Egy féloff erejéig visszatérnék a BL döntőre.
Rá kellett hogy jöjjek, ha kizárólag a csapatjátékhoz való hozzáállást nézzük, akkor Mou ugyanazt az elvet követi, mint Guardiola, csak neki nem kell a labda
A végletekig szabályozott csapatmozgások, egyenlően elosztott területek támadásban és védekezésben, 11-ből 10,5 játékosnak nulla szabadságfok, mindenki figyel mindenkire és így mozognak együtt, stb. És ha belegondoltok ez a játék alapja, váza, ez a mag. Ez alapvetően határoz meg mindnet. Ebben pedig totál ugyanolyanok. Tartalommal persze másképp töltik fel a vázat, de amikor az Inter megfogta a City-t, hiretelen beugrott, hogy ezek mi vagyunk. Annyi különbséggel, hogy minket a Spezia is megfog.
Guardiola játékának ugyanaz a rákfenéje, mint a miénknek. Ha az alapjátékát kiherélik, akkor nincs benne semmi rugalmasság. Sémát kell váltani, hátha azt az új sémát nem fogják meg. És persze egy City-nek van olyan kerete, van annyi munka bennük, hogy akár meccs közben gombnyomásra váltsanak, de ehhez mindig edzői beavatkozás kell. A pályán hiába bvan ott KDB, Gündogan, Bernardo Silva, Grealish, stb. akkor sem tudnak újat hozni, mert tilos nekik egyénieskedni. Erre mondhatjátok, hogy nálunk Dybalának megengedett, de ez sem teljesen igaz. Adott, hogy hol kell felvennie a labdát, adott, hogy merre indulhat, csak annyival kevesebb a kötöttsége, hogy ő hozhat egyéni döntéseket, kreatívkodhat, de csak viszonylag szabott korlátokon belül (ugyanez a Citynél De Bruyne). Minél többet gondolkozom ezen, annál élesebben látom a párhuzamokat. Mou és guardiola csak látszólag tűz és víz. Igazából mindkettő megrögzött rendszerfetisiszta. Mindkettő abból indul ki, hogy egy hiba nélkül működő rendszer nem kap gólt, azaz x-nél rosszabb eredmény nem jöhet, ha a játékosok tűpontosan betartják az utasításokat. Csak Mourrinho ehhez eszközként a mély védekezést használja, Guardiola pedig a labda megtartását vagy azonnali visszaszerzését. De ez igazából semmiség. Ha csak ezt nézzük, Mourinho tudja azt, amit a világ legjobb edzője.
A gond ott jön, hogy egy az egyéni kreativitást legyilkoló rendszerbe Guardiola rendszer szinten épít kreativitást. Mourinho pedig semmit nem épít, mert ő építkezésnél is a védekezést figyeli. José, ahogy arról korábban már beszéltünk, feszültséget teremt és ezzel próbálja hibára kényszeríteni az ellenfelet. Másképp Guardiola meg akarja nyerni a meccset, Mourinho pedig azt akarja, hogy az ellenfél elveszítse.
Nem véletlen, hogy Guardiola fociáját hasonlóképp utálják nézni a semlegesek, mint Mourinhoét. Most is szart rá, hogy 90%-os esélyesek voltak, de a meccs képe full ikszes volt. Tudta, hogy egy támadás majd végigmegy. Az egész meccsen összesen 3 játékuk futott végig. De a gól előtt is mint a gépezet, mindenki tette a dolgát. Nyitották a területet az előretörő védőnek, indult mozgás vertikálisan és horizontálisan, majd jött a visszapassz oda, ahol nincs létszámfölényben az 5 védős rendszer. Hihetetlen egy gépezet. Foden helyzete ugyanez. Felpassz a direkt emberen helyezkedő Fodenre, hogy kihazsnálják a legnagyobb erősségét, gyakorlatilag az egyetléen dolgot, amiben jobb KDBnél (ez a gyors lefordulás). Az sem véletlen, hogy ezt Barellán csinálták, mert csak neki volt sárgája (és addigra el is fáradt). És innentől a védő (Acerbi?) dönthetett, hogy kilép Fodenre, elengedve Haalandot vagy megy a szöszivel. Jól döntött. De a lényeg, hogy amint megvolt a Barella-Foden szeparáció, mindenki tudta mi a következő 3 lépés. Ugyanígy, ahogy elindult a védő a gól előtt a középpályások között, mindenki tudta mit kell csinálni a következő 5 másodpercben. Az egész City egy k.baszott robot. Mi is azok vagyunk, csak néhánnyal korábbi verzió.
Hogy látjátok? Nagyon erőltetett a párhuzam?
