F.Totti írta: mert szerintem is jó az olasz focinak a Juve sikeres nemzetközi szereplése. És így a Romának is picit
Én ezt a részét nem értem meg sehogy. Magyarázatot kérek! az én részem már leírtam a bayernes példával.
F.Totti írta: mert szerintem is jó az olasz focinak a Juve sikeres nemzetközi szereplése. És így a Romának is picit
Zsolti írta:A végkövetkeztetésem az - Trigo minden érvét maximálisan tisztelve és megértve -, hogy egy Roma-szurkolónak mindenféleképpen élvezetet kell hogy nyújtson egy Juve-vereség még akkor is, ha megemeli a kalapját a klub teljesítménye előtt. Nekem mindig örömöt fog nyújtani, ha ők nem lesznek sikeresek. Ennek az oka nem a brutális anyagi és erőfölényük, hanem az a mérhetetlen gőg és erőfitogtatás, amely régóta jellemzi a klubot. Megspékelve egy általuk el nem ismert csaláshalmazzal. Ezek miatt soha egy pontnak, egy gólnak nem tudok majd örülni a Juve-siker kapcsán.
de nem győztetek meg
Engem sem győzött meg eddig semmi
Trigo minden érvét maximálisan tisztelve és megértve
igen jó írásEgri Viktor
3 órája ·
Lehet-e erre a Juventusra haragudni, azért mert elrontotta a játékot? Csak annyira, mint a vigyorgó kisgyerekre, aki kibelezte az elérhető magasságban hagyott távirányítót. Vannak néhányan, akik ezért veréssel büntetnek, de attól még a gyerek csak azt tette, ami a lényege. (Ráadásul nem is a Simeone-féle, Atletico-s földhöz vágom, hogy eltörjön módon.)
Persze, nem árt komoly arcot vágni és szigorú hangsúllyal beszélni, hogy megértse, ez nem volt szép, ahogy azt Allegri a jelenlegi Juventus apja is tette, amikor azt nyilatkozta, hogy „a védekezés rendben volt, de a támadásokon javítani kell”-
A Juventus -ahogy azt mindannyian tudjuk- igazából csak olaszként viselkedett. Miután olasz, ebben kivetnivalót nehéz találni, bár egyre furcsább a tökéletesen globalizálódott futballban, hogy az eredeti karakterjegyekből bármit is felfedezhetünk. Tökéletes taktikai felkészültség, szervezett területvédekezés. Ráadásul akkor, amikor az itáliai labdarúgáson ebben a szezonban kifejezetten erősen tört ki a jellemvonások észrevétlenné vasalásának láza.
A csizmafocit mindig is elsősorban azért rettegték, mert a létező legésszerűbb módon közelítette meg a győzelem elérését; a Puskás-i „eggyel többet lövünk” helyett az „eggyel kevesebbet kapunk” az alaptézis. Az ellenfelek, ha hátrányba kerültek gyakorlatilag már kezdhették fogalmazni a meccs végi mentegetőző nyilatkozatokat. Ehhez képest ebben a szezonban -eddig példátlan módon- az olasz együttesek az európai kupameccseken négyszer herdáltak el két gólos előnyt (Roma-Austria Wien, Sassuolo-Rapid Wien, Fiorentina-Borussia Mönchengladbach, Hapoel Beer Sheva-Inter), az olasz bajnokságban minden elképzelhetőnél többször 46-szor fordult elő, hogy az első gólt jegyző csapat nem hogy nem nyert, hanem egyenesen kikapott. Ebben az évtizedben 42 volt eddig a szezoncsúcs e tekintetben, és most még 6 forduló hátravan.
Az okok kutatásához nem kell mikroszkóp: egyre több a külföldi játékos; a legjobb olasz edzők egy része külföldön dolgozik, vagy menesztése után sehol; és persze a minőség.
Az olasz együttesek a Juventus nélkül 38 találkozón 59 gólt kaptak ebben a nemzetközi kupaszezonban, miközben a torinói zebrák 10 meccsen kettőt. A BL elődöntőbe került együttesek közül legutoljára az 1996-os Ajax úszta meg a négy közé menetelést kevesebb góllal; a hollandok akkor a lebonyolítási szisztéma miatt kettővel kevesebb mérkőzéssel értek idáig, és csak egy gólt kaptak (azt Nyilas Elek lőtte a hálójukba 11-esből az Üllői úton). Azóta az Arsenal a 2005-06-os és a Juventus az 1996-97-es sorozatban teljesítette 2 góllal az elődöntőig vezető szakaszt.
A Juventus az új stadion megépítése óta teljesen más anyagi, marketing és sportszakmai úton jár, mint a többi olasz együttes, és a többiek csak lassú ébredés és csodálkozó szemdörzsölgetés után indulnak utána. A mostani eredmény szisztematikus munka és a keret fokozatos fejlesztésének eredménye. Az identitás megőrzésében emellett jelentős szerepe van a hagyományos itáliai futballgondolkodást modern módon követő Allegrinek, és a Buffon, Barziagli, Bonucci, Chiellini, spagettin nevelkedett védelemnek.
Allegri egymást követő szezonokban alakítja át menet közben sikerrel a csapatot, újabb és újabb taktikai hadrendeket találva; a 2016-17-es szezonban a 3-5-2-től indulva, a 4-3-1-2-ön és néhány egyéb futó gondolaton keresztül jutott el a 4-2-3-1-ig, ami védekezésben 4-5-1-es felállást jelent.
Ezeket a számokat csak azért érdemes elolvasni, hogy összevethessük a semmit nem variáló Luis Enrique-vel, aki csak áll és várja, hogy a Rubik-kocka kirakja önmagát.
Enrique Olaszországban megbukott, az előző 12 év legrosszabb helyezését érte el az AS Romaval, aki szembejött lejátszotta stratégiai gondolkodásban. Ez most is látszott.
Messi gyakorlatilag középre költözött, ami alapvető probléma, de ebben a párharcban különösen kiütközött. Az argentin balra cselez, balra viszi a labdát, pontosan Neymar irányába, aki viszont ha a kaput akarja veszélyeztetni jobb lába felé, Messi felé indul. A betömörült védelemnek ez sokkal könnyebben megoldható feladatot jelent, mintha a két szélen futballoznának, és pláne annál, ha az alapvonal felé cselező labdarúgók szétnyújtanák a védelmi falat. Neymar egyszer-egyszer befele hozva a mindig rá figyelő Cuadrado-Dani Alves kettőst helyet teremtett Jordi Albának, akinek egy lehetőségecskéje volt is ebből, de ebben a felállásban a jobb szélső hátvéd előtt lenne terület. A megfelelő ember, Dani Alves azonban nyár óta pont a Juventusban játszik. A PSG elleni fordítás egy csodálatos véletlen volt, ami felért egy lottóötössel, ugyanakkor úgy néz ki, ártott is; Enrique azt hitte, minden megy magától, és közben messzebb került a bajnoki cím is.
Jellemző módon, a whoscored.com, mérvadónak tartott portál szerint Neymar volt a mezőny legjobbja, aki kifejezetten sok eredményes cselt mutatott be (13), de ezekkel semmire nem ment, mert mindig ott volt a következő védő. Neymart a két őt fogó dél-amerikai, Alves és Cuadrado vigasztalta látványosan a meccs végén.
A zsenialitás csak akkor érvényesülhet, ha meg vannak hozzá a megfelelő keretek. A Juventus ezeket rombolta szét.
Bond, James BondNéhány alkalmazott elmondása szerint már az is érdekes volt, hogy miközben mindenki menekült, biztonságos helyre ment a robbantások után, a férfi teljes nyugalommal ment vacsorázni az étterembe, ahol steaket rendelt.
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 22 vendég