Én nem tudok nem bízni mindenben az utolsó utáni pillanatig. Várom az arabot, aki felvásárolja a klubot és leigazolja DDR-t
Fura volt a csere után a mérkőzés, belegondolni abba hogy ez a jövő Romája, hatalmas ürességet érez szerintem minden szurkoló.
Nem tudom pontosan mikor kezdtem el szurkolni a Romának, nagyjából a bajnoki év környékén lehetett, emlékszem akkor még az nemzeti sportból tudtam meg, hogy bajnok lett a csapat. Aztán szép lassan a net elterjedésével egyre több infó jött, játékokban már Tottiékkal arattam a bajnoki címeket, Cerciből, Aquilaniból és De Rossiból hatalmas virtuális sztárokat faragtam, majd jött a világbajnokság, minden olasz meccset az elejétől végig izgultam és az a felszabadult öröm a végén, te jó ég... Onnantól megjelentek a streamek és kb minden meccset lehetett követni, így az évek folyamán szép lassan az életem részévé vált a csapat. 19 év basszus és ebben három közös pont volt (a bajnoki évet leszámítva) Totti, De Rossi és a címer. Fura lezárni egy ekkora szakaszt az életben, az emberben előtör sok szép emlék amikért Roma szurkolóként hatalmas köszönettel tartozom ennek a két legendás alaknak.
Holnaptól azonban új fejezetet kell nyitnunk és bízni abban hogy 19 év után legalább ennyi kedves dolog jut majd eszünkbe ahogy abban is, hogy Danielenek lesz még szerepe a csapat életében.