Hozzászólás a hírekhez

[feree80]

szegény Zsolti, most hogy írtátok, tényleg jól ki van mourinhora, én ezek szerint sokkal jobban viselem, természetesen nálam nincs 3.év, takarodjon a gecibe, de qrva jól viselem.

mondjuk lehet közre játszik benne, hogy jó 1 éve csak a közöny, közömbösség, nihil van, ha nyerünk, ha vesztünk, arany középút, pedig annó én is megkaptam, hogy a 2 véglet vagyok, hát mourinho alatt qrvára nem

[Trigoria]

off:
https://www.nemzetisport.hu/legiosok/to ... in-2960695
nocsak, Zaniolo és Icardi, a két renitens villogott

[Trigoria]

Zsolti: JOSBOMO kissé kendőzetlen véleményével kivételesen annyiban értek egyet, hogy mindenki tudja az álláspontodat, mégis minden egyes nap újra előjössz vele, miközben semmi újat nem mondasz benne. Tök igazad van, hogy a másik "tábor" nem nagyon válaszol úgy a kérdéseidre, ahogyan szeretnéd. Vagy tommal beszélgetni, mint sajtreszelővel...
De ettől még én is úgy érzem, hogy nagy gond van most a lelkedben, ha azzal akarod meggyógyítani, hogy önigazolást keresel a fórumon.
Fogadd el: tudjuk, hogy érzel (én se sokkal máshogy tudod), és ritkítsd a siralmaid hsz-eit (ha nem kapsz választ rájuk, kár erőltetni). Sajnos (nem sajnos) a többiek nem akarják minden nap ezt a lehúzó hangulatot.
Kicsit más hobbi is kéne a Roma mellé

Ha ott lettél volna a Városligetben, a vonuláson, a meccsen akkor megérezted volna, hogy mi az a AS Roma érzés, ami mindenkit éltett rajtad kívül.

Bocs JOSBOMO- és meg ne sértődj kérlek - de ez így nem teljesen igaz. Nem kell ahhoz ott lenni, hogy legyen valakinek korrekt és tényszerű véleménye a csapatáról. Épp az van, hogy ha ott vagy, akkor elfedi az elfogulatlan meglátásokat. Ha ott vagy, akkor érzel valamiféle eufóriát, ami túlmutat játékosokon és edzőkön, így van. És onnantól nem látsz tisztán - pontosabban más lesz a prioritás. De engedtessék meg Zsoltinak, hogy Nyíregyházáról az eufória nélkül lehessen egy tiszta elfogulatlan, pusztán a tényekre mutató véleménye. Amit sokszor hangoztat, igaz, túl sokszor, ebben egyetértek.
Ja, és én ott voltam a Városligetben (igaz nem vonultam velük), ott voltam a meccsen, mégsem vagyok elvakult, mégse éljenzem Mourinhot.
Nem beszélve arról, hogy ok, lehet a Roma-tábor egy picit több mint a többi csapaté (bár erről lehetne vitázni), de papíron minden csapatra rá lehet mondani, hogy "megérezted volna, milyen az xy csapatérzés"

Romának szurkolni sokkal több annál, mint hogy éppen ki az edzőnk!

Meg igaz ez a Lazióra, az Empolira, a Siófokra, a Pénzügyőrre, és sorolhatnám
Zsoltinak abban van igaza, hogy Mou (és az olcsó jegyek) előtt vajh miért nem volt teltház? Miért nem volt ez a hype? Akkor miért nem volt ez a nagy "sokkal több annál" érzés? Nyilvánvalóan Mourinho ad valamit Rómának, ami eddig nem volt, és kajálják mint kacsa a nokedlit. zsolti pusztán azt akarja megfejteni, hogy vajon mit rakott a nokdelibe?

de hogy Zsolti (végre) hasznos gondolatát is továbbvigyem:
Játék: 10/2
Eredmények 10/7 (sajnos a két kupadöntő elhomályosítja a többit, de valahol jogosan)
Brand, szív, marketing: 10/8

[Ferkosz]

Ugyan már, nem kell senkinek kilépnie.
Játék: 10/6.5
Eredmények 10/7
Brand, szív, marketing: 10/9

[Zsolti]

Amúgy bocs, gyerekek, de tényleg frusztrált vagyok.
Soha nem éreztem egyetlen Romával kapcsolatos személlyel szemben ilyen mértékű frusztrációt.
Mou megosztó, da ha jól tudom, nem táboron belül. Szinte mindenki rajong érte. És ez a fickó különösebben nagy eredmény nélkül elérte azt, amit más edzőknek jobb eredményekkel sem sikerült. Tényleg zseni, basszus, ezt el kell ismerni.
Ki kéne lépni a fórumról, talán az lenne az én problémámra a megoldás. Az sem lesz jobb, ha Mou elmegy. Sőt!
Itt elég sokakat zavarok már. Én vagyok az autós, aki kábé szembemegy a forgalommal.
De kilépni ki.aszott nehéz lenne...Annyi év után. És meddig? Amíg el nem megy? Baromság.
Ám valahogy magamat meg titeket is meg kéne "menteni".
Na ezt majd még kitalálom.
Bass.a kutya.

[Zsolti]

Szívesen olvasnám bárki pontozását abban a három kategóriában. Az utolsónak nem tudtam megfelelő elnevezést adni.

[Zsolti]

Te az AS Roma-érzésről beszélsz. Tiszta sor.
De engem az utolsó mondatod okai érdekelnének.
Miért nem szerették a legtöbb edzőt így?
Én is nagyon unom már, hogy nincsenek magyarázatok.
Csak a te nem értheted...
Te nem voltál ott...
Tehát akkor most fas.kalap leszek. Pedig ezt nem akartam, mert elég undok dolog.
Mourinho:
Konferencia-liga arany
Európa-liga ezüst
Két Olasz Kupa negyeddöntő
Két bajnoki 6. helyezés
Ez az eredménysor rendben is lenne, Roma-szurkolóként bőven jó. De nem egy túlfizetett, az eredményekért a futball szinte összes szépségét beáldozó edzőóriással. Ez az eredmény pedig a Konfetti.
Szóval akkor Zsolti g.ci lesz: Mit értünk el Mourinhóval? Nem túl sokat. Soha nem írtam, hogy takarodjon, nem szidtam habzó szájjal, stb. Nem viselkedek szélsőségesen.
Képes azt mondani, hogy a Sevilla játékosai talán tehetségesebbek, ezért csak így lehet ellenük játszani. Biztos legbelül jó ezt hallani a játékosoknak. Akiknek persze szemtől szembe motivációként azt mondja, hogy ti vagytok a legjobbak. Nálunk minden csapat futballistái tehetségesebbek az ő felfogása szerint.
Szóval, JOSBOMO, tisztellek a szurkolásodért, mint mindenkit. De Mou tőlem elvett egy húszéves szenvedélyt, ami helyett még eredményt sem adott. Mert ha adott volna, akkor minden érvem leperegne rólatok. A meccsek 80%-át nézem, de mintha csak bámulnám a képernyőt. Nehéz megfogalmazni. Közben akár háromszor is kimehetek vécére, nem történik semmi. Aztán ha baj van, elkezdünk támadni. Az Európa-liga menetelésben megéreztétek a szívet, a lelket, az eufóriát, JOSBOMO. Megértem, esküszöm. De ugyanezt te megtaláltad a szezon többi meccsein?
Nekem a Sevilla elleni első félidő tökéletes lenne. Nem volt elsöprő, nem volt még különösebben támadó sem. De stabil és kezdeményező volt. Ennyit miért nem lehet odatenni gyengébbnek titulált ellenfelek ellen? És nem, ez nem csak Dybala jelenlétén múlik.
Két év összegzése
Játék: 10/2
Eredmények 10/6
Brand, szív, marketing: 10/8

[JOSBOMO]

Zsolt,

Hetek óta nyomod ezt a Mou-s dolgot. Sosem fogod megérteni...és öszintén mondom nagyon unom már...Ha ott lettél volna a Városligetben, a vonuláson, a meccsen akkor megérezted volna, hogy mi az a AS Roma érzés, ami mindenkit éltett rajtad kívül.
Tiszteltben tartom a te véleményed és érzéseid, de én meg ezt nem fogom soha megértem!
Romának szurkolni sokkal több annál, mint hogy éppen ki az edzőnk! És igen imádja a tábor Mourinhot ha tetszik neked hanem!

[Zsolti]

Tomm, te őszinte csávó vagy. Nem fogok kárörömködni, de meg kell kérdeznem. Te hogy látod az idei szezont? Vagy inkább Mou két évét? Hozta azt akár eredményben, akár játékban vagy bármilyen egyéb szempontban, amit te ennyi pénzért elvártál tőle? Ha van egy kis időd, írjál már erről néhány sort kérlek. Engem őszintén érdekel. Ha azt írod, hogy mindennel elégedett vagy úgy-ahogy, azt is simán elfogadom.

[Zsolti]

Imádom a kifordított dolgaidat.
De nyugi, tomm, nem harcolok veled. A fórum 60-70%-a is Mou-párti. El kell fogadnom. És bár ti is részei vagytok a hype-nak, engem a kinti tömeg frusztrál. Soha nem fogom őket birkáknak nevezni, mert lehet miattuk is szerettem a Romába, de lassan csak kitisztulnak a dolgok.
Szurkolok nagyon Italianónak, hogy nyerje meg a Konfettit, mert akkor a helyére kerül a tavalyi aranyunk. Ez most nagyon g.ci dolog részemről. Tudom. De így idővel ráeszmél a közeg, hogy mit adott nekünk Mou, és mit vesz el. Mi lett volna itt, ha a büntetőket mi rúgjuk jobban...? Örökélet Rómában.
Szóval nekem is fájt az elvesztett döntő, tomm, de nem úgy, mint ahogy évekkel ezelőtt beleőrültem volna.
És abban neked is részed volt, hogy fájt. Aznap este minden bizonnyal te hoztál engem szurkolói hangulatba. Örök hála érte.

[tomm]

Persze. Mindig is ilyen volt. Ezert is utalta mindig mindenki kiveve az aktualis csapatait. Azok imadtak.1
Egyebkent lattam a felvetelt a kiabalasrol. Mourinho mem emliti, hogy a romaval szemben volt rohadek. Csak, hogy rohadek volt, szoval minden rendben.

Egyebkent igen, az bejon, hogy nem onzo, egoista, nem erdekli, hogy szeretik-e, hanem a csapat a lenyg.
De elfogadom, ha valaki az onzo, egosita edzoket szereti, akinek nem a csapat, hanem a sajat reputacioja a lenyeg.

[Zsolti]

Tomm, elkaszálhatja. Nem siratnánk.
De ki mondta, hogy csak a mi kárunkra elkövetett hibák miatt tiltják el?
Faragatlan tuskóként nyilatkozott róla és viselkedett vele. A hibáihoz mérten aránytalanul sokat kapott Taylor. Mindent rákent az edző. Alpári módon.
De ha neked bejön ez a stílus a mindent a csapatért elv alapján, oké, elfogadom.
Ám ha belegondolsz, a Serie A-ban is 3 meccsenként bírózott, meg rossz játékvezetőnek nevezett bizonyos sporikat.
Csak egyszer, egyetlen egyszer egy tagmondat erejéig mondjon már egy hibát magáról. Annyira átlátszó már ez az egész.
A Lecce elleni hazai után: "a csapat nem értette, amit mondtam nekik". Sassuolo:" ma egy áruló miatt nem nyertünk".
Hiába marketingeskedik, hiába mennének vele harcba az aktuális övéi, ha közben az adott ellenfeleket, akadályokat alázgatja és démonizálja.
Akár a kommunikációs taktika része, akár valós emberi érzések ezek: gáz.
Gáz, hogy egy helyen úgy szeretteted meg magad, hogy közben ellenségeket szerzel. De hát odakint is ez jön be a népnek.
Szóval ja, rendben van.

[tomm]

Az uefa most ugy tunik elkaszalja a dontot vezeto birot.
Sokan mindtatok, hogy moun-ak nem kene biroznia.
Talan nektek nem kene mou-zni

[Trigoria]

https://www.romanews.eu/lamela-non-avre ... ArUszNjUyU
ez szép volt Erik
örökre egyik kedvencem marad

[Zsolti]

Jaja. Én is jobban örültem volna, ha Mout képviseli.
Egy bekezdésen át Mourinho kommunikációs felelőtlenségeit kimondatlanul Orbán politikai felelőtlenségéhez hasonlítja.

[snatch]

nem olvastam, sosem fogom, csak kérdem, beleírta a zseniális elemzésébe, hogy a Puskás helyett mennyi kórházat lehetett volna építeni? Vagy hogy hány tanár bérét lehetett volna rendezni? a nyomorult...

De attól még most nyilván az ő véleménye áll hozzám közelebb.

ez az ember írhatná egy az egyben azt, amit én gondolok, akkor sem adnék egy petákot sem a véleményére, annyira egy senkiházi sz*r.

[Zsolti]

Általatok ismerem Kelét. Hírhedt ellenzéki, ja.
És igen, politikai filozófiát fejteget itt is.
De attól még most nyilván az ő véleménye áll hozzám közelebb.

[snatch]

minden szavaddal F.Totti. Azt a csávót jól meg kéne egyszer verni. Ráférne. Annyira idegesítő az elvakult politizálása, és Zsolti elárulom neked, hogy nem lennétek azonos állásponton...

[F.Totti]

Kelét elvből nem olvasok. Ha tudnám miről ír, egyből az ellenkezőjének kezdenék izomból szurkolni. Agogáns, hazug kis pöcs. Minden pillanatában politizál. Egész biztos vagyok benne, hogy ez is vmi áthallásos, utalgatásos írás

Róla mindig csak annyi jut eszembe, hogy egyszer szívesen pofán b@sznám.

Szerk. Höhö, nem is olvastam sn-t, de örülök, hogy hasonlóképp látja

[snatch]

Bocs Zsolti, csak közben elmentem versenyre és csak most értem haza.

Kele egy hatalmas s*ggfej, nekem az ő véleménye semmit nem számít. Rühellem azt a fickót.

[Trigoria]

Fegyelmi eljárást indít az UEFA Jose Mourinhoval szemben

nagyon helyes

[Zsolti]

Na két fasza kis írás.
Csak úgy gyűlnek bennem a kérdések. Például. Ha tavaly kikaptunk volna tizikkel a Feyenoordtól, akkor is ekkora lenne a Mou-hype? Eredménytől függ ez egyáltalán? De hát ezt feszegettem már lentebb is. Mert ha nem attól függ, akkor végképp nem értem a római közeget. Amúgy is óriási csalódás ők nekem. Mindegy.
Szombathy Pali meg jól rátapintott a lényegre, csak nem mondta ki a következtetést: Mou mára már kizárólag az egyenes kieséses kupára való edző. (Kivéve a Cremonese.) És ez szinte nem is poén.
Neki a Lecce egyenlő a Sevillával. Full egyenlő. Én ezt soha nem fogom tudni elfogadni egy edzőtől.

[Zsolti]

Köszi mindkettőtöknek!

[Trigoria]

Tessék Zsolti:

Szombathy Pál

A karrierjében Angliába visszatérve megrekedt (kit nem érnek kudarcok, ha futballedző) José Mourinho Rómába érkezve szokása szerint megérezte az új állomáshely légkörét, megértette a klub körüli érzelmi állapotot, majd a hiányra és a szenvedélyre alapozva két egymás utáni évben is európai kupadöntőbe vezette a Farkasokat.
Tehát volt érzelem, folyamatosan színültig telt stadionnal, és volt nemzetközi eredmény is (a Serie A rovására persze). Maga a játék célorientált, nagyon fegyelmezett, fókuszban a csapatkohézió, védekezésben pazar, elől látványosságban ritka, mint a magashegyi levegő, de azért tegyük hozzá: nem egy topkategóriás kerettel és anyagi lehetőségekkel.
Akkor most Mourinho milyen edző? Szerintem elég jó, ha a játéka nem is szép. Megértette Rómát, ahol a siker nem mindennapi vendég, s a csapat iránti rajongás (s a néha vele járó düh és gyűlölet) az egekben folyamatosan. Ráadásul Mou ezúttal személyes egóját valamiféle klub kabalafigurává alakította át, gesztusaiban alárendelődve a giallorossinak a szolgálat jegyében, ügyesen, nyilván tudatosan, hiszen igen okos emberről van szó.
Kedvelem a szabálytalan egyéniségeket, így őt is, aki annyi embert képes irritálni. De felesleges rá túlzottan haragudni az őt utálóknak, hogy fú, indulatot szítva elküldte a francba a szánalmasan gyenge angol bírót a Puskás mélygarázsában, akinek aztán székkel a hátában kellett iszkolnia a reptéren a szurkolók haragja elől; hogy képtelen veszíteni, vagyis nem igazán modern és valódi vezető – mindennek lassan semmi jelentősége nem marad, mivel mindenki beáll majd a sorba, a futballüzletág a biztonságos profit és gazdasági növekedés jegyében kiveti magából a deviánsokat, a játékot övező hatalmas, olykor pusztításra is képes érzelmeket kedves, szélsőségektől mentes, fegyelmezett fogyasztói örömmé szelídíti már a lelátón is, nemhogy hazafelé baktatva; a játékról folyó vitákat pedig a mindent elárasztó számok, statisztikák terelik tökéletesen racionálisnak mondott mederbe.
Így lesz a futball valami különös, sokrétegű, társadalmilag is értelmezhető, atavisztikus játékból szórakoztatóipari termékké. Ezt nevezzük fejlődésnek. Ezt természetesen Mourinho is tökéletesen érti, mai eszközeit nagyon is hatékonyan használja, mégis maradt nagy adag igazi régimódiság ebben az emberben, ahogyan dacol a változásokkal, s csinálja a maga futballját, ami az ember fizikai képességeinek, sebességének maximalizálása helyett inkább egyfajta tisztán szellemi játék próbál lenni, egy minden tervet kézben tartó hadvezérrel a beosztott sereg élén.
Róma-szurkolóként Spalletti fociját szerettem legjobban nézni, de Mourinho (nemcsak a pályán űzött) játékát valami fent leírt másfajta, ősi élvezet követni: ez nem a bajnokságok szorgalmasan pontokat gyűjtögető takarékbetét versengése, ez a mindent eldöntő meccsek orgiája évente néhányszor, a várakozás a kivételes pillanatokra, az odavezető út izgalma, öröm és csalódás klasszikus emberi elegye.

Kele János

It's a fucking disgrace - mondja a művelt angol, s vele együtt José Mourinho, aki első elveszített európai kupadöntője után azonnal megtalálta a bűnbakot, a hibást, a sorstragédia okozóját és kiváltóját; a játékvezető személyét.
Igen, Taylor egy katasztrofális bíró. Igen, botrányosan rosszul fújt a meccsen. Ezért bukott el a Roma? Aligha. És mégis, a nyilvánosság húrjain kivételes érzékkel pengető Mourinho már a lefújás miliszekundumában készen volt a narratívával, ami egyrészt fölmenti őt mindenféle felelősség alól, másrészt gondoskodik arról, hogy a neki legkedvesebb és legfontosabb témával legyen tele a sajtó és a közösségi média: a saját személyével.
Hosszasan lehetne vitatkozni azon, mekkora edző Mourinho történelmi távlatokban (nem kicsi), hol áll most szakmája képzeletbeli hierarchiájában (a legszűkebb elittől már messze), és jó-e a Romának, hogy ő ül a kispadon (attól függ, mi a klub célja); de a lényeg nem ez. Hanem az, hogyan viselkedik egy felelős vezető hasonló helyzetekben, és hogy a viselkedésének milyen következményei vannak.
Sok éve mondom, hogy Mourinho egy ideje már nem annyira edző, mint inkább médiajelenség. Nem sokban különbözik a posztmodern politikus mintaképétől: minden helyzetben képes uralni a narratívát, befurakodni a sajtóbuborék középpontjába, és pontosan tudja, érti, érzi, hogy a modern nyilvánosság legértékesebb valutája a figyelem. Nem is érdekli igazán más, kizárólag ez: ha nyer, ha veszít, róla legyen szó, rá reagáljanak mások, vele foglalkozzanak az újságírók, az influenszerek, a média. Tudja, hogy a siker múlandó, de a brand örök.
A kérdés az, ez vajon abszolút értelemben vett érték-e, avagy sem. Tény, hogy mióta Mourinho a Roma edzője, több a teltházas meccs, a klub nagyobb szeletet hasít ki magának a nyilvánosságból, következésképp: több pénzt termel, több hasznot hajt. Ha tetszik, Mourinho a tökéletes választás ahhoz, hogy valaki profitot termeljen a posztmodern figyelemgazdaság trendjeire felülve, akár anélkül is, hogy a csapat, khm, sportszakmai értelemben bármit javulna, vagy hogy a tulajoknak eurómilliókat kellene elherdálniuk sztárjátékosokra és az ő fizetéseikre. Ha belegondolsz, kijön a matek, pláne azon a szinten, ahol a Roma van, és ahová mára Mourinho is lecsúszott a saját szakmáján belül.
Kérdés, hogy vajon kizárólag a matek számít-e. Hogy kell-e morális standardokat, erkölcsi normákat is tiszteletben tartani közben, vagy a figyelemkoldulás horizontja bármeddig tágítható. Félve kérdezem: vajon akkor is megdobálják műanyag székekkel a ferihegyi reptéren Taylor bírót, ha Mourinho _méltósággal_ veszít? Vagy épp ellenkezőleg, az edző nyilatkozata olaj volt a tűzre egy amúgy is feszült helyzetben? S ha igen, nem várható-e el nagyobb felelősségvállalás egy vezetőtől, nem kérhető-e számon rajta más is, mint a figyelem megragadása, a közvélemény üvegplafonjának áttörése?
Ha tágabb kontextusban vizsgáljuk a kérdést, rájöhetünk, hogy ez bőven nem Mourinhóról és abszolúte nem csak a futballról szól. Gondoljunk csak bele: vajon mennyire hasznos társadalmi szinten, ha addig fetisizáljuk a figyelem (és ezen keresztül a hatalom) megragadásának képességét, hogy a politikai cselekvés megítélésének szempontjai közé már szinte oda sem fér semmi más? Ha minden nyilvános állásfoglalást, ha minden cselekvést megfosztunk a morális dimenziókiól, akkor számon kérhetjük-e, ha opportuista nihilisták megfosztanak minket a szabadásgunktól, ha leépítik az intézményrendszereinket? Hiszen a maguk szempontjai felől nézve tökéletesen cselekszenek, megragadják a figyelmet, irányítják a narratívát, megszerzik a hatalmat. Vajon tényleg ennyire nem számít, hogy közben hosszú távon, társadalmi szinten rombolnak és mételyeznek?
Na, de vissza Mourinhóhoz. Olvasom, hogy a Roma drukkerei imádják őt: végre egy szívember, aki nem tud veszíteni, ide ilyen edző kell, nem is kérdés. Meglehet. Ahogyan az is, hogy az ezüstérem kihajítása a nézőtérre nem eleve a nyilvánosságnak szánt üres póz. De vajon mi a helyzet a következményekkel? Büszkék-e a Roma drukkerei arra, hogy társaik műanyag széket dobálnak a játékvezető után? S hiszik-e, hogy mindez független az edzőjük nyilatkozataitól, a hergeléséről? Hol a határ a szívemberség (más oldalról nézve: a nyilvánosság manipulálása) és a felelősséget vállaló vezető karaktere között? Egyáltalán: van-e még szüksége ebben a társadalomban, ebben a nyilvánosságban bárkinek felelősre? Vagy elég egy bűnbak, egy hibás, akire minden rosszat rá lehet fogni, hogy aztán a nagy közös gyűlöletben föloldódva váljanak közösséggé az egységfrontok?

[Zsolti]

És melyik van inkább Mou ellen?
Viszont bennem bizsereg egy olyan érzés, hogy a Mout ellenzők inkább megértik a Mou-pártiak érveit, mint fordítva. És ez is frusztráló olykor.
De hogy Mou hogy tudja így megnyerni/maga mellé állítani/ manipulálni a tömegeket...?
Oké, Konfetti plusz El-ezüst. Tényleg dicséretes.
Sajtótájékoztatók? Szívvel és hittel teli nyilatkozatok? A római közönség folyamatos emlegetése? Kiintegetés a meccseken? Folyamatos bírózás? Áldozati szerepben való tetszelgés?
Vagy összejár velük kocsmázni? Beszélget velük órát hosszat a közösségi médiában?
Nyilván a végén hülyültem, de valahol rejtély ez.
Mert azt korántsem mondhatjuk, hogy full hiteles a fickó. Sokszor hazudik/blöfföl/füllent is.
Mint ahogy elmondta Taylor 3 legnagyobb, kárunkra elkövetett hibáját, majd azt mondja, hogy ezek csak az apróbb dolgok voltak.
Szóval nehéz ezt megfogni. Ha a Roma-lét nem az eredményekről és a nevekről szól, ahogy többen is írtátok a stadionélményekről, akkor minden meccsen telt háznak kéne lennie évtizedeken át. De ugye nincs.
Mourinhónál viszont a közönség kizárja magát a játékot. Oké. Ám őszintén szólva az eredményességet is. De akkor mi...?
Nincs bajom azzal, ha valaki falkavezérszerűen maga mellé állítja a közösséget, csak érdekelne az oka.