Szerző: Zsolti Dátum: 2013.07.10. 16:06
Samir-morzsák, 14. fejezet:
Van egy Birim nevű falu. Már ötven éve halott. Romhalmaz. Nem háborúban pusztult el. Keresztény lakóit jóval az 1948-as háború után üldözték el. Azt mondták nekik, jobban teszik, ha biztonsági okokból egy-két hétre eltávoznak. A házaikat felrobbantották, a templomukat pedig szögesdróttal vették körül. A birimiek a legfelsőbb bírósághoz és a kormányhoz fordultak. Nem használt semmi. Így aztán ötven éve élnek már a szomszédos falvakban, s vasárnaponként visszatérnek meglátogatni a templomot. Földjeiket a környékbeli zsidók sajátították ki.
Az izraeli hadsereg megérkezése előtt ebben a faluban keresztény földművesek éltek muszlim uralom alatt, és teljes békességben két szomszéd falu, Nebi Josa muszlim és Szafed zsidó lakóival. Ezek az együttélések szertefoszlatják a „rettenetes” iszlámmal szembenálló „zsidó-keresztény” civilizáció mítoszát. Ez a mítosz alkotja az alapját a keresztény cionista mozgalomnak. Lelkes támogatói között ott találjuk Ariel Saron egyik jó barátját, G. W. Busht is.
A New York Times Izrael-barát tollforgatói gyakran idézik a dzsihád vérfagyasztó jelmondatait, hogy bizonyítsák az iszlám kegyetlenségét. Egy felsőosztálybeli zsidó hölgy, Barbara Amiel, aki a médiamágnás Conrad Black felesége, a „kirekesztő” iszlámról és a zsidó „mértéktartásról” írogat. A gyűlölet felszítása érdekében az izraeli lobbi mindent megpróbál bevetni. Manapság hollywoodi producerek propagandafilmeket gyártanak a borostás képű muszlim terroristákról. A Keresztény Cionista Kongresszus meghirdette „Palesztina keresztényeinek megvédését a muszlim üldöztetéssel szemben”.
Egy e-mail érkezik az író laptopjára, ezúttal Gázából. Alison Weir amerikai hölgy írt neki: „… a palesztinok élete túl szörnyű ahhoz, hogy racionálisan lehessen írni róla.” Óriási hazugsággal állunk szemben, amely belegázol a muszlimok becsületébe, s amelynek most már véget kellene vetni.
Ha a keresztény cionistákat Krisztus is érdekli, nem csak Cion, akkor jobb, ha tudják, hogy a zsidók és a muszlimok mit éreznek Krisztus iránt. Rami Rozen így jellemzi a zsidó hagyományt a Haarec című izraeli napilapban: „A zsidók ma ugyanolyan érzelmekkel viseltetnek Jézus iránt, mint a IV. században vagy a középkorban… Nem félelem ez, hanem gyűlölet és megvetés.” „A zsidók évszázadokon át eltitkolták a keresztények előtt Jézus iránti gyűlöletüket, s ez a hagyomány ma is folytatódik.” „Jézus undorító és visszataszító”, jelentette ki egy jelentős mai zsidó vallási gondolkodó. „Ez az undor a mélyen vallásos zsidóktól terjedt át a szélesebb izraeli publikumra”, tette hozzá Rozen.
Samir a mai napig emlékszik arra, hogy az öreg zsidók hogyan köptek egyet, ha keresztény templom mellett mentek el, és hogyan átkozták a halottakat a keresztény temető mellett elhaladva.
Tavaly a legnagyobb izraeli képes újság, a Jedihot Aharanot különkiadása megjelentette a középkorban összeállított anti-Evangélium, a Toledoth Esnu szövegét. Ha az Evangélium a szeretet könyve, akkor a Toledoth a Krisztus-gyűlölet könyve. Ennek a könyvnek a hőse Júdás. A Toledoth szerint Jézus bűnben fogant, csodatételei hókuszpókuszok voltak, feltámadása pedig színtiszta csalás.
Joseph Dan, a jeruzsálemi Héber Egyetem zsidó miszticizmusprofesszora ezt írta: „… a zsidó apologéták szeretik a rómaiakat hibáztatni a történtekért. De a középkori zsidó egyáltalán nem akarta áthárítani a felelősséget. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Jézust meg kellett ölni, és büszke is volt arra, hogy megölette Jézust. A zsidók gyűlölték és lenézték a keresztényeket.”
Az izraeli zsidók még ma is a megvető és „pusztuljon a neve” jelentésű Jesu névvel illetik Jézust a Jesua elnevezés helyett. Hasonló szójátékkal az Evangéliumot „Avon Gilaion”-nak, vagyis A bűn könyvecskéjének nevezik. Szóval, a keresztény cionisták barátai ilyen nemes érzelmekkel viseltetnek Krisztus iránt.
És mi a helyzet a muszlimokkal? Nos, ők tisztelik Krisztust. Ábrahám, Mózes és Mohamed mellett őt is Isten Hírnökének tekintik. A Korán több fejezete is elbeszéli Krisztus történetét, szentséges anyjára is csodálattal tekintenek. A muszlim hagyomány ezt mondja a próféta nevében: „Nem tiltjuk meg neked, hogy higgyél Krisztusban; ezt megparancsoljuk neked.” A muszlimok tisztelik a Jézus életéhez kötődő szent helyeket is. Jézust a muszlimok (és a protestánsok közül is sokan) nem tekintik istennek, de azt vallják, hogy ő a Messiás.
Valakinek meg kellene állítania az Izrael támogatói által működtetett gyűlölködés-körhintát. A „zsidó-keresztény” kódnyelvet arra használják, hogy igazolják vele a birimi templom körül a szögesdrót és Betlehem körül a tankok jelenlétét. A mai zsidóknak még mindig Krisztus-komplexusuk van.
Samir szerint a keresztény cionisták többsége egyszerű, félrevezetett lélek, jó szándékú, de kevés ismerettel rendelkező ember. Azt hiszik, hogy „a zsidókat támogatják”, pedig csak a kereszténygyűlölet szellemét erősítik a zsidóságon belül.
Izraelben máglyára vetették az Evangéliumot, és széles körben terjesztik az Evangélium-ellenes irodalmat. Az új keresztényellenes törvény értelmében a keresztény hit minden hirdetőjét bebörtönözhetik. A Szentföldön az izraeli régészek a föld színéről is igyekeznek eltüntetni a keresztény szent helyeket és emlékeket.
Samir végszavai: „Zsidó testvéreimnek pedig ezt mondom: a középkorú zsidók meggyőződése nem kötelez minket semmire. Minden zsidó maga döntheti el, hogy a nem zsidók elpusztításáért imádkozik, vagy pedig elfogadja a Szentföld áldását.”
( 14. Galilea virágai, Galilee flowers)