Annak a Leaónak minden mozdulatán érződik a klasszis. Pedig nem volt ez jó meccse. Szinte úgy is tud cselezni, hogy nincs nála a laszti.
Én képtelen vagyok megszeretni a szezont. Sehogy nem megy. Leülök a tévé elé szurkolni, és azon kapom magam, hogy anyázom Ibanezt és főleg Cristantét. Minden frustrációm azonnal kihat a csapatra vagy annak valamelyik tagjára. (Mondjuk ez a tetű viselkedés megmagyarázhatatlan frusztráció nélkül is.)
De nem szeretnék mindent Mourinhóra kenni. Hogy miatta szállt el a szenvedélyem. Próbálok visszaemlékezni önmagamra mondjuk a Fonseca-korszakra, hogy már akkor is ilyen "szürke" és morgós voltam-e. Nem emlékszem. Lehet a kor is teszi ezt az egészet. De én már most azt várom, hogy teljen el a mester három éve, tök mindegy, milyen eredményekkel, és jöjjön egy új korszak. Tegnap a Brighton vagy ma a Fio...Istenem...Nem a gólok száma miatt. Az attitűd. Annyira hiányzik ez nekem. Annak viszont örülök magamban, hogy kiderült, hogy számomra nem számít az eredmény. Legalábbis a kupák, scudettók. Jó lenne, de magasról teszek rá. De Zerbiék és Italianóék úgy mennek ki, hogy bass.uk meg őket. Mou meg úgy, hogy csak meg ne bass.anak. Aztán a két urat gyakran megrakják, de ők sem adósak, ha meg kell toszni valakit.
Mindig azt mondtam (ez az általános önbizalomhiányomnak is a jele), hogy a Roma kerete nem top 4. Még most is tartom. Ezért tartom elfogadhatónak mondjuk a hatodik helyet Mouval is. Ám csak odakerül egy Atalanta, egy Lazio, egy Napoli, úgyhogy a kutya isten fas.át, mi is odakavarodhatnánk egyszer mostanában. Jelenleg ott tartok, hogy egyáltalán nem kezdeném el Mourinhót ekézni mondjuk az ötödik helyért plusz egy mostani EL-kiesésért. Mert szerintem ennyi van bennünk. Nekem ez a folyamat fáj, de nagyon. Mert látni, hogy a gyengébb csapatok is bátrabban elfocizgatnak, mint mi. Én soha nem fogom azt mondani egy esetleges Mou-bukta után, hogy ugye, én megmondtam. De akkor ti se cukkoljatok, ha De Zerbivel vagy Italianóval, esetleg Dionisivel egyszer hullámvölgybe kerülünk a Mou-éra után.