fogkefe1 írta:Életünk során összesen 3x dugtuk meg Palvin Barbit, utoljára is már jó 10 éve. Más évente megdugja Barbikát, sőt más topmodelleket is levarr. Mi jobban örülünk neki az igaz. De összességében kinek jobb az élete?
Életed során 1x vezethettél egy Ferrari 458-at. Egész életedben ezt meséled haveroknak, mindenkinek, lázba jössz ha meglátsz egyet a TV-ben, utcán, interneten. Más minden nap Ferrarival jár, sőt még egy Panamera is áll a garázsban. Ki boldogabb?
Én jobban örülök és tuti emlékezetesebb nekem, de az is fix, hogy ő boldogabb.
Nagyon offtopic, de biztos, hogy nem ő a boldogabb. Olyan, hogy konstans boldogság, nincs. Megelégedettség van. Valaki lehet azzal is elégedett, hogy pl több olasz játszik a csapatában, és boldogan ül le megnézni a fiatalokat, valaki meg azzal sem elégedett, hogy zsinórban 3x nyertek BL-t, mert idén szarok (beleképzelem magam egy Real drukker bőrébe). Boldog lehettél akkor, amikor a 3.-at lőttük az Atalantának, ahogy a 3. BL cím megnyerésénél a Real szurkoló. Viszont mindkét boldogság pillanatnyi.
Pont, hogy azok akik nagyon sokra viszik, tipikusan a legboldogtalanabbak, mert sose tudnak megelégedni, mindig többre vágynak.
Visszatérve a kiinduló kérdésre: én azért nem tudnék ilyen csapatoknak szurkolni, mert kiskorom óta irtózom attól, ami divatos meg népszerű. Valamiért megkedveltem a Romát gyerekként, meg nem tudom mondani, hogy miért. Mindenkinek más lehet az oka, hogy miért a nehezebb utat választotta a "boldogsághoz".