Na én is elmondom, hogy éltem meg az elmúlt 1,5 évet Mourinhoval…
Már a hír hallatán sem tudtam, hogy örüljek vagy sem. Mi fog ebből kisülni? De inkább optimista voltam, mégiscsak micsoda nagy név, micsoda dicsőséglistával, még ha ezek közül egyik sem a közelmúlt eredménye.
Sosem mondtam, hogy értek a focihoz, szurkoló vagyok nem szakember. Minden meccset végig néztem. Fél év után ez már nem kis fájdalommal járt néha. Ha nincs a Konferencia Liga siker, a tavalyi év szerintem kifejezetten negatív lett volna. A Konferencia Ligát szerintem Rómában nem nagyon tudják objektíven nézni, ami persze érthető: római emocionális ember, meg persze szurkolókról van szó, aki sikerre volt régóta éhes... Meg mert a portugál európai kupát nyert nekünk, előtte ki tett ilyet? Persze, mert az első kiírás volt. A döntőig vezető úton nem világverő csapatokon át vezetett az út, de így is becsúszott történelmed egyik legszégyenteljesebb veresége… Az első valamelyest komolyabb csapat az elődöntőben jött, bár jelenleg éppen kieső helyen szerénykedik hazájuk bajnokságában. Majd behúztuk a döntőt, ahol tényleg nem érdekel senkit, hogy milyen szép vagy ocsmány focit játszik a csapat. Szóval lehet, hogy nem népszerű, amit gondolok, de jelenleg egy Olasz Kupa megnyerése lehet, hogy nehezebb feladat vagy feladat lett volna, mint ennek a kupának az elhódítása. Nem is sikerült. Bármilyen szar játék igazolva van, mit akartok, ő nyert nekünk egy európai kupát, más nem…
Nyáron kevés kiadás, mégis relatív nagy nevek érkeznek, mindenki elégedett, sajtó is, szurkolók is, a Roma igazolt a legjobban, Tiago Pinto egy zseni, 9-est érdemel, többi olasz csapat csak utcahosszal a Roma mögött...
Bíztam benne, hogy esetleg valami mást fogok látni a pályán. Legalább amikor emberelőnyben játszunk 80 percen át egy papíron lényegesen gyengébb, bentmaradásért küzdő csapat ellen. Sajnos tévedtem. S néha az az érzésem, hogy ezeket a szenvedős, kis csapatok elleni győzelmeket is nem kis szerencsével hozzuk csak le.
De valami mégis működik. Mi lehet ez?
Spallettivel láttunk látványos focit, többször 2. a csapat, nyertünk Olasz Kupákat, BL mérkőzések… 35-40 000 ember a stadionban. Garcia első két évében látványos mérkőzések, a csapat 2., BL mérkőzések… 35-40 000 ember a stadionban. Ranierivel talán 2 ponttal maradtunk le a bajnoki címről, 35-40 000 ember a stadionban. Di Francescóval BL elődöntő hihetetlen menetelés után, ahol a Barcelonát vered ki, majd kis híján a Liverpoolt és csak balszerencse miatt nem jutunk döntőbe (mi nehezebb, Chelsea és Atletico Madrid mellett csoportelsőként továbbjutni, Barcelonát kiverni, Liverpool ellen kis híján döntőbe jutni BL-ben vagy Bodo Glimt és Vitesse testén át EKL-t nyerni?), de a stadionban átlagban 35-40 000 ember. Majd jön a portugál, penetránsan ocsmány, számomra elképzelést nélkülöző játék, mégis mindenki boldog, telt ház minden meccsen. S teszem hozzá olyan valakiről beszélünk, akinek a gyűlölt rivális Inter szurkolói emléktáblát adnak a Roma elleni meccsen és éneklik nekik, hogy egy vagy közülünk. Számomra nehezen értelmezhető az egész.
Nemrég olvastam Alvaro Marchini könyvét, ő 1968-től 1971-ig volt az AS Roma elnöke. Az 1976-ban megjelent könyvében erre a 3 évre emlékszik vissza, részletesen kifejtve a kapcsolatát az argentin Helenio Herrera edzővel, illetve az edző kapcsolatát a sajtóval, a szurkolókkal. Szerintem nagyon érdekes mű. Herrara korábban az Interrel lett bajnok, velük nyert BEK serleget is. Csak Mago, varázsló néven emlegették. Rómában megváltóként várták, jön a sikerkovács, a varázsló. Rómában nem varázsolt. A szurkolók mégis mindenben mellette álltak, mindent elnéztek neki, ha valami nem ment az csak más hibája lehetett, hülye volt a bíró, az elnök, a játékosok, egy valaki nem lehetett sosem az: Herrera, hiszen ő varázsló volt. Részletesen le van írva példákkal, be van mutatva kiadóknak írt levelezéseken keresztül is, hogyan használta ez az ember a sajtót, főszerkesztőket, szurkolók egy részét. Ahogy ezt a könyvet olvastam, úgy véltem felfedezni egyre több hasonlatot a mai helyzettel. Amikor az újságok leírják, hogy Mourinho azt mondta a játékosoknak az öltözőben, hogy „lehet, hogy titeket nem érdekel, de engem nagyon is…” és jól leszidott mindenkit, majd ez másnap meg is jelenik lapokban, felkerül honlapokra, akkor egyre inkább biztos vagyok benne, hogy Mourinho akarja, hogy mindez nyilvánosságra kerüljön. Tudja mit, hogyan kell mondania, hogy népszerű legyen a szurkolók körében. Rengeteg a póz, bár már az egész fociban túl sok a póz (néha egy-egy játékosnál is azt érzem, nemcsak ASR, hogy egy kirohanás a szurkolókhoz gól után, mez csókolgatása már csak olcsó népszerűségkeresés)… Ez az Special One, mondd meg nekik keményen, csapj az asztalra… Valahogy az az érzésem, hogy egy óriási manipulátor az ember. De hát nyert EKL-t, szóval működik…