tomm írta:F.totti, azert eredmenyfetisizmust emlegetni egy olyan csapat kapcsan, amelyik (leszamitva a tavalyi konfettit) legutoljara tizenvalahany eve nyert egy olasz kupat, egyebkwnt meg 20 eve bajnoksagot, egy icipicit eros.
Egyszeruen csak ki vannak ehezve egyesek (pl en) egy darabka sikerre. Foleg ki vagyok ehezve azok utan, hogy az elozo tulaj evekig ezt szovegelte, a mostani tulaj meg idehozta csilliardokert azt az edzot, aki arrol hires, hogy mindenben sz.r, amiben egy edzo sz.r lehet, de megis eredmenyes.
Mindamellett a focit ugy talaltak ki, hogy a lenyege, hogy en tobb golt lojjek, mint te. Ha valaki ennek megfeleloen jatszik, abban mi a fetisizmus? Ha mar fetisiszta valaki, akkor pont te vagy, te ragaszkodsz a szep katekhoz annyira, hogy a foci eredeti celjarol is inkabb lemondasz. Nem-e de? Egyebkent te is bek-dontot emlegetsz, nem pedig egy random meccset vmi kiscsapat ellen, ez nem latens-eresmenyfetisizmus?
Tomm, ez egy teljesen helytálló érvelés. ezért is írtam, hogy számomra mi a fontos. Tudom, hogy ez nem feltétlenül esik egybe a többség véleményével. Lásd még a tömött Olimpicot.
A BEK-döntő azért volt első élmány, mert akkoriban ez jutott el hozzánk. És nem is annyira a csapat játéka tetszett, hanem a lelátói hangulat, az olaszos temperamentum és érzelmek. Kiscsapat ellen látni a ROmát a 80as évek elején esélytelen volt.
Aztán ugye jöttek a 90es évek, ahol már lehetett meccseket nézni és mi voltunk a mostani Nápoly. Elismerten szépen játszottunk a nagyok árnyékában. Büszke voltam rá. Pl az Ottavio Bianchi féle csapat tized ennyire volt eredményes a bajnokságban, de volt stílusa Gianninivel, Völlerrel vagy Rizzitellivel. Vagy pár évvel később a Zeman csapat negyedik lett csak egy brutálisan erős bajnokságban, mert hiába rúgtunk ötöt a Milannak (Maldini, Desailly, Savicevic, Weah), meg négyet a Fiorentinának (Toldo, Rui costa, Battigol), ha közben 3-3-at játszottunk a kiscsapatokkal. De elismerten volt stílusunk, jó volt nézni a meccseinket. Aztán amit már napi szinten tudtunk követni: Spalletti, Garcia, EDF. Mind hozott újat és voltak olyan periódusok, amikor ünnep volt minden meccs. Nem csak nekünk szurkolóknak, hanem a szakértőknek is. Többször mondták ránk, hogy Európa legszebb fociját játszuk. Na akkor is izgultam minden meccsünk előtt. De még a balfék Fonsecánál is, aki baromi modern támadójátékot játszatott velünk. Minden meccs előtt reménykedtem, hogy majd csak kitalál valami elfogadható védekezést. Oké, nem minden meccs előtt, de egy évig kb.
Most eredmény van és nézhetetlen játék. Vágom hogy a Pellegrini, Zaniolo, Dybala, Abraham, Zalewski, Spinazzola, SES ugyan kanyarban nincs mondjuk a 98as Totti, Delvecchio, Cafu, Candela, Balbo csapathoz képest, de most nemis Maldini, Cannavaro és Buffon az ellenfél. Lehetne velük fogyasztható focit játszani. Eredményesebbet nem biztos, így értem Mourinhot, de szeretni nem fogom, mert az én vasárnapjaimat ingerszegényebbé teszi. És vagyok ennyire önző
Szerk.: Amúgy valószínűleg Trigonál az igazság. Szörnyű, morgós, zsémbes öregemberek lettünk (főleg Zsolti
), akik a múltban élnek. A fenti szösszenet tökéletes bizonyítéka ennek. Szóval hajrá, rángassatok ki innen minket!
Le a kalappal.
Kemény idők.