Mourinho nagyon komoly nárcisztikus személyiségzavarral küzd. Ez egyébként nagyon izgalmas téma, családokat mérgez meg, úgy, hogy nem is tudnak a családon belül az okokról… meg persze a betegségről sem, amit így fel sem ismernek. Pedig megmérgezi az egész környezetet…
Néhány tünet?
Saját fontosság nagyzoló érzése, meggyőződés saját magad különlegességéről, a csodálat folyamatos elvárása másoktól, szomjaznak mások állandó csodálatára. Mások kihasználása a saját célok elérése érdekében. Az empátia teljes hiánya, képtelen felismerni, megérteni mások szükségleteit, mindent csak a saját szemszögéből lát, csak saját céljai miatt tesz bármit is. Nem akarnak adni. Ők kapni akarnak. Ha mégis odafigyelnek valakinek az érzéseire vagy vágyaira, azért teszik, hogy abból is hasznuk legyen, abból „táplálkozzon”. Bármikor jogosult a különleges bánásmódra, viselkedhet kizsákmányolóként céljai elérése érdekében. Úgy érzik, hogy a sikerhez kemény munka kell… másoknak. Nekik nem kell, ők anélkül is dicséretet érdemelnek. Ha pedig arról van szó: joguk van kiabálni, bosszút állni, bántani mást, mert úgyis meg tudják magyarázni, miért érdemli meg az illető. A nárcisztikusok más embereket eszköznek tekintenek a boldogsághoz, a sikerhez, a jó élethez. Mások érzései, szükségletei és vágyai nem léteznek számukra. Minden rossz érzés nélkül képesek érdekkapcsolatokat fenntartani és lazán kihasználni másokat. Arrogancia… A kizsákmányoló viselkedéshez hasonlóan ez a viselkedés is könnyen észrevehető a nárcisztikus emberen.
Gázlángozás… Ezt a módszert gyakran használják. Manipuláció. Felelősségvállalás helyett hibáztatás… Annyira, hogy már megkérdőjelezed azt, amit látsz, elbizonytalanítja a valóságérzékelésed. Nem vállal felelősséget semmiért. Ha megpróbálod felhívni figyelmét bántalmazó viselkedésére, akkor tagadja a vádat, vagy azzal igazolja viselkedését, hogy téged hibáztat. Közben birtokol téged. Mert mindezt azért teszi, hogy a kontroll az ő kezében maradjon.
Mondjuk úgy, hogy Rómában ezt most sajnos "megkajálták"... Biztos megvan ennek is az oka. Akkor volt már az éhség a sikerre, hogy most ez úgy gondolják Mouronhoval elérhető. Sőt, el is érték. Hiszen a Roma nyert nemzetközi kupát, mások nem. Igaz, hogy korábban nem is volt Konferencia Liga, így mások nem is nyerhettek volna.
Előfordult ez már a Roma történetében. Minden borzasztóan hasonló. Helenio Herrara, a "Mago", vagyis a Mágus. 1968-től 1973-ig ült a Roma kispadján... Előtte BEK-et, bajnoki címeket nyert az Interrel, mint Mourinho. Olvasva a könyveket, főleg az akkori elnök, Alvaro Marchini visszaemlékezéseit (Alvaro Marchini: Io presidente, Trevi Kiadó, 1976) nagyon hasonló karakter volt. Mindig mindenki hibás volt... elnök, béna játéksok, játékvezető. Kifejezett kérésére érkeztek játékosok, majd két meccs után kikerültek a csapatból, letagadta, hogy ő kérte volna őket, ilyen kerettel ő nem tud mit csinálni... a catenaccio, a betonvédekezés nagy atyja... aki gúnyolódott az AS Román, a csapaton, amelyik csak Mussolini közbenjárására nyert 1942-ben bajnokságot (a nagy Special One "zeru tituli"-zására emlékszik még valaki, amikor az 20 büntetőt kapó Interrel nem volt baja a játékvezetőkkel?). Aki 1969 márciusában hagyta meghalni Giuliano Taccolát Cagliariban, majd meccs után hazazavarta a csapatot, másnap edzés, nincs szomorkodás, hogy meghalt egy csapattársatok, irány haza, nem marad senki Cagliariban, másnap edzés... mert egy érzéketlen tuskó volt...
De imádták... Marchini elnök elküldte Herrerát... nem szerepelt jobban a bajnokságban, mint az elődök. Nyert nemzetközi Kupát is, 1972-ben az angol-olasz kupát a Blackpool ellen. Kiírások, tüntetések mellette. Ő volt a Mago... most van a Special One. Egyik sem szerette az AS Romát, használták azt. Ugyanaz történik 50 évvel később.