vezetésével bízta meg.
Deir Jasszin a világ elé tárta a cionista taktika minden elemét. Miután fény derült a tömeggyilkosságra, az izraeli vezetés az egész gaztettet ráfogta az … arabokra. Dávid Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke kijelentette, hogy arab martalóc bandák hajtották azt végre. Aztán, amikor ez a változat megdőlt, a zsidó vezetők megpróbálkoztak a kármentéssel.
Bocsánatkérést intéztek Abdallah emírhez. Ben Gurion nyilvánosan elhatárolta magát és kormányát a mészárlástól, és kimondta, hogy a gaztettet szakadár terroristák követték el. A zsidók szerint a terroristák megkapták méltó büntetésüket. Meg. Gondolta magában Samir. Büntetésből a legmagasabb állami pozíciókba helyezték őket.
Alig három nappal a mészárlás után a terrorista bandákat beolvasztották a kiépülő izraeli hadseregbe, s egy általános amnesztia eltörölte a bűneiket. Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Először letagadnak mindent, azután bocsánatot kérnek, majd jön a megkegyelmezés és az előléptetés. A Saron által vezetett alapegység egy Kibja nevű faluban házakat robbantott fel a lakókkal együtt, majd lemészárolt körülbelül hatvan férfit, nőt és gyermeket. Miután fény derült a gyilkosságra, Ben Gurion miniszterelnök arab martalóc bandákra fogta az egészet. Amikor ez nem jött be, elkezdte az arab zsidókat hibáztatni. Ugye ismerős? Saron számára a büntetés a miniszterelnöki poszt lett. Úgy lehet valakiből a legkönnyebben miniszterelnök, ha előzőleg tömegmészárlást hajt végre???
Ugyanez ismétlődött meg a Kafr Kasem-i mészárlás után, ahol az izraeli katonák felsorakoztatták és legéppuskázták a helybéli parasztokat. Egy év sem telt bele, és a tettesek már szabadlábon voltak. A gyilkosok parancsnoka az Israel Bonds főnöke lett.
Most, ötven év elteltével (Samir 2001-ben írta ezt a cikket) a zsidó elit elhatározta, hogy ismét megpróbálja revízió alá vetni a Deir Jasszinban történteket. A történelemhamisításban élen járó amerikai cionista szervezet, a ZOA (Zionist Organization of America) az amerikai adófizetők pénzén kiadta a Deir Yassin: History of a Lie (Deir Jasszin: egy hazugság története) című brosúrát. Egyszerűen figyelmen kívül hagyták a túlélők, a Vöröskereszt, a brit rendőrség, a Zsidó Cserkészek és más zsidó megfigyelők beszámolóit, akik ott voltak a mészárlás helyszínén.
Ám akadnak még igaz emberek. Létezik egy Deir Jasszin Emlékbizottság, amely küzd az emlékek meghamisítása ellen. Könyveket ad ki, találkozókat szervez, s azon munkálkodik, hogy emlékművet állíttasson a tömeggyilkosság helyszínén. Ezt meg kell tenni még azelőtt, hogy Deir Jasszin és a szomszédos falvak túlélő leszármazottai visszatérnek a menekülttáborokból apáik földjére.
( 12. Április a legkegyetlenebb hónap, April is the cruellest month)