Az első részét olvastam a Kásler cikknek.
Nekem meglehetősen idealizált.
Szent István személye önmagában megosztó. Ha a kor emberének szemével nézzük, akkor felrúgta az addig érvényben levő trónutódlási szokásokat, hogy trónra léphessen, hogy megvédje azt külföldi segítséget kért és kapott (német lovagok). Új vallást terjesztett erőszakkal és kíméletlenül leszámolt azokkal, akiknek ez nem tetszett.
Meglehetősen radikális volt.
Olyan mintha a jövő héten valamelyik politikusunk kikiáltaná magát királynak, kötelező vallássá tenné a buddhizmust, és néhány zsoldossal helyretenné az elégedetlenkedőket.
Az idő őt igazolta, de azért a kor embere lassan vette fel a ritmust. Gellért püspököt behajították a Dunába, a törzsi keretek pedig lassan oldódtak, lásd Szent László brutális, tulajdonjogot védő törvényei.
Szent István intelmeinél a minőségi vendégek magyarázata engem megmosolyogtatatott. A Bibliában Jézus másról beszél. És Intelmekben sem szerepel, hogy ki a vendég. De jól megmagyarázza, hogy István nem a migrancsokra gondolt, hanem a külföldi befektetőkre. Aha.
A horvátoknál a "két nemzet kölcsönös előnyére" létrejött perszonálunió is érdekes. A horvátok is így tudják? Jellasics melléfogott.
A német lovagrend Brassó-környéki letelepítése is úgy teljes, hogy rövid időn belül kiebrudalták őket, mert állítólag saját államot szerettek volna kialakítani.
De hogy visszatérjek a az eredeti témához. Mindenki letojta akkoriban, hogy ki milyen nyelven beszél, ha értette hogy mit kell csinálni. Az iskola, az volt szerintem vízválasztó. Csakhogy a suli csak a 100-150 éve vált széleskörűen elterjedté. Eleinte csak latint tanítottak, és maguk az urak egy része sem tudott olvasni. A parasztnak pedig dolgozni kellett. Még a végén hülyeséget olvas és fellázad...
A nemzetiségek asszimilációja biztos, hogy többrétű. A különböző népek befogadásához eleve kettős döntés kellett. A kunok évekig fosztogattak, majd amikor a tatárok jöttek, akkor menedéket kértek. Win-win. Le akartak telepedni és mi is le akartuk őket telepíteni. Érdek volt a lakatlanabb területek benépesítése és ezzel az ország megerősítése. Ha nem lett volna érdek, akkor megcsapkodták volna őket a határon és kész. Ezzel most nem tippeket szerettem volna adni. .
Utána is lázadoztak még, de az ország közepén, elszigetelve több évszázad alatt magyarosodtak. A jászok is teljesen beolvadtak. Itt nem a kultúra a lényeg, mert az hogy milyen mintát sző valaki már csak a hagyományok ápolása. A milyen nyelven beszél a lényeg.
A peremvidékeken nagy számú, homogén kisebbség élt Magyarországon. Az írás és olvasás talán lehetővé tette volna a magyarosításukat. Későn jött a széles körű közoktatás.
Én egy kis tót faluban nőttem fel, amit a török kiűzése után hoztak létre a 18. században felvidéki családokat letelepítve. 200 év kellett a teljes magyarosításhoz. És persze egy 2. vh utáni lakosságcsere... Magyar volt itt mindenki, de kétnyelvű. Ami fokozatosan kopott. Gyerekkoromban teljesen hétköznapi volt, hogy az öregek tótul pletykáltak. Ma már senki sem, sőt a szlovák kisebbségi önkormányzat vezetője sem beszél. (De azért a pénz jól jön.) Nagyapám beszélt, anyám értette, én már nem hallottam minden nap, nem tanították, nem is tudok egy kanyi szót sem. Ha begördülnének a szlovák tankok nem igazán lenne, aki érti őket.
Szóval nagy, homogén népcsoportok a saját anyanyelvüket használták, és a nemzeti eszmék fellángolásával, kihasználva a történelmi lehetőségeket létrehozták országukat vagy növelték területüket.
Az autonómia pont ezért fontos. Ha van saját nyelvű oktatás, ügyek intézése, akkor sokáig fennmaradhat a magyarság Erdélyben. Az más kérdés, hogy ez nem román cél.
Az autonómiában hiszek, az enyém tiédben nem. Az "adjatok vissza a hegyeimet" nekem nem egy szép gondolat, hanem a gyerekeim vitáira emlékeztet és eléggé kizáró, kirekesztő. Az enyimé!
10 éve jártam Dél-Tirolban. Olasz rendszáma volt az autóknak, de mindenki németül beszélt. Szerintem konkrétan leszarják, hogy milyen ország területén élnek. Mindenhol használhatják az anyanyelvüket, szabadon juthatnak tulajdonhoz, szabad a vallás... Mi kellene még? Az enyimé? Minek?
Enyém-tiédben nem hiszek. Autonómiában igen.