OFF
Offos lesz, bocsánat. Na most kiöntöm a lelkemet nektek.
Ezt másnak nem tudom elmondani, csak nektek. Ilyenekkel nem tudok előállni az asszonynak vagy a három kislányomnak, még ha értenek is a focihoz.
Gyerekesnek és szánalmasnak fog tűnni, amiket írok, de tényleg ezek vannak bennem, és nem tudom, hogy mitévő legyek.
Én tényleg nagyon lelkes drukker vagyok 19 éves korom óta. Nem hagytam ki meccset. Völler, Delneri, Conti. Sima ügy volt mindegyik. Régen csak úgy tudtam "meccset" nézni közvetítések hiányában, hogy 90 percig néztem folyamatosan az eredményt és az angol nyelvű helyzetleírásokat. Utána csak a szüleim irodájában volt net, és mindig oda sétáltam be streamelni. Volt olyan Olasz Kupa-visszavágó, ami már tök formalitás volt, este kilenckor kezdődött, én meg kéziedzésről hazaérve, hóesésben besétáltam az irodába megnézni, hogy aztán egy sima továbbjutás után fél 12-re érjek haza úgy, hogy másnap suli volt. Tudom, hogy mindegyikőtök nagy rajongó valamilyen szinten. Sokan élőben is többször láttátok már a csapatot, én csak háromszor. Az AS Roma határozta meg az életem egy szeletét. Nem kis szeletét. Nem azt akarom bizonygatni, hogy mekkora drukker voltam. Csak hogy sokat áldoztam a meccsekért.
És ez most veszni látszik. Nem tudom, hogy Mourinho miatt-e. Ha nem miatta, akkor kutya nagy baj van. Én továbbra is fanatikus szeretnék maradni. Már a hároméves kicsim is úgy kérdezni, hogy "apa, rómázol ?" Nekem kell ez a csapat, ez a klub. Playstationön és a valóságban is.
De most egy az egyben azt érzem, hogy nem örülnék egy Európa-liga győzelemnek. Hogy lehet így érezni ? Most komolyan ? Hihetetlen, baz.meg...
Itt vagyunk a nagy siker kapujában, és érzem, hogy nem örülnék már úgy, mint a Konfettinek. Lehet babonából meg sem nézem a döntőt, hogy nyerjünk. Nem vicc. Mert én hülye már elkezdtem hinni ebben is. Fas.om. Pedig a döntőt jó lenne megnézni, mert ilyen közösségi élményekben ki tudja, mikor lesz megint részünk. Ezt felvételről nem buli átélni.
Eddig Fonseca is tudta, amit Mourinho. Ám ilyen sorsolás és ellenfelek mellett szinte borítékolható, hogy a Mou-faktor miatt miénk lesz a kupa. Óriási siker lenne. Mou játéka és taktikája sem olyan, hogy világvége hangulatom kéne legyen ettől az amúgy nézhetetlen focitól. Nem tragédia, ami történik. Sőt! És erre basszus hiába ülök le meccset nézni egy kis önmotiválással, a 10. percre azon kapom magam, hogy én erre nem vagyok kíváncsi, hogy a játékosaink unszimpatikusak, és hogy nem akarom Mourinhót a kispadon. Holott egész Róma őt akarja. Miért van ez így bennem ? Van ennek valami pszichológiája ? A múltban sem voltunk elkényeztetve, bár voltak bajnoki dobogók. K.rvára idegesít ez engem, nem direkt okoskodok meg provokálok itt senkit. Eléggé zárkózott ember vagyok, de a rómás közösségi élmények ezen a fórumon az életem részei lettek, fantasztikus dolgokat éltünk meg itt együtt.
Sajnálom a siránkozásaimat, elegem is van belőlem, de késztetést érzek arra, hogy ezeket kiírjam magamból, és hogy kritizáljam a Mou-focit. De ez már sok. Az meg, hogy nem éreznék eufóriát a kupa magasba emelésekor, egyenesen lúzerség. Ti mit javasoltok ? Bár igazából erre mit lehet...
Köszönöm, hogy elolvastátok.
ON
és hagytad magad.... 
