Szerző: Zsolti Dátum: 2023.05.26. 09:55
Folyamatosan keresgélem a pozitívumokat Mourinhóval kapcsolatban. Nem fogom megkedvelni mint edzőt, emberileg meg nehéz megítélni, mert egyszerre tűnik diktátornak és egy joviális nagypapának. És hát a jövő hét szerda nekem már mentálisan is ugrott eredménytől és meccsnézéstől függetlenül.
Szóval a pozitívumok.
1. Dybala egészen elképesztő (és olykor szánalmas) sérülései ellenére vagyunk ott a kupadöntőben. Csak azért nem írtam, hogy a sérülése ellenére szállítja az eredményeket, mert az nem lenne igaz. Nyilván csak az Európa-ligában szállította, de ott "undorítóan" stabilan.
2. Mindig azt hangoztattam, hogy ha hátrányba kerülünk, onnantól nagy esélye van annak, hogy támadásépítési képesség hiányában lefő a kávé. Nos, az a nagy büdös helyzet, hogy kétszer is hátrányba kerültünk, és elég gatyának tűnt a helyzet. Mégis sikerült "fordítanunk". Salzburg, Feyenoord. Dicséretes. Valószínűleg simán tudna Mourinhóval is labdát birtokolni és támadni a gárda, de az edző egyszerűen abban hisz, hogy kevesebb energiabefektetéssel, kevesebb kockázattal is lehet győzni sorozatban. (A bajnokságban második éve nem működik, a kupában parádésan.) Gondolom látja az évek alatt, hogy egy "nem sztárcsapat, de azért jó csapat" típusú együttes simán beleszalad olykor a késbe, ha támad minden meccsen, ezért úgy működik az agya, hogy húzzuk ki a méregfogukat, és ha mi odakerülünk, az adódó ziccereket, szögleteket, lepattanókat üssük be. Borzasztó nehéz ezt hosszabb távon elfogadni, de ő ilyen, és nem hiszem, hogy bármilyen fejlődés tapasztalható lesz ezen a téren. Számtalan edző és csapata bizonyította már, hogy a másik út is bőven járható, még ha nem is mindig trófea a vége. (A Mou-elsőségeknek külön fejezetet lehetne szentelni. Nekem még mindig azok a legértékesebbek szakmailag, amelyeket a Portóval és az Interrel nyert. Na azok nem semmik voltak. A Chelsea-s és a Real Madrid-os kupáktól nem fogok hanyatt esni. Sztárcsapattal soha nem tudott BL-döntőbe kerülni. Gondolom ennek is megvan az oka. A neves kluboktól teljesen testidegen az ő játékfelfogása, még a kupákban is. Ezért Porto, Milánó és Róma az ő terepe.)
3. A szív. Ezt nem lehet elvitatni tőle. Hogy még vacsora közben is nyitott laptoppal azon agyal, hogy az ellenfél támadásait hogy fékezzük meg 30 méterre a kapunktól. Rengeteg melót beletehet ebbe. Kár, hogy a noteszből a "támadásépítés nem S.O.S. helyzetben" fejezet hiányzik. Pedig biztos össze tudná egyeztetni a dolgokat, hiszen nagyon jó edző elég sok ember szerint.
A lelkesedése és a pedagógiája valahol az egekben lehet. Az egója mellett. De ezek így kiegészítik egymást, ezzel nincs is bajom.
Szóval ha szerda estig meggyőzném magamat arról, hogy van itt egy fickó, aki szerzett két nemzetközi trófeát a csapatnak, letette az alapokat, és ezért érdemes félretennem minden ellenvetésemet, akkor tudnék szurkolni a döntőben a csapatnak. De nem fog menni, tudom magamról. Nincs ennek semmi jele bennem. Pellegrini emelné a magasba a kupát, jönne a konfettizápor, én meg csak üveges tekintettel nézném. Így nincs értelme. Ha tudnám, hogy mindenki tisztában van vele (itt a fórumon, kint Rómában, a stáb és a játékosok), hogy ez az egész nézhetetlen focink kizárólag a trófeáért van, és nem vagyunk jó focicsapat, akkor talán tudnék egy kicsit azonosulni ezzel a dologgal. De Mou isteni szférája nekem idegesítő és feldolgozhatatlan, és szemfényvesztésnek tartom. De hát ezt már írtam. Erre vártam, vártunk évek, évtizedek óta, és így jártam. Durva.
A csapatnak El-győzelmet, nektek pedig gigantikus futballélményt kívánok szerdára. Különösen a helyszínen lévőknek. Szurkolói létetek legkatartikusabb élménye vár rátok, ha minden jól alakul.
Előre, skacok !