nekem egy dolog nem tetszett a meccsben, vagyis a végén, ahogy szczesny smúzolt Alissonnal. Ő csak ne haverkodjon a kapusunkkal, nehogy elkezdje neki osztani az észt, hogy milyen f*sza helye van a Juvéban...nem tetszett...
de ugyanazt érzem, mint Corso, totál egyet tudok vele érteni. Tavaly év végén engem két komoly sokk is ért, még ha az egyiket tudtuk is, bár arra felkészülni szerintem képtelenség volt. Totti visszavonulása. És még ebből a sokkból nem is sikerült kilábalni (talán soha nem is fog), de már jött is a másik. Spalletti távozása az Interhez. Engem ez annyira letaglózott, én kimondottan bírtam a palit, szerettem, hogy szereti a Romát, jó eredményeket is ért el, aztán mégis távoznia kellett. Di Francescótól féltem, nem a személyétől, hanem mert nem tudtam mire lesz képes. Bár ezt szerintem mindenkire elmondható, aki először ül le a Roma kispadjára, legyen az akár egy Klopp, Zidane, vagy bárki. És Di Francesco nem vallott szégyent, sőt! Már az első pillanattól kezdve imádtam, és amit ebben a szezonban csinált, az csak pozitív jellemzőket érdemel. Lehet előcitálni a sz*rabb meccseket, meg a néha nézhetetlen játékot, de az összkép annyira de annyira pozitív, és látványosan az, hogy az valami fantasztikus. Nem voltunk a scudetto közelében sem, de valahogy ez a szezon mégis sokkal többet adott nekem azokhoz képest, amikor valamicske reális esélyünk volt a bajnoki címre az évek során. Grazie Mister!