Szerző: Zsolti Dátum: 2022.10.31. 21:14
Tudom, hogy félig hülyültök, srácok, valahol ti reagáljátok le ezt az egészet jól. Mint egy igazi szurkoló.
Engem viszont paradox módon nagyon idegesít, hogy ilyen nézhetetlen, gyatra teljesítménnyel szinte mindig pontot, pontokat tudunk szerezni, úgyhogy a mágus Mourinho csak kacsintva rámutat a tabellára, és máris legalizálva van ez az egész, amit a csapattal művel.
Abraham ziccerét leszámítva nem is volt érdemi helyzetünk 60 perces emberelőnyben a Pari...Hellas Verona ellen. Természetesen Volpato góljának és gólpasszának, illetve El Shaarawy klasszismozdulatának még így is lehet örülni, szép cselekedetek voltak. Meg Matics cselezős beadása.
Én jobban értek a focihoz, mint egy kocsmadrukker, de annyira például korántsem, mint F.Totti. De azt így is látom, hogy egy elképzelés nélküli, egyéni villanásokra építő támadójátékot "épített fel" Mourinho majd' másfél év alatt. Ha Dybala és Wijnaldum felépül, ennél azért többet "érdemelnek". Nem ilyen elfuserált rendszerben kellene majd szenvedniük.
Lehet itt xG-ket analizálgatni napestig, akkor sem érdemlünk annyi pontot és olyan helyezést, amennyink van. Salernitana, Cremonese, Sampdoria, Lecce, Verona. Az elsőt leszámítva mindegyiken szenvedtünk, totyogtunk (kettőn 60 perces emberelőnyben). Nem az van, hogy 20 kapura lövéssel, az ellenfél nyomás alatt tartásával operálunk, és a végén "csak" egy góllal nyerünk. Szó sincs erről. Eddig kizárólag az Atalanta ellen voltunk nagy csapat. Amikor többet érdemeltünk. Általában szerencsénk van, de nem is teszünk érte, hogy legyen. VAR-segítségeink vannak. Illetve ilyen őrült Dawidowicz-félék. Itt a Románál értettem meg, amit másnak soha nem hittem el: Mourinho nem nagy edző. Vagy már nem. Nem tudom. De neki most a Roma egy ajándék.
A megszerzett pontokon kívül semmi olyat nem tudunk mondani, ami pozitív lenne, ami előrefelé mutatna, ami adhatna egy kis reményt.
Emlékszem, amikor ekéztem itt Eusebio Di Francescót a hazai játékunk miatt. És snatch többször megszólt érte. Igaza volt. Igen, pocsék volt a vége felé a produkció. Ki is rúgták EDF-et. De ő melózott, dolgozott, próbálgatta a letámadás módozatait, kereste az egyensúlyt, stb. Mourinho mit dolgozik ezekkel a srácokkal, most őszintén? Nincs látható fejlődés, vagy stabil szinten hozott átlagosan jó egység a játékunkban, hanem vannak maximum jó meccsek. Meg eredmények. Bírózhat napestig Mourinho, a VAR és a szerencse mostanság indokolatlanul mellénk állt.
Egy ilyen eredmény, helyezés kapcsán örültem volna, mint majom a farkának egy másik érában. Várnám ezerrel a következő mérkőzést. Zemannál, Luis Enriquénél, Fonsecánál, EDF-nél, bárkinél.
Mourinhónál viszont nem várok semmit. Nézem, látom, írogatok frusztráltan ide, még az is lehet, hogy bajnokok leszünk, de nincs eufória. Nálam a Roma-érzés hosszú éveken át alap volt. Nehéz megfogalmazni, hogy az mi volt. Tököm tudja. A Roma mindenhatósága az életemben. A meccsöröm. A közös eufória vagy letargia.
Na ezek eddig is múlóban voltak, Mourinhónál meg eltűnőben is vannak.
Én mindenféleképpen fel fogok lélegezni, ha egyszer nem ő fog a kispadon ülni.