F.Totti: még szerencse, hogy nem vagyok edző.
Láthatóan kezdünk formába lendülni, ilyen szempontból a szünet megint nem a legjobbkor jön (Milannak, Lazionak inkább). A válogatott szünetek rendre visszavetettek minket, nem volt jó hatással az önbizalmunkra. Valahogy most mégis optimista vagyok, és talán most ki tudjuk pihenni magunkat, sérültek is visszajönnek, és újult erővel vághatunk neki a tavaszi szezonnak. Szerencsére az első meccs jó felhozómeccs lehet a kupában, viszont utána rögtön nehéz meccsek jönnek: Torino, Atalanta, Milan.
Kettő hazait jó lenne nyerni, az Atalanta elleni bergamoi meccs viszont nagyon nehéz lesz, jelenleg az Atalanta jobb játékot játszik mint a Milan, vagy a Lazio (rosszul kezdték a szezont, de pl az Inter elleni játékkal bárkit vernének), tőlük jobban tartok.
A Juve ellen nem voltunk rosszak, sajnos volt Olsennek még egy félpotyája (amit jogosan nem adott meg a bíró kapustámadás miatt), viszont mostanra remélhetőleg elfelejtődött a Genova elleni.
Sass ellen kár a bekapott gólért, és bár a Parma ellen az első félidőben kicsit lyukas volt a védelmünk, a második félidőben momentumuk sem volt, és végre lehoztunk egy meccset kapott gól nélkül! Ez már nagyon kellett.
További pozitívum, hogy elöl a Sass ellen betaláltak azok, akiknek már nagyon be kellett (Pero szokásos jó 11ese, Schick és Zaniolo -ez utóbbit sokáig nem fogjuk elfelejteni).
A Parma ellen felüdülés volt Pellegrini játéka, Zaniolo már fáradt volt, neki jól jön a pihenő. Cristante egyre jobb és jobb. A végén meglehetősen kombinatívak voltunk, ehhez kellett nem csak Pellegrini beallása, hanem Csikké is. Ha ilyen gyorsan tudjuk járatni elöl a labdát, azzal a kiscsapatokat el tudjuk fárasztani és elérni, hogy előbb-utóbb ne érjenek oda időben a labdára. Remélhetőleg tudjuk majd ezt játszani, akár meccs elejétől kezdve. A Sass elleni letámadás is nagyon hatékony volt (máskor is hasznát vehetjük), EDF nem hozott rossz taktikákat.