egy nagyon szép vélemény a vereség alatt:
A magyaroknál minden megvolt: belőtt haj, tetkók szép számmal, gól utáni szívecske kimutatás, a legújabb Nike csuka és természetesen az újgazdag apuci, anyuci illetve mű-barátnő a lelátón, kik feltétlen szeretetükről és támogatásukról biztosítják nap mint nap a következő sztár-NB1-es generációnkat. Úgy elvertek barátságos meccsen az olaszok, hogyha lenne egy kis önkritika, akkor két út közül lehetne választani: vagy abbahagyom vagy elkezdek mostantól rohadtul edzeni, hátha lesz még belőlem valami. Bár már késő ugye.
Amíg az akadémiák 99,9%-a újgazdag és azért adja be oda a gyereket, mert megteheti, mert akkor valaki, addig esélye sincs a magyar futballnak a felemelkedésre. Akiket a 2000-es évek elején elkezdtek képezni, hol vannak? Akiket tegnap láttunk, azok az akadémia, a gazdag "urambátya" rendszer torzszülöttjei.
Se munka, se alázat, se szív. A rák sem kíváncsi ezekre évek múlva, én nem akarom többet arcpirító vereségek után elénekelni a Himnuszt. Elég ebből a porhintésből, a közpénzek, az én pénzem feneketlen kútba való öntésétől.. Vajon milyen pofon kell ahhoz, hogy felébredjen királyunk és holdudvara? Mert úgy néz ki, hogy Feröer, Andorra, az olasz u21 pofon nem elég.
Még, még, még, még, még, ennyi nem elég.
