A római közeg, közönség Totti óta vágyik egy falkavezérre, aki az utat mutatja, akit bálványozni lehet. Mivel a pályán jelenleg ilyen nincs, így marad az edző, aki a személyiségével, megnyilatkozásaival eleget is tesz a kívánalmaknak.
A meccsről
Bár az első sorsoláskor nem voltunk a szerencsések között, de végülis szombaton sikerült jegyhez jutni. Fiammal, unokaöcsémmel (szegényeket megfertőztem a Roma iránti fanatizmusommal, ezt a keresztet már viselniük kell
) és apósommal mentünk a meccsre. Mindenképpen szerettünk volna együtt vonulni a táborral, így a Városligetbe is kilátogattunk. Már a ligetben is felfokozott volt a hangulat, de a vonulás az minden képzeletet felülmúlt. Imádtam minden percét, a füstöt, az énekeket, nem az számított, hogy mi a nemzetiséged, csak a kapocs, ami ott, akkor összekötötte az embereket, az AS Roma. A stadionba való belépés - bár egyszerre sokan érkeztünk a kapukhoz - zökkenőmentes volt. Mi közvetlenül a tábor mellett ültünk/álltunk, a "D" szektorban az alapvonal és a 16-os vonala közötti részen. EB meccsen már voltam az arénában, de most is lenyűgözött a látvány, csodálatos, remek az akusztikája, igazi futball aréna. A bemutatáskor Dybala és José kapta a legnagyobb üdvrivalgást, a himnusz éneklése libabőrös volt. Az első félidőben sokat énekelt a tábor, viszont a 2. félidő 10. perce közül meg is jegyeztem a többieknek, hogy kicsit leült a szurkolás és utána sem tért vissza úgy, ahogy az elején.
A meccsbe szakmailag nem mennék bele. Kicsit meglepődtem a kezdőn (Spina, Dybala és Tammy kezdetésén), sajnáltam is pl. Zalewskit, aki végigtolta az idényt és a legfontosabb meccsen nem kapott kezdőként szerepet. Az első félidő - főleg a gólunkig - nagyon rendben volt, a Sevillának momentuma nem volt, mi pedig viszonylag sokat néztünk át az ellen térfelére. A 2. félidőben, mikor visszaálltunk, mondtam is, hogy na, ez már az a Roma, amire számítani lehetett. A 11-eseknél szinte biztos voltam benne, hogy nem nyerhetjük meg, úgyhogy azt holt nyugalommal néztem végig és konstatáltam, hogy sajnos igazam lett. A játékvezetés nekem a helyszínen nem tűnt különösebben rossznak, másnap visszanézve a kezezést, a VAR jelezhette volna a sporinak, nem közvetlenül a teste mellett volt a védő keze.
Összességében óriási élmény volt előtte és közben, sajnos a vége nem úgy alakult, ahogy a stadion 75 %-a szerette volna, ezért szomorú és csöndes volt a hazaút. Mivel kevés az esély arra, hogy a közeljövőben a szeretett csapatunk európai kupadöntőben hazánkban szerepel, így örökké bántam volna, ha ezt kihagyom.
Ja, és nekem sem tartozott a kedvenc edzőim közé a portugál, de a nyilatkozatai és a játékosokkal való kapcsolata miatt, ha a játékosa lennék, én is elmennék utána a falig. Ezt meg is erősítették bennem a döntő utáni könnyei.....