Vicces interjú van a The Athletic-en Mkhitaryanról.
Imádja a várost, az olasz zenét (Al Bano játszott az esküvőjén, úgyhogy nem púder) és leginkább az olasz kaját. Azt mondja hogy akkor döntöt végleg a Roma mellett, mikor evett Luka Jurovich (Trigoria séfje) tésztájából
Klopp pszichológus, Tuchel taktika guru, Mourinho védekezés fetisiszta, Wenger pont az ellentéte. Nekem most esett le, hogy milyen edzőkkel dolgozott. Fonseca Tuchel és Wenger keveréke.
A ManU-nál töltött évekről szépeket mondott. Sok barátja van ott még mindig. ez is más, mint vártam. Azt hittem bukottként, rosszkedvűen távozott onnan. Az idei EL menetelésünk olyanneki, mint egy múltidéző utazás: Donyeck, ManU és a döntőben Emeri Villarealja (vele az Arsenalban dolgozott) vagy az ágyúsok, ahol szintén játszott.
A Roma szerinte mindig mást játszik támadásban, hiába ugyanaz a felállásunk. A játék ellenfélfüggő. Neki sem posztja van, hanem szerepköre, ami változik. szerinte ő a Joker a palkiban, ami egyébként valamennyire igaz is. Kár, hogy mostanság nem megy neki (de ezt persz csak én teszem hozzá:))
Aztán a végén volt még egy kis "büszke örmény vagyok" rész.