Szerző: bence Dátum: 2018.05.05. 10:56
Szerintem nem kell minden dolog mögött valamit sejteni, a csávó szimplán egy suttyó, amit példáz egy komment is, Kele János blogger posztja alatt az esettel kapcsolatban. Idézem:
"Elmesélek egy történtetet erről az "emberről".
U17, NB2, RTK - BKV Előre. Én a hazaiak jobbhátvédje, ő a vendégek edzője.
Ellenfél járatja hátul a labdát, beragad az egyik védő lába alá a labda, én hátulról flegmán, mint egy tizenéves suhanc, megszólalok "az mi csel". Kb. pont ennyi eszem volt ekkoriban, de ez most mindegy. Járatja tovább a labdát a BKV. Újból beragad a labda egy játékos labda lába alá, én újból, "az komoly csel, megint". Erre a 40 éves, 25 éves szakmai múlttal rendelkező, "edző" és "pedagógus" elkezd nekem magyarázni a kispad mellől: "mit magyarázol hülyegyerek?! mit okoskodsz?! bemegyek és úgy orrbaváglak, hogy elfekszel" Én először elborzadtam, aztán kicsit meg is ijedtem, nyilván, mikor nekiáll fenyegetni egy 15 évest egy 40 éves ember, ez érthető reakció. Leplezve a félelmem, és mivel nem is akartam balhéba bonyolódni vele, csak elmosolyodtam és nem mondtam semmit. Legnagyobb meglepetésemre az ürge úgy felk.ta magát a mosolyomon, hogy elindult a pályára befelé és elkezdett ordítani, hogy "gyere ide te hülyegyerek, szájbaváglak, mit mosolyogsz, én ennyi idősen...stb..."
Én, miközben jobbhátvédból szépen lassan balhátvéddé avanzsáltam ijedtemben, szóltam a sporinak, hogy ez az ember bejött a pályára, hogy megverjen. A bíró odament, leküldte a pályáról és felküldte "a lelátóra". Ő elindult, de előbb életveszélyesen megfenyegette a bírókat. A lelátó az RTK kisebbik pályáján kb. egy korlátot jelent, 70 centire a pályától már gyakorlatilag a lelátón vagy. Ameddig odáig elért a pályát megkerülve, végig az anyámat szidta, és azt mondta, hogy meccs után számolunk. Leírom újra, 15 éves voltam, ő 40 és hozzá sem szóltam (még). De a java még csak most következett.
Ahogy felért a lelátóra, összeakaszkodott apámmal, aki kérdőre vonta (nyilván nem irodalmi stílusban), hogy mégis milyen jogon fenyeget meg egy 15 éves játékost. Erre a csávó csak kurvaanyázással, ökölrázással és újabb fenyegetőzéssel felelt, majd elkövette a legeslegdurvább dolgot, amit valaha láttam futballpályán:
A LELÁTÓRÓL ELKEZDTE HERGELNI A CSAPATÁT ELLENEM.
Komoly kérdés: láttatok valaha ilyet?! Az ember, aki elvileg 15 éves gyerekek szakmai és mentális fejlődéséért felel, arra bíztatta a játékosait, hogy rúgjanak fel, "leckéztessenek meg", mindössze azért, mert én kétszer odaszóltam, meg egyszer elmosolyodtam. A meccs jegyzőkönyvét elvileg vissza lehet keresni az adatbankban: végül 3-0-ra nyertünk, de a meccset ugyanilyen arányban nekünk adták, mert annyi embert állítottak ki a meccsen az ellenfélből, hogy félbe kellett szakítani. Ez technikailag azt jelenti, hogy a meccs alatt az edzőn kívül 3-at állítottak ki rólam (volt, hogy direkt bevezettem két ember közé a labdát, és két oldalról ketten rúgtak belém), a meccs után meg még egyet, aki kézfogásnál gyomorszájon vágott.
A meccs után ez a félkegyelmű barom bejött az öltözőbe, hogy megfenyegessen. Azóta azon nevetek, hogy egy csapattársam már elővette a kését, hogy megvédjen - szerencsére eltetettük vele, mert képes lett volna leszúrni az embert azután, amit a folyosón és az öltözőnkben művelt. Szóval, az ember bejön és kérdi, hogy "hol van az a jópofa kis gyökér 16-os mezben?" Mondom itt vagyok, mondjad. Az ember odajött, megfogta az arcom, marokra fogta a fejem és megfenyegetett: "ha te mégegyszer a játékosaimat becsmérled, megbszlak anyáddal együtt, kis szaros". Kb. ezt mondta, de a mondat vége több mint élénken él a fejemben. Itt bennem is elszakadt valami. Annyira felháborítónak tartottam, hogy egy edző, egy pedagógus, illetve egyáltalán egy ember megenged magának ilyesmit, hogy elöntött az ideg. A mondat második felére annyira begőzöltem, hogy utánakiabáltam én is, ugyanezt, szó szerint. Elismételtem, amit mondott. Nem vagyok büszke rá, de nem tudtam uralkodni magamon. Mikor visszajött, hogy no, akkor most kibelez, akkor eléálltam (markolva a fémstoplisom, hogy mielőtt agyonüt, legalább megsebezzem) és elmondtam, miért esett borzasztóan az, amit anyámmal kapcsolatban mondott, hogy mélységesen szégyellje magát azért, mert felnőttként így viselkedett és hogy szálljon magába, amiért egy gyerek anyját a szájára vette.
Rémes egy nap volt, igazából most leírva még idegesebb lettem, mint akkor lehettem. A mai napig nem bocsátottam meg neki azt, amit akkor az öltözőfolyosón mondott. Mondjuk, biztosan nem emlékszik rám, mert a szakmai karrierje azóta szárnyra kelt, jó sok nívós játékos került a keze alá."
"A meccsek ideje alatt nem vagyok több tizenegy évesnél. Nem mondom, hogy a futball öl, butít és nyomorba dönt, de hogy miatta maradtam vissza a fejlődésben, az biztos."- Nick Hornby