de inkább drukkoljunk a csapatnak
Na itt jon be az en problemam. Az un csapat nem egy arctalan massza. A csapat egy egyenekbol osszekovacsolt garda. A csapatot (legalabbis nekem, de tudom, hogy jonehany masik embernek is) ugy lehet szeretni, ha az egyeneket is szereti az ember kulon-kulon. A szeretet bedig nem jon gombnyomasra. Vagy legalabbis ritkan. Pl dzekot, ki tudja miert, az elso pillanattol kezdve a csapat teljes koru tagjanak erzem es szeretem. De ez, mint a feher hollo. Ido kell hozza. De pl pellegrinit meg mindig nem tudom szeretni, hiaba olasz, sot sajat neveles. De az elmult par evben alig kap a szurkolo idot ra, hogy megszeressen valakit. Ha meg eladjak azt a valakit akit megszerettel, az kulon isegesito, sot, duhito. Az is lehet, hogy pellegrini nem-szereteteben az is benne van, higy komoly kluboktol erdeklodnek, csak meg nem ajanlottak eleget. Es tudom, hogy amint beerkezik az elso kelloen nagy szam a papirlapon, mar ultetik is fel a gepre. Meg akkor is, ha o maradna.
Ugyhogy persze, hajra meg minden, de pffff