Már reagált, úgyhogy megírtam, tehát ti is megkaptátok.
Történet egy holohihetetlen napról.
Akik ismernek, azok tudják, hogy írásban általában nem esik nehezemre megtalálni a megfelelő szavakat arra, hogy elmondjam amit gondolok. Most viszont némileg nehezen tudok belekezdeni ebbe a jegyzetbe. Elmondhatnám a dolgokat pontosan úgy, ahogy megtörténtek mindenféle kommentár nélkül, de arra egy agyatlan médiarobot is képes lenne, én meg ennél azért többre tartom magam. Elmondhatnám a véleményemmel együtt az esetet, de úgy érzem, túl sokan értenék félre. Úgyhogy talán legjobb lesz, ha magamról beszélek először, hogy az embereknek legyen esélyük megérteni, mit akarok mondani, ha utána még mindig meg akarnak majd sértődni, akkor az már az ő bajuk lesz. Mindazonáltal kérek mindenkit, hogy ahogy én is megpróbálom mindenki álláspontját megérteni a cikkben, úgy a kedves olvasók is igyekezzenek megértéssel viseltetni irántam.
Én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója vagyok, aki nagyon ritkán, Zsolti és Rigó Tamás barátaim ajánlására felnéz a kuruc.info oldalára. Ott láttam ezt a cikket, amely arról szólt, hogy a Pázmányon be akarják vezetni a kötelezően teljesítendő „Holokauszt és története” című tantárgyat. Az egész egyetemen. Én felháborítónak tartom, hogy valakinek a szakképzését ilyen oda nem illő, és általában értelmetlen tárgyakkal szakítsák meg, úgyhogy úgy gondoltam eleget teszek a cikkben közölt meghívásnak és elmegyek a sajtótájékoztatóra. Ott a Pázmány második emeletén, a díszterem előtt derült ki, hogy valójában kellene egy sajtóorgánum, amelynek a küldöttjeként odamentem. Ilyen médium természetesen nem volt, viszont nagyon szerettem volna bemenni, úgyhogy úgy gondoltam, hogy húzok egy merészet, és beírom a kurucinfo.hu-t. Igen, helytelenül van írva, mert, mint mondtam, ritkán látogatom az oldalt, de olybá’ tűnt ez senkinek nem tűnt fel odabent.
Felmerülhet a kérdés a kedves olvasóban, hogy miért csak ritkán böngészem az oldalt, amelynek önkényesen az „alkalmazottjává” neveztem ki magam. Nos, ennek több oka is van, de talán a legfontosabb a cikk szempontjából, hogy én nem tagadom a Holokausztot. Nem mintha azt gondolnám, hogy valóban megtörtént, de a társadalmi stabilitás szempontjából jobb, ha mindenki egyetért a kérdésben. Jelenleg pedig úgy vélem a többség úgy gondolja, hogy volt Holokauszt, úgyhogy én is. Azt sem mondom persze, hogy a Holokauszt nem történt meg, amit mondok az az, hogy az egész történelem nem megismételhető eseményekre épül, ezáltal a történelmi „tények” hitelességét megkérdőjelezni gyerekjáték, hisz azok végső soron mindig emberekre épülnek, az emberek pedig hazudhatnak. Mind a „holohívő”, mind a „holotagadó” oldalon. Én a magam részéről nem érzek rá kötelességet, hogy eldöntsem, melyiknek van igaza, mert őszintén szóval szerintem az egész világtörténelem majdhogynem lényegtelen.
Most azt kérdezheti az ember, hogy ha ennyire minden-mindegy elveket vallok a történelemmel kapcsolatban, akkor mi vett rá arra, hogy elmenjek a sajtótájékoztatóra. Egyrészt én, és azok a (holokausztot egyébként elfogadó) barátaim, akikkel beszéltem erről, mind érthetetlennek tartjuk, hogy miért kell valakinek a szakképzését egy ilyen tárgyal terhelni. Még ha el is fogadjuk, hogy a holokauszt megtörtént (ahogy a katolikus egyház is elfogadja, ami később fontos lesz), akkor is el kell ismernünk, hogy bár az az egyik legsötétebb fejezett az emberiség történetében, de ennyi, és nem több. Vannak még legalább ennyire sötét foltok a történelemkönyvek lapjain. Sőt igazából bármelyik szempontból is tekintjük a Holokausztot, még a „hivatalos” történelemben is lehet találni mészárlásokat, amelyek számszerűleg szörnyűbbek voltak, mint a Holokauszt. A tatárjárásban több magyar állampolgár (már amennyire a XIII. században beszélhetünk állampolgárról) halt meg, mint a Holokausztban, Mao Ce-tung kulturális tisztogatásába pedig több egyfajta szubkulturális csoportba tartozó halt meg. (Kategorikusan elutasítom, hogy a modern zsidóságot népnek hívjam, úgyhogy ebből a szempontból nem hozok példát. Valószínűleg nem tartana sokáig, ismerve az ázsiai diktátorok vérszomját.) Amúgy persze jó kérdés, hogy az ekkora tömegmészárlásokat milyen erkölcsi alapon lehet egymással alá-fölérendelt viszonyba állítani.
Jó-jó, de akkor mivel magyarázzuk azt a tényt, hogy mégis csak ezt az egy dolgot emelték ki az egyetem atyjai, hogy kötelező módon tanítsák a diákoknak? Innentől kezdve tényleg nagyon sok megértésre lesz szüksége a kedves olvasóknak főleg akkor, hogyha már Holokauszt tényét se fogadja el. De ettől megint tekintsünk el, posztulátumunk szerint a Holokauszt megtörtént, mert a Katolikus egyház így gondolja. Ez pedig azért fontos, mert a Pázmány egy katolikus egyetem, így kutya kötelességük a hivatalos katolikus nézeteket vallani. Azt a tényt, miszerint az összes általam felsorolt (vélt vagy valós) történelmi sorscsapás közül az, amelyiket ma Magyarországon legjobban megkérdőjeleznek, a Holokauszt, talán nem kell külön bizonygatnom a Kurucinfó olvasóinak. Viszont hogyha történelmi tényként kezeljük a holokausztot, akkor nyilvánvaló, hogy nem akarhatjuk, hogy megismétlődjön, hisz az Isten az emberi élet védelmére szólította fel a híveket. Az is belátható, hogyha egyesek megkérdőjelezik, hogy a borzalom egyáltalán végbement, akkor nagyobb az esélye annak, hogy másodszor is bekövetkezik. És ebből már következik, hogy ha el akarjuk kerülni, hogy még egyszer ilyen bekövetkezzen, akkor minden erőnkkel azon kell lenni, hogy az emberekbe belevéssük, milyen borzalmas volt az első ilyen alkalom. A Pázmány, mint egyetem, pedig nem tehet mást ennek az érdekében, mint azt, hogy oktat. És ez történt. Legalábbis aszerint, amit elmondtak a sajtótájékoztatón. (Én, amit ott elmondtak, azt igaznak fogom venni, mert nincs elég tudásom ahhoz, hogy érdemben megkérdőjelezzem. Mindenki más alkalmazzon olyan kritikát, amelyet szeretne.) A Pázmány rektora felkereste a Tel-Avivi egyetemet, hogy segítsenek, akik nyilván, mint az eset áldozatainak a leszármazottai, szívesen eleget tettek ennek a kérésnek, amely így egy szeptemberben induló órában realizálódott. Remélem megértették azt, hogy ez az egyetem szempontjából egy olyan lépés, amely teljességgel koherens azzal a világlátással, amelyet az egyetem magának akar vallani. Az egyetem szabályzatában pedig benne van, hogy a diákoknak tolerálniuk kell a katolikus értékrendet, így hát az ezzel járó pluszórákat is. Így amíg csak a katolikus egyetemeken van ilyen óra, addig én meg tudom érteni, hogy miért akarják ezt. Remélem a kedves olvasók is.
Jó, de attól, hogy intelligens ember módjára megérjük az egyetem motivációját (és jóhiszeműen elhisszük, hogy ez az egyetem motivációja, és nem másé), attól egyet kell-e értenünk vele? Egy lópikulát. A tény, hogy valakinek a szakképzésébe általános műveltséget adó tárgyat raknak, az szimplán frusztráló, hogyha viszont egyszerűen lecserélik a szaktárgyait, az már felháborító. Hogy itt melyik a helyzet, az számomra nem volt teljesen világos, mert nem ismerem az egyetem tanmenetét, de olybá tűnt a magyarázatból, hogy az előbbi eset forog fenn. De még akkor sem fér a fejembe, hogy minek terhelni a szerencsétlen diákokat ilyen maflaságokkal. Mármint bárki, aki vitatkozott már a Holokauszt témájában (bármelyik oldalon), az rájöhetett, hogy egy bizonyos kor után már nem nagyon változik az ember véleménye ebben a kérdésben. De még ha változhatna is komolyan attól tartanak a Pázmányosok, hogy az ő tanitványaik közül kerül ki a következő szélsőjobbos vezető? Akkor az nagyon kevés bizodalmat mutatna a saját maguk által terjesztett eszmerendszerben, hiszen katolikus ember nem állna neki másokat mészárolni, márpedig elvileg azt mondták, hosszútávon ezt akarják elkerülni. (Illetve az ezzel járó előítéleteket, amik szintúgy alapból szembemennek a katolikus tanokkal, tehát elvileg már most is erre nevelik a diákjaikat.) Az sem tetszik, hogy én, mint értelmes ember el tudom fogadni, ha valaki máshogy gondolkodik a történelemről, mint én. Nem ettől, nem fogok egyetérteni a Holokauszt tagadókkal, de megtisztelem a véleményüket azzal, hogy nem nyomok le a torkukon olyan dolgokat, amik nekik nem esnek jól. (Azonban ezt nem tudom igazi érvként felhozni, mert a Pázmány előre deklarálta, melyik értékrend szerint okít, az ott tanulók pedig ezt elfogadták, szóval innentől az ő bajuk.) Családomból utoljára édesapámnak kellett külső okokból szakmáján kívül eső tárgyat (politikai gazdaságtant) kötelezően tanulnia mérnökként, aminek marxista tanait akkoriban legalább annyira elfogadtak, mint ma a Holokausztot, és most mégis rossznak tartjuk, hogy ilyen ideológiailag túltöltött tárgyat kell tanulniuk. Hisz nem is kell kimondanunk, hogy a holokauszt nem történt meg, elég ha megengedjük a feltételezést, hogy talán nem igaz, és akkor egy ilyen tárgy már is egy teljes ideológiai agymosás. (Ez megint nem érv a konkrét esetünkben, mert a Pázmányban közlik veled, hogy a képedbe fogják tolni az ideológiájukat. Ami szerintem fair.) Most az, hogy a holokausztot jelenleg tényként kezeljük, a véleményem szerint jobban függ az aktuálpolitikai helyzettől, mint a valódi bizonyítékoktól. (Mondtam már, mennyire nem szeretem, ha a történelmet tudományként merészelik emlegetni? Nagyon.)
Úgy hiszem, még gyorsan néhány szóban kitérek magára a sajtótájékoztatóra, mármint arra, hogy hogyan zajlott, mert azt, hogy mit mondtak, már lényegében kifejtettem. Szóval megérkeztem a helyszínre a Szent II. János Pál pápa díszterem elé, és ott volt egy asztal, ahol a beléptetést végezték. Ott vettem észre, hogy az előttem jövő hölgytől megkérdezték, hogy melyik médiumnak dolgozik. Hát én ugye nyilván semmilyennek, úgyhogy azonnal kellett egy új tervet készítenem. Gyorsan elsomfordáltam, és átgondoltam a helyzetem, majd gondoltam, hogy mivel nagyon érdekel, hogy mivel tudják megmagyarázni ezt a szerintem gyalázatos tervezetet, ezért bemondom a kurucinfót (helytelenül, de ez senkinek nem tűnt fel), és akkor bejutok, mert láthatóan nem kellett mást tenni, mint egy sajtóorgánum nevét bemondani. Egyéb ellenőrzés nem volt. Beengedtek, és odabent megkérdezték, van-e nálam önvédelmi fegyver. Először azt hittem, hogy ez a kurucinfónak szól, de mindenkitől megkérdezték. Miután legyőztem a kísértést, hogy azt mondjam a kérdésre, hogy a józan eszem, és leellenőrizték, hogy táskámban lévő számológéppel sem lehet megzavarni a Moszad-csapatok kommunikációs egységeit, békén hagytak. Aztán megjelent előttem valaki, akit addig héberül halottam beszélni, és öltönyt viselt, úgyhogy azt hittem Ilan Mor az. Megkérdezte honnan jöttem, és miután kiderült, hogy a kurucinfótól, érdeklődött, nincs-e kedvem interjút adni. Gondoltam most már sokkal nagyobb pácba úgyse kerülhetek, úgyhogy csapassuk. Elég semmilyen interjú volt, ahol próbáltam végig őszintén válaszolni, az utolsó kérdésük lehetett talán egy kicsit csapda, miszerint: nem gondolom-e, hogy az provokáció, hogy a kurucinfó delegál valakit erre az eseményre. Én meg az mondtam, hogy egy kulturált ember jelenléte sehol sem lehet provokáció. Jó kérdés, hogy mivel aznap zárthelyiztem, ezért a rojtos Beatles pólómban, a három napja mosatlan hajamban, és a napos borostámban mennyire tűntem kulturált embernek 30 óra ébrenlét után, de ez talán nem fontos. Az interjú céljára leültettek a székre, ahonnan a legrosszabb lesz a kilátás az előadókra, de ez nem zavart, mert langaléta gyerek vagyok, és amúgy sem nézni akartam őket. (Meg őszintén hiszem, hogy lehetett akár véletlen is. Kb. 20% esélyt adok rá. És a többi sajtós nyugodt lelkiismerettel ült át az egyik helyről a másikra, így lehet, hogy nekem is szabad lett volna. Bár engem leültettek, őket nem.) Utána beszéltek egy csomót az előadók aztán kérdeztünk néhányat. (Én kettőt is, az azokra kapott válaszokat beépítettem a cikkbe) Végül hazamentem írtam a kurucinfónak, hogy mit csináltam, hisz elvégre azért végső soron ők járhatnak igazán pórul azzal, ha mindenféle senkiházi jöttmentek az újságíróiknak adják ki magukat. Teljesen nyugodtan megbeszéltük a dolgot, és megígértem, hogy ha már kurucinfós voltam, akkor írok oda egy cikket.
Hát wordben jobban néz ki. És van benne egy hiperhivetkozás amit itt nem volt kedvem megcsinálni külön, mert úgy is tudjátok melyik cikkre gondolok.
Szerző: Zsolti Dátum: 2015.05.29. 14:28 
Bár ha a nevedet vállaltad (amit még mindig nem tudunk), akkor mindegy is kb.
Oké,zavaros volt a kérdés (én sem tudtam volna jobban),de ennél értelmesebben nem lehet körbeírva feltenni ezt a kérdést.
