Edin, a bölcs.
interjú a mai gazettában:
"nem vagyok elégedett, fontos nekem, h. gólokat lőjek. ... de a csapat fontosabb (..)majd jönnek a gólok is. (...) mindig lőttem gólokat, majd itt is fogok.
nekem is elvették a gyermekkoromat. a háborúban 15-en laktunk 32 m2-en, gyerekként éjjelente amikor megszólaltak a szirénák, állandóan halálfélelmem volt. sosem tudtuk, meddig kell az óvóhelyen lenni
Az ilyen élmények megerősítenek. ha a családodért meg a saját életedért kell aggódni, a futball ehhez képest semmi. Nem lőttél gólt, sebaj, majd legközelebb. nem ezek a fontos dolgok...
(épp tegnap láttam valahol a statiszitkáit. Minden tekintetben (a gólokat kivéve, persze
ö nagyon jók a mutatói, azaz rettentően hasznos játékos, még így is)
/ amúgy kb ő az egyetlen neves bosnyák játékos, aki valóban megszenvedte a háborút, és azt se akárhogy. végig Szarejevovan voltak a város 1425 napos blokádja alatt. egy másik cikkben olvastam, nem tudom, igaz-e, de jól hangzik, h. egyszer az ostrom idején az udvaron labdázott, az anyja behívta enni. Épp jókor, mert pont azt a helyet 2 perc múlva egy óriási aknatalálat érte..../