Szerző: Levy ASR Dátum: 2007.09.26. 15:06
Egy kis adalék a "másik" oldalról :
Az ultra, mint életstílus...
Az ultrának nincs neve a külvilág számára, csak a barátok ismerik őt, az ultrának nincs arca, hisz gyakran elfedi egy kapucnival a fejét, egy sállal az arcát.
Az ultra nem öltözik normális módon, nem követi a divatot, bukja az újdonságokat.
Amikor felszáll a vonatra, rohamléptekben sétál, még akkor is ha nincs a saját csapatának öltözékébe öltözve, megismered őt.
Az ultra támad, ha támadás van, és segít a szükségben.
Az ultra nem szűnik meg, amikor leveszi a sálat vagy hazatér egy utazás után. Folytatja a harcot a hét minden napján.
A veterán ultra példát ad a fiatalnak. És az a fiatal tiszteli az öreget. A fiatal ultra büszke, hogy az öreg oldalán van, megtanulja a kritikáit, és büszke a dicséreteire.
Amikor az emberek meglátnak egy ultrát, nem érthetik őt, és ő nem is akarja, hogy megértsék az emberek, nem ad magyarázatot a saját életmódjára.
Minden ultra különböző: van, aki csak ultra és a saját csapatának ruhájába öltözik és van, akinek nincs egy pólója se a saját csoportjától.
Van, aki csak csoportban mozog és van, aki önmagáért csinál csoportot.
Az ultrák különbözőek, de összeköti őket a szerelem a saját csapatuk iránt, szilárdak az ellenállásban, túl a 90 percen, talpon az esőben hidegben, összeköti őket egy torkaszakadtából énekelt dal, összeköti őket a barátság biztonsága, a baráté, aki ott alszik mellette az idegenbeli meccsről hazafele tartó vonaton.
Összeköti őket a diákos séta az ellenfél városában, összeköti az idegenbeli meccsre való indulás öröme, és a visszaút fáradtsága.
Összeköti őket a kettéválasztott szendvics sok órai koplalás után, összeköti őket az a felajánlott cigaretta a vagonba és a visszaadott a kanyarban, összeköti őket az a veszekedés félhomályban egy éjszakai vonaton a szélsőbaloldali ülés miatt ...
Összeköti őket az a tekintet egy verekedés után, összeköti őket a mentalitás.
Ezek a dolgok, amik összekötik őket, ugyanekkor elválasztják a külvilágtól, eltávolítják az aggódó szülőktől, megbotránkozott nagybácsiktól, a félénk osztálytársaktól, és az undorító tanároktól (kivéve persze téged...)
Az ultra kivétel a szabályok alól és a váratlanság, hogy meglepjen téged, ahogy lecsillapít téged egy mosollyal, amikor azt gondolod, hogy komolyan csinálta.
Az ultra a kar is, ami beránt téged a vagonba mielőtt becsukódnának az ajtók.
Az ultra nem ok nélküli erőszak, hanem meg nem alkuvó védelme egy életstílusnak, ami veszélynek van kitéve a névre szóló jegyek miatt, a fizető tv miatt, az új generáció elpolgáriasodása miatt, a tv szemétje miatt és mindenekelőtt az elnyomás miatt.
Az ultra ez és sok más, más érzések, amik nem szavakba önthetők, megérthetetlenek a hétköznapi emberek számára, aki jobban szeret egy üveg mögött élni, minthogy széttörné azt és belépne a valóságba.
forrás: IRR és krisztiii (Grazie!)
*** TREMA, DAVANTI A TE C'E ROMA !!!***
"Every player has some genius, but there's only one Van Gogh, and there is nobody like Totti."- Trapattoni.