Ó, srácok, mi van veletek, he...?!
Igenis jók voltunk. Ilyen játékkal nyertük az összes meccset, amikor 60 percig emberelőnyben voltunk. Vagy amikor 40% volt a labdabirtoklásunk egy kiesőjelölt ellen. Vagy amikor háromszor kaput találtunk. Ha nincs Ibanez bakija, akkor simán beakad egy löket.
Nem tomm az, csak én vagyok.
A viccet félretéve...Hát ebben ennyi volt. Annyira, de annyira nem zavarna az ilyen derbizakó, ha tudnám, hogy szimplán egy szar meccsünk volt, de előtte-utána jobb minden. Ilyenkor nyal vissza a fagyi, hogy esetleges az előrejátékunk.
Nyilván egy Lecce, Helsinki, Cremonese, Verona, Udinese elleni meccshez viszonyítva ez maga volt a mennyország. Nem vicc. Mentünk, csináltuk, daráltunk.
És a Lazio valóban beállította a buszt. Viszont kontrázni is bőven tudtak. Hol megy ez nekünk iksznél vagy ha vezetünk...?
Szóval szomorú a valóság, ez van, majd fogunk még győzni ilyen ótvar játékkal.
Hihetetlen, de sokkal idegesebb vagyok mondjuk egy Lecce elleni győzelem után, mint most. És ez baj.
Talán azért van ez, mert ez a meccs nem sértette az igazságérzetem. Nagyon hülyén hangzik.
Talán jobbak voltak. Győztek. Pont.