tomm írta:En (meg mindenki mas nyilvan, csak ki, hogyan dolgozza fel) annyi csalodason vagyok tul, hogy nekem csak tegnapkezdett vegre-valahara beszivarogni a tudatomba, hogy a magyar valogatott ertekelheto, rendes, magybetus focit jatszik. Nem egy meccsen, nem mazlival, hanem rendesen, ahogy kell.
helyesen: "ahogy köll"
amúgy üdv tomm újra a magyar drukkerek között
volt ma egy jó cikk:
https://m.nemzetisport.hu/magyar_valoga ... ul-2983685meg pont ma írta haverom nekem:
És tudod mit?
Én büszke vagyok magunkra!:)
Mert soha nem adtuk fel és ott voltunk a válogatott mellett és végigszenvedtük a hosszú nehéz évtizedeket.
Nem csak most lettünk újra szurkolók mondjuk 2016-óta.
és pontosan, nem nagyzolósan vagyok büszke, de valahol büszke vagyok magunkra haverral. Mert mi a kongó Népstadionba is kijártunk, soha nem fordultunk el a válogatottól, mindig néztük a meccseket! (Nem úgy mint én a Romát, hanem MINDIG)
szóval nagy élmény ezt most megélni, látni a sok divatdrukkert a meccseken, ahogy kicipelik a nőiket (akiket momentumnyit nem érdekel a foci, de társadalmi esemény lett egy válogatott meccs), a lelkes gyerekeket akik már úgy nőnek fel, hogy van focink, és tudni, kiszúrni, látni, érezni azokat a veteránokat, akik végigélték velünk a keserves éveket is
és valahol büszkének lenni, amikor leírtam, mondtam, hogy a covid-zártkapus meccsekken valami elindult, valami megváltozott, és a "zártkapuk királyai" lettünk, ami szerintem - állítom - kellett a mostani önbizalomhoz rettentően
F-Totti: persze hogy volt mák a meccsben, de összeségében nem érzem mákosnak a győzelmet. Csak a mákjaink időzítése miatt érezhető annak (Dibusz a végén, amivel jóvátette a kapott gólját), de ha a két ziccerünket beverjük, akkor....
sn:
első válogatott fociélményeim élőben az izland elleni 1:2 otthon, meg ausztria elleni 0:4
azok mikor voltak? nem is rémlenke már, bár a focimemóriám nem jó