És a lelátóról már ugyanúgy szól a kurva gyenge, mint a focistáknak. Annyiban van párhuzam, hogy mindkét sportágba ömlik a pénz. Annyiban nincs, hogy a fociban ez nem hozott javulást. A kézilabdának viszont látványosan rosszat tett.
Ezen a meccsen nem akadt szélsőlövünk sem. Nem tudom a kézilabdázás történetében ezen a szinten csapat játszott-e így meccset.
Egri Viktor
4 órája ·
Nem ezt a meccset kellett megnyerni, azon kívül, hogy mindegyiket meg kell. De szélső- és beállójáték nélkül minden mérkőzés nehéz lesz. 32-25-re kikaptunk a dánoktól, akiket egy éve a vb-n bravúrral kiütöttünk.
Már az előző vb-n is mi lőttük a legkevesebb gólt a szélről, de ezúttal már gyakorlatilag mindkét szélen posztidegen játékos szerepelt. Arról, hogy nincs érdemi választék nem az a Vranjes tehet, aki Flensburgban a világ legjobbjaihoz szokott a oldalvonal melletti játékosok tekintetében.
Ancsin lőtt gólt egyedül a sarokból, és ő is csak egyet. A bal szélre labda is alig ment le Juhászhoz, aki amúgy, tudjuk, irányító. A pozíció fontosságát talán az mutatja meg leginkább, hogy abban a pillanatban, amikor Mikkel Hansen megkapta harmadik kétpercét, és sokakban felmerülhetett volna, hogy itt van az esély, az ellenfél részben egy szélső segítségével oldotta meg a helyzetet, és nyerte meg a meccset. Magnus Landin nemcsak, hogy beindította a szélsőgólokat, hanem a támadójátékban kiváló, Hansen helyett beküldött, Damgaard gyengeségét, a védekezést a kettes helyre belépve megoldotta, különben a túloldali csere megnehezítette volna a dánok dolgát.
Arról nem beszélve, hogy aktív szélsőkkel mindenki másnak több terület jut. Bánhidire készülve a dánok az első félidőben nagyon zártan védekeztek, csak az átlövőink előtt adódtak lehetőségek, a másodikban már előrébb lépkedtek így a lövősor elől elszívták a levegőt, miközben mi mégsem voltunk képesek a beállót helyzetbe hozni.
Schuch magas szintű találkozón 6 éve nem támadott ennyit. Ha tőle reméljük a támadásbeli problémák megoldását, tévúton járunk.
Csak kintről veszélyeztetve nagy csoda mérkőzést nyerni. Még úgy is, hogy elismerésreméltó egyéni teljesítmények a külső posztokon akadtak. Balogh az első félidőben, Bartók szinte végig, amíg pályán volt, hozzátett támadásban.
Ilyen kapushatékonysági mutatóval sem lesz könnyű. Ebben is előre kell lépni.
Nekünk maximum koncentrációval kellett pörögnünk ahhoz, hogy tartsuk a lépést a dánokkal, akik a saját iramukat tartani tudták, mi viszont elfáradtunk.
Nagy László védekezésben és a vezér szerepében nagyon hiányzott.
Ezen kívül is akadtak érdekesség. Például, amikor a négy belső poszton Ancsin-Ligetvári-Schuch-Jamali kvartett állt össze védekezésben. Mind veszprémiek, mégsem valószínű, hogy klubszínekben jelentős eseményen így látnánk őket. Egyébként abban a szakaszban jól zártunk.
Akik a „hosszú időn át” szorosan tartott találkozó miatt látnak okot a bizakodásra, ne tegyék! Vagy ne emiatt! A mai kézilabdában a mérkőzések jelentős része a legvégén dől el, meccsben lenni kevés. Mi pedig pontosan tisztában lehetünk vele, hogy ez a szakasz a kevesebb magas szinthez szokott játékosunk energiáinak végessége miatt, minden alkalommal kritikus lesz.
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 15 vendég